Gál Éva: Lejáratás és bomlasztás - Tudósok, tanárok a titkosrendőrség látókörében

A Kádár rendszer politikai rendőrségének tevékenységéről jó néhány mű jelent meg az utóbbi időben. Ez a kötet kiemelkedik közülük azzal, hogy különlegesen érdekes ügyeket dolgoz fel, és azzal is, hogy itt egy kitűnő történész szól az olvasóhoz. Noha személyesen és közelről érintették a kötetben leírt események, mentes minden elfogultságtól; objektíven, kiegyensúlyozottan számol be a történésekről, és részrehajlás nélkül értékeli azokat.

A kötetben olvasható tanulmányok a politikai rendőrség forradalom utáni megtorló tevékenységének néhány jellemző mozzanatát, konkrét egyedi esetét mutatják be, korábban hozzáférhetetlen, szigorúan titkos dokumentumok alapján.

Az első, legrészletesebben feldolgozott ügy Mérei Ferenc és társai „ellenforradalmi szervezkedése". Ennek az ügynek a dokumentumanyagában tárultak fel a kutató számára az államvédelemnek a „belső ellenség" ellen folytatott küzdelmében alkalmazott gátlástalan, aljas, körmönfont módszerei. A hosszabb-rövidebb tanulmányok nemcsak a besúgók beszervezésének és felhasználásának változatos, visszataszító módszereit vázolják fel, hanem azt is, hogyan állt bosszút a titkosrendőrség azokon, akiket még zsarolással sem tudtak beszervezni.

A minden titkosrendőrségre jellemző paranoid viselkedést szemléletesen ábrázolják azok az írások, amelyekből megismerhetőek a szinte mindenkiben - főként a Magyarországra érkező nyugati tudósokban - kémet látó államvédelem pénzt és fáradságot nem kímélő erőfeszítései a gyanús külföldiek (köztük egy leendő Nobel-díjas) teljes körű, megalázó - és végső soron tökéletesen haszontalan - megfigyelésére.

Biztos vagyok abban, hogy a kötet nemcsak a téma történész szakértőinek érdeklődését fogja felkelteni, hanem mindazokét, akiket ma is foglalkoztatnak a Kádár-korszak eseményei. A politikai perek, a politikai rendőrség tevékenysége mindenki életére hatást gyakorolt. Bárki veszi is a kezébe ezt a könyvet, nem egyszerűen ismeretek forrása lesz, hanem izgalmas olvasmány. Kornai János



Marosi Ernő: A romanika Magyarországon

A népszerű Stílusok-korszakok sorozat legújabb kötete a magyarországi romanika korszakáról, a 11-13. század hazai művészetéről ad átfogó ismertetést. Részletesen bemutatja azt a folyamatot, hogyan honosodott meg a keresztény kép fogalma Magyarországon, majd sorra veszi művészettörténeti ismereteink (írott források, képi források, emlékek, régészet, épületrégészet) jellegzetességeit. Nagy figyelmet szentel a változások tanúinak, beszédes emlékeinknek: az épülettagozatoknak és az ornamentikának. Ezután a magyar romanika néhány nevezetes, a kor európai művészetével méltán párhuzamba állítható alkotását vizsgálja. Ennek során pontos képet kaphatunk a feldebrői, a tarnaszentmáriai, az óbudai, a székesfehérvári, a pécsi, a somogyvári, az esztergomi, a vértesszentkereszti, a jáki és a gyulafehérvári épületegyüttesekről. A szerző részletesen beavat minket a legfontosabb hazai templomok, prépostságok, apátságok, székesegyházak építéstörténetébe, kiemelve az Árpád-kori Magyarország művészetének stílustörténeti jellegzetességeit. Emellett bepillantást nyerhetünk a kor néhány érdekes dokumentumába (Szent István legendái, Szent Margit legendája, rendeletek, adománylevelek stb.) is.



Simon Róbert: Etűdök a halálról
Túlvilági utazás a mazdaizmusban és az iszlámban

A Fontes Orientales sorozat 7. kötete két nagy keleti vallás, a mazdaizmus vagy zóroasztrianizmus és az iszlám túlvilág elképzeléseinek egy-egy kommentált alapszövegét mutatja be egy olyan tanulmánnyal, amely összehasonlító vallástörténeti módszerrel elemzi az „Ábrahám-vallások” (judaizmus, kereszténység és iszlám) mellett az iráni, az indiai és a görög vallások elképzeléseit a halálról és a túlvilági életről.

Tudjuk, az élőlények között csak az embernek van haláltudata, amelynek a mitikus, a vallási, és végül, nagyon is prózai megnyilvánulásai az emberi alakulást legalább úgy tagolják és jellemzik, mint a társadalmi lét materiálisabb, „evilági” mozzanatai. A korai, mitikus időkben a halál „botrányát” még nem hozták őseink kapcsolatba a biológiai folyamatokkal, a felmerülő okok mind külsődlegesek voltak, s a halál még nem volt része az életnek. A bronzkori civilizációktól a középkor végéig tartó hosszú időszakban, az emberiség vallási korszakában fogalmazódnak meg a halálnak s a halottak túlvilági létének nagy toposzai. Elmondható, hogy a túlvilág vallási elképzelései jelentős mértékben hozzájárultak az evilági lét tudományos és filozófiai megismeréséhez is, hiszen ezek során alakultak ki olyan alapvető etikai fogalmak, mint a bűn, bűntudat, lelkiismeret, egyéni felelősség, egyáltalában, az élet értelméről való gondolkodás. A máig tartó harmadik korszakban a halálhoz való viszony radikálisan megváltozott: a korábbi közösségek megszűnésével e korszak atomizált, „egydimenziós” emberének nincsen ritualizálható viszonya a saját és a másik ember halálához, ahhoz egyfajta „elfojtással” él, tabuizálja azt, és a maga környezetéből mesterségesen elkülöníti a haldoklót. A halál korunkban ismét megszűnt az élet része lenni.



Simon Róbertné Pesthy Monika: Ember, Sátán, Messiás
A korai zsidóság eszmevilága és a kereszténység

A zsidóság kb. i. e. 200-tól i. sz. 100-ig terjedő korszaka kulcsfontosságú mind a zsidó vallás további alakulása, mind a kereszténység létrejötte szempontjából. Az ószövetségi Izrael vallása átalakul, a megváltozott politikai és történeti helyzet hatására a korábbi elgondolások megkérdőjeleződnek és átértékelődnek, külső hatásra új eszmék jelennek meg, a zsidóságon belül különböző csoportok és irányzatok jönnek létre, melyek mind más és más módon próbálják az új helyzetet értelmezni. A kereszténység ebben a tarka átmeneti korban született meg, az Újszövetséget alkotó írások is ekkor íródtak, mondandójuk a korszak egyik különleges, a maga eredeti valójában máig is megfoghatatlan egyénisége, a Názáreti Jézus és az ő tanítása köré épül fel.

Mennyire határozta meg az éppen létrejövő kereszténységet az a közeg, amelyből kinőtt? A tarka sokszínűségből hogyan kristályosodott ki a későbbi keresztény tanítás? Hogyan kezd a kereszténység önállósulni, elszakadni eredeti közegétől? Mikor mondhatjuk, hogy új vallás született? Mennyire tapasztalható valami folyamatosság az Ószövetség és a kereszténység alapvető tanításai között? Mit is jelent az, hogy a korai zsidó irodalom hidat alkot az Ó- és Újszövetség között? És vajon mennyire igazak az olyan általánosan elterjedt sztereotípiák, mint: „Jézus az Ószövetségben megígért és a zsidók által várt messiás"; „a Sátán már kezdettől fogva az Ellenség volt, aki bűnbe vitte Ádámot és Évát"; „a paradicsomi történet az áteredő bűnről szól, mely aztán az emberiség egész további sorsát meghatározza"; „a keresztény túlvilágkép az örök büntetéssel és jutalommal az Ószövetségre megy vissza", „a feltámadás gondolata is mélyen gyökerezik az Ószövetségben..."?

Könyvünk ezeket a kérdéséket igyekszik megvilágítani három nagy témán - az ember, a rossz, a Messiás témáján - keresztül.



Ökonapló a környezettudatos háztartáshoz

A modern ember a globális és helyi környezet megóvása érdekében egyre tudatosabban szervezi meg az életét, egyre nagyobb odafigyeléssel igyekszik gazdálkodni Földünk véges tartalékaival. A háztartásvezetés során ma már szerencsére egyre többen figyelnek oda erre a szempontra is. Nagy sikerű naplósorozatunk újabb darabja segítséget kíván nyújtani a környezettudatos háztartás kialakításához, ötletekkel, tanácsokkal ösztönözve a napló íróját, valamint az otthon, az élelmiszerek, a bőrápolás, az egészség és a takarékosság nagy témaköreiben lehetőséget nyújtva a saját tapasztalatok, az egyéni praktikák és a bevált szokások rögzítésére.

A napló a témának megfelelően újrahasznosított papír felhasználásával készült.



Dedikálások a Könyvhéten
A Corvina/Líra standjánál (51.)

június 8. szombat

13:00Pesthy Monika és Simon Róbert (Ember, Sátán, Messiás; Etűdök a halálról)
14:00Gál Éva (Lejáratás és bomlasztás)
15:00Marosi Ernő (A romanika Magyarországon)
16:00Galgóczi Dóra (Fiatalságra ítélve)

június 9. vasárnap

11:00Nyáry Krisztián (így szerettek ők)

Vidéki helyszínek:

június 6. csütörtök

16:00 – SzegedNyáry Krisztián (Így szerettek ők)

június 8. szombat

16:00 – SzékesfehérvárNyáry Krisztián (Így szerettek ők)
18:00 – PécsGalgóczi Dóra (Fiatalságra ítélve)