Leszállás: 17:30, Baku, Heydar Alyjev Airport, hőmérséklet 19 fok. "Nincs mitől félni!" A szervezők a Park Inn Hotelbe szállítanak. Baku ízléses és kiegyensúlyozott eklekticizmusa a gyökereket kutató, ősi, szkíta-múltú civilizációnak és az égbe törő, magamutogató, pezsgő, modern életnek. 20 ország, 20 költőnő, 20 különböző (ki)kelet, én, a "madzsar" vagyok a legnyugatibb, mégis testvérnépként fogadnak. Nem árt újragondolnom kultúránkat, történelmünket, mert az igaz, hogy "100 éves a Nyugat", de a turáni szálak majd 1500-2000 éve fonják át meg át bizonytalan nyelvrokonságú kis nemzetünket.



Épp felolvasok, magyarul! egy könnyed délelőtti (a mi időnk szerint hajnali) matiné keretén belül az International Mugham Centerben, teltházzal! Mert a költészet ennyire aktuális! Jó volt látni, hogy Azerbajdzsánban komolyan veszik a költőnőket; már hetek óta, óriásplakátokkal hirdették közelgő felolvasásunkat! Írásainkat, angol fordításokkal ellátva, antológiában jelentették meg. A vers hangzása pedig minden nyelven gyönyörű volt!



Íme, a költő másik énje, a boldog vacsoraidő, a kánaán a megfáradt utazónak. Az útikönyv leírása szerint az azerbajdzsánok híresek vendégszeretetükről, egy kedves vendégnek képesek akár 300 féle fogást is feltálalni. Erről a jó szokásukról valóban megbizonyosodhattam. Arra azonban jó ügyelni ( a magyar babonákhoz hasonlóan), hogy ne ömöljön ki a só, mert az a közelgő veszekedést jelzi. Itt azonban a "bajt" még utólag is lehet orvosolni, a kiömlött sót kétszer akkora mennyiségű cukor rászórásával még lehet "semlegesíteni".



A Fórumon többek között Gunel Anarquizi és Nigar Hasanzadeh sokat publikált azerbajdzsán származású írónők osztották meg tapasztalataikat. Szó esett társművészetekről, a különböző kultúrák egymás közti kommunikációjáról és a feminizmusról is, ugyanis sok országban a nők még mindig nem egyenlő eséllyel indulnak ezen a pályán. Abban azonban megegyeztünk, hogy érdemes belevinnünk alkotásainkba, megjelenésünkbe - a többletnek talán nagy képű volna nevezni, de talán nézőpontnak és stílusnak nem -, szóval azt is, ami tipikusan feminin bennünk.



Ahogy Nietzsche írja: "Az irodalmár nő kielégítetlen, izgatott, szíve és zsigerei üresek, minden időben fájdalmas kíváncsisággal figyel az imperatívuszra, az irodalmár nő elég művelt ahhoz, hogy a természet hangját megértse. A tökéletes nő elköveti az irodalmat, ahogy egy kis bűnt is elkövet, csak úgy, futólag, maga körül tekintgetve, észreveszi-e Valaki, tudjuk, milyen jól áll a tökéletes nőnek egy kis lustaságfolt, meg apró, barnás romlottság - még jobban tudjuk, mi módon hat a nőre mindenféle irodalmárkodás, megkérdőjelezve minden egyéb nőies szemérmet." Azért én még azt is hozzá tenném, hogy bár távolról nézve Fórumunk meglehetősen hasonlított egy szépségversenyre, ennyi őszinteséget, nyitottságot és természetes bájt már régen tapasztaltam, mint az Azerbajdzsánban töltött napokban. Ilyen rövid idő alatt is érezni lehetett a közösséget, amely már az előtt létezett, hogy megismertük volna egymást. Hiszen közös emberi egzisztenciánk a művészet, az alkotni vágyás, a kultúra szeretete, ami még ebben a sokféleségben is alapot, egységet képez.