A történet szereplőit egy svéd kisváros középiskolája köti össze. A regény hősein keresztül élethelyzeteket, családmodelleket, sorsokat ismerünk meg meg. Van köztük jómódú értelmiségi középosztályból származó csemete, akinek otthonában a falakat könyvespolcok borítják, van "patchwork" családból származó tini, akad anorexiás lány, van homoszexuális fiú, egyikük alkoholista szülő gyereke, és van olyan kamaszlány is, akit otthon pszichotikus anya vár. Mindegyikük külön világ, mégis össze kell fogniuk egy közös cél érdekében.

Aki úgy gondolja, hogy ez vajmi kevés ahhoz, hogy elolvassa a könyvet, az téved. Bevallom, az első 20 oldal után én is úgy gondoltam, hogy nem fogom folytatni, de szerencsére Larsson Maria írása meggyőzött és nem bántam meg.

Egy borongós, depresszív kisváros délutánra kiürült iskolájában Eliast, a homoszexuális tanulót behívatja az igazgató. Egy hajszálát leveszi a pulóveréről, borítékba rejti, majd a fiú megmagyarázhatatlan módon öngyilkosságot követ el. Ez indítja be a cselekményt. A diákok közül hatan tudják csak meg, hogy immár halott társukkal mi történt valójában. Ők a regény főhősei: Linnéa, Minoo, Vanessa, Ida, Anna-Karin és Rebecca.

Ahogy a gótikus regényeknél megszokhattuk, most is kiderül, hogy a főszereplők különleges képességekkel rendelkező boszorkányok és csak ők menthetik meg Engelsfors városát (és a világot) a gonosztól. Anna-Karin akaratátvivő képességgel rendelkezik, Linnéa gondolatolvasó, Rebecca tárgyakat tud az akaratával mozgatni, Vanessa képes láthatatlanná válni, Ida pedig ideális médium, stabilizálja és felerősíti a mágiát. Minooról egyelőre nem derül ki, hogy milyen képesség birtokosa. A szerző csak sejteti a regény végén.

A képességek úgy lettek kiosztva a főszereplők között, hogy kísértésbe ejtik a tulajdonosukat és visszaélésre adnak lehetőséget.  Mivel a könyv célja a mai hús-vér tinédzserek bemutatása, így várható, hogy néhányan el is buknak a kísértéssel szemben. Először is a vékony, szőke lány a menő pasijával pontosan az a mellékszereplő karakter, aki a tipikus amerikai horrorfilmekben az első véres és látványos áldozat. Strandberg és Elfgren pontosan ezért döntöttek úgy, hogy ezúttal legyen ő az egyik főszereplő. És igazuk van, mert elég ritkán gondolunk bele, hogy a könnyedén beskatulyázottak mit gondolhatnak valójában. Ezt leszámítva a többi főszereplő elég kiszámíthatóan viselkedik, viszont mindannyian őszinték, kidolgozottak. A kérdés csupán az, hogy a kissé alteros Linnéa, a bölcsész Minoo, a trendi Vanessa, az anorexiás Rebecca, az áskálódó, utálatos Ida és a vidéki Anna-Karin figurája mennyire mélyíthető az előre eldöntött szereposztás alapján.

A skandináv krimik sikerét elsősorban a meglepően éles társadalomábrázolása adja, a szerzők mernek kérdezni és szembenéznni a valósággal. Legtöbbször nem is maga a bűneset a fontos – ahogy az Engelsfors-trilógiában sem a démonok vagy a velük való heroikus küzdelem -, az csupán viszonyítási pont.

A lányok képességeinek felismerése, elfogadása és az első csata megvívása nem csupán egy nagyszabású történet bevezetője, hanem a lányok beavatása is. Két utat is végig kell járniuk a trilógia folyamán: önmagukat és egymást is meg kell ismerniük, de legfőképpen elfogadniuk.

Mivel a regény fő hangsúlya ezen van, így a halálesetek leírását leszámítva a kötet atmoszférája nem igazán horrorisztikus, a nyomasztóbbnak szánt részeknél olyannyira a megszokott horrorkliséket alkalmazzák a szerzők (sötét erdő, szőke lány egyedül szalad; betörés az igazgatónő házába, titkos ajtó), hogy igazán senki sem fog borzongani. Vagy csak én vagyok túl edzett, mindenesetre pont a klisés kezdés miatt hagytam abba először 20 oldal után a regényt.

Az urban fantasy jellemző elemei is könnyen beazonosíthatók: az iskola a Gonosz fészke, a kétbalkezes gondnok a lányok segítője, az igazgatónő pedig a központi vezetés (kvázi Mágiaügyi Minisztérium, azaz a hivatalos nyomozó hatóság sic!) megbízottja és gúzsba van kötve a keze, Ezenkívül van egy jóképű tanár, aki egyik tanítványában felfedezni véli kamaszkorában elveszített szerelmét, akinek megnyeréséért lepaktál az ördöggel, bocsánat, démonokkal.

Mindenki számára másképp olvasható könyv, a jól kidolgozott karakterek kiemelik a fantasyk tömegéből, de az első kötet csak ahhoz elég, hogy az olvasó kíváncsi legyen a második kötetre. A gonosz első erőit likvidálták, a karakterek szép lassan kibomlanak, hogy hogyan megy tovább a történet, hogyan néznek szembe a lányok a következő démonsereggel és főként a saját belső démonaikkal az egyelőre az írók titka.