A telezsúfolt teremben a könyv szerkesztője, Dunajcsik Mátyás mond afféle köszöntőt: ezt a könyvet várta a legjobban, ugyanis ehhez hasonlót magyar nyelven még nem írtak. Ez nagyregényként valósítja meg azokat a célkitűzéseket, amelyek a magyar irodalomban még társtalanok. Bartók Imre megnyugtatja a leendő olvasókat: minden extrémen véres jelenetet kihagytak, nem kell félni, sőt, ahogy Dunajcsik hozzáteszi, tettek a könyvbe unikornisokat, mert azok meg aranyosak. A szerző által "Magyarország kanonizáló vérpápájaként, avagy tumorbárójaként" aposztrofált Nemes Z. Márió is a regény egyediségét méltatja, egyenesen paradigmaváltónak nevezve Bartók Imre prózáját. Vári Györgyre hivatkozik, aki szerint a kortárs magyar irodalmon belül a költészet tud jelentős eredményeket felmutatni, a nagyszabású prózakötetek még hiányoznak - A Patkány éve orvosolhatja ezt a problémát. És elmesél egy anekdotát Mikszáthról és az Új Zrínyiászról, melynek keletkezésekor Tisza Kálmánnak komoly kételyei voltak a végeredménnyel kapcsolatban, ám amikor elkészült, csak annyit mondott Mikszáthnak: nagykutya vagy - úgyhogy Bartók Imrének sem tud egyebet mondani a Tisza Kálmán szerepébe helyezkedett tumorbáró.

Nemes Z. Márió

A méltatás után levetítenek két morbid kisfilmet, melyeket sajnos nem nagyon látok egy magas ember fejétől, mindössze egy visítozó trollkislányt tudok kivenni, de ez talán elég is. Ezek kapcsán vezeti be a szerző a botanizáció fogalmát, ami az apokalipszis egy szelídebb változatának nevezhető – és még sokat fognak róla beszélni. Szóba kerülnek a magyar párhuzamok: Hajas Tibor, Hajnóczy, Csáth, de főleg azért, mert munkásságuk afféle szigetszerű képződményt alkot a magyar irodalomban, valamint a populárisabb műfajok (sci-fi, krimi) elitista megközelítése a kortárs magyar irodalomban, ami Nemes Z. szerint provincializmus.

Bartók Imre, Nemes Z. Márió és Dunajcsik Mátyás

A történetről annyit árulnak el, hogy Wittgenstein, Marx és Heidegger filozófusok triumvirátussá formálódva tevékenykednek napjaink New York-jában. Wittgenstein például Hasfelmetsző Jackről akar regényt írni. Itt lép a képbe az erőszak motívuma, amely meglehetősen gyakori a szövegben, de – mint Nemes Z. Márió megnyugtat minket – hiába a torture porn, az áldozat be van nyugtatózva a kannibalisztikus művelet alatt, és nem érez belőle semmit, szóval ez nem is olyan durva. Az erőszaknak tehát ismeretelméleti jelentősége van. "Sőt, közösségformáló hatása" – teszi hozzá Bartók Imre. Igen, a regényírás a cselekvés és a terrorizmus legszelídebb formája, összegez Dunajcsik, és ezzel nyugalmasabb (?) vizekre eveznek: történetesen a filozófia szerepére a regényben. Ahogy Bartók mondja, a regény alapötlete nem éppen a Lét és idő olvasása közben fogant meg benne, szóval direkt filozófiai intertextusokra ne nagyon számítsunk, de a könyv szempontjából nem is ez az érdekes. A filozófia szakot végzett szerző szerint a filozófia tanulása valójában a filozófiatörténet tanulása, és Marxot meg Heideggert talán össze lehet olvasni, de alapvetően nem jellemző az efféle összevetés – mégis, érdekesebb az a gondolat, hogy magánemberként mindennapi szituációkban hogyan viselkedtek volna, hajlamosan vagyunk ugyanis az gondolni, hogy egy filozófus "saját gondolatposványában ülve cserépdarabokkal vakarássza magát". Dunajcsik Wittgenstein szerepeltetésének örül, ugyanis kevés filozófus akad, akit olyan mértékben kihasználtak és megerőszakoltak volna a magyar (és külföldi) irodalomban, mint Wittgensteint, és Bartók könyvéből úgy tűnik neki, a szerző valóban olvasott Wittgensteint.

A szerző felolvas a könyvből: eltorzult, sérült testek, bevarrt szájak, elmetszett hangszálak képei villannak fel. Aztán levetítik a Casting című kisfilmet, amelyben egy hullazöld bőrű ember vonaglik. Megint a botanizáció van soron: a "virágzó apokalipszis" Nemes Z. szerint megváltásprogramot is rejt magában, mert nemcsak szenvedésből áll, a kéj is keveredik azzal. Ugyanakkor a természetfilozófia szkeptikus változataként is értelmezhető. Mindenesetre úgy tűnik, ez a regény egyik kulcsfogalma.

Bartók – félig-meddig ironikusan – megjegyzi azt is, hogy a gyerekkori traumái feldolgozása céljából olyan könyvet szeretett volna írni, amitől megnyugszik. Dunajcsik reményedik, hogy ez így lesz, majd elmondja, hogy a Libri elődje, a Nyitott Könyvműhely első sikeres kiadványa egy Bud Spencer-életrajz volt, és ennek örömére ajándékoz Bartók Imrének egy Marx&Spencer feliratú pólót.
 

Fotó: Bach Máté