Ez a köztársaság, amely egy lyukra épült
egy értékrendre, amely rég elévült
hiány vagyunk, amit semmi sem pótol
magunkat vágtuk ki a zászlóból.

Manapság szinte bizonyosan lehetetlen a kivonulás. Ha akarjuk, ha nem, verbális, vizuális és hangingerek szimultaneitásában létezünk. Belemerülünk vagy navigálunk még? Talán már csak alvás közben vagyunk off-line. Vagy már akkor sem?

A Tárkány Művek mintha érzékelné, vagy mintha inkább érteni akarná helyzetét ebben a kontextusban, kivehetők az erre történő reflexiók finom jelei.

A Tárkány Művek második lemezének címadó dala a borítón így szerepel: CIMESINCS. Egybeírva, rövid i-vel, kapitálissal. Az alcím is ugyanaz, de már kisbetűkkel, és hosszú í-vel, de még mindig egybeírva. Akár szerkesztői trehányságnak is vélhetném, de bizonyosan nem az: a cím tükrözi a szövegfelhasználás metódusát, a módosításokat, átírásokat, áthallásokat és áthajlásokat.

Mindezek a módszerek a lemezen hallható zenét is jellemzik. Eredetileg úgy akartam recenziót írni erről a lemezről, ahogyan mindig is szoktam: meghallgatás közben jegyzetelni a hallottakat. Esetleg meghallgatom újra, ha valami nem egyértelmű. De már az első szám olyan módon érintette meg a befogadóképességemet, hogy szó sem lehetett a hallgatás közbeni jegyzetelésről. Így csak az emlékeimről írok.

Az Itt a nyár az együttes névadójának, Tárkány-Kovács Bálintnak a kompozíciója. Tárkány-Kovács Bálint cimbalomművész, zeneszerző és elkötelezett népzenész. Ahogyan azt már több korábbi vita felvetette, érdemes újragondolnunk népzenéink keletkezését. Hagyományosan sokan úgy gondolják, hogy a népzene Isten ajándéka. Lehetséges. Véleményem szerint legfeljebb közvetett ajándéka: mert a népzenét ugyanúgy megkomponálták valakik, mint kései utódaikat, a mai populáris műfajok reprezentánsait.

Tárkány Művek - Itt a nyár

Úgy is van, az Itt a nyár egyszerre a népzene és a populáris zene reprezentánsa akar lenni, és erre megvan minden esélye. Paár Julianna énekes olyan pimaszul és minden előzmény nélkül kezd egy előkés (egyvonalas A) hanggal, és olyan erőteljesen folytatja, hogy egyben kétségeket támaszt afelől, bírja-e majd végig. A lemezen egyébként többször az énekesé a kezdőhang, s mindez magas felkészültségről tanúskodik: az amatőrök általában levadásznak egy viszonyhangot.

Persze a lemez nem élő koncert, s ennek egyik előnye talán az, hogy folyamatosan magas fokon lehet tartani a dinamikát. A felvétel ugyanis szünetekkel, pihenőidőkkel zajlik. Az énekesnő a továbbiakban is ezen a hőfokon énekel, a következő számban (Nincsen a világon) egy repetitív felvezető elvágása után kíséret nélkül kezdi a versszakot, s a Gerdányos címűben sem folytatja másként.

Tárkány Művek - Gerdányos

Az énekesnő társa a lemez gazdája, Tárkány-Kovács Bálint (Mi voltunk). A fiatal zenész egyszerre producere, zeneszerzője, hangszerelője és szerkesztője is a kiadványnak.

Tárkány-Kovács könnyűzenészként viselkedik: fenntartás nélkül keveri a különböző stílusokat és műfajokat, miközben ügyel a kiegyensúlyozottságra. Hangszerét, a cimbalmot minden számban megszólaltatja, de nem tolakodik a többi zenész, a már említett Paár Julianna énekes, Kováts Gergő fafúvós, Papp Endre brácsás, Bognár András bőgős, illetve a lemezen fuhunon közreműködő Dresch Mihály fölé.

Dresch különleges fúvóshangszerét a Városban című tracken lehet hallani, amely a lemez egyetlen instrumentális száma. A kísérőszöveg tanúsága szerint a zenei anyagot Tárkány-Kovács három évig érlelte. Ennyi idő alatt egy operaelőadás is meg tud születni. Feltételezhető tehát, hogy az érlelésnek anyagi okai is voltak: Magyarországon vagyunk. Zárójelen kívül azért érdemes megemlíteni a támogató Artisjus Alapítvány, illetve a kiadó Albicz Ágnes nevét.

Utóbbi a grafikai munkákat is vállalta: figyelemfelkeltő tetszetős külsőt tudott csinálni, kevés hibával. Ezek egyike sajnos Papp Endre brácsás hangszerének elírása. Remélhetőleg nem egy újabb brácsás viccről van szó, és hát amúgy is csak az nem hibázik, aki nem dolgozik.

A befektetett három év munka nem fölöslegesen elvesztegetett idő: olyan kidolgozottsággal szólalnak meg a különböző karakterű számok, ami magasra teszi a lécet a Tárkány Művek követői számára – és remélem, hogy lesznek követői. Ugyanis a mostani évek dekonjuktúrájában Tárkány-Kovácséknak sem lesz könnyű dolguk.

Tárkány Művek - Semmi sem hasonlít hozzád

Ha másokban is tudatosul az, ami bennem a kilencedik track (Ő egy nyári eső) hallgatásakor, nevezetesen, hogy ez a magyar lemeztörténet eddigi legjobb népzene-feldolgozás lemeze, akkor talán kisimulhat a ma még göröngyösnek látszó jövő.

A lemezen hallható stíluskeveredések nem átgondolatlan mixek. Közös forrásuk a magyar népzene és a népzenei előadásmódok, úgy mint kontrázás vagy dűvőzés. Ám a tárkány-kovácsi népzenébe olyan finoman gyűrűznek be a huszadik századi amerikai zene hatásai, mint a török, ukrán, szlovák és román hatások a régi magyar népzenébe. A lemezen a Naima és a Nem tudom, ki lehetsz címűek mutatják a zeneszerző másodlagos forrásait: az előbbi John Coltraine, utóbbi pedig George Gershwin szerzeményeinek feldolgozása. Hasonló eredetről tanúskodik a Krumpli boogie is.

Tárkány Művek - Krumpli boogie

A lemezen található darabok egységes monódiára épülnek: szólószólamok (ének, szaxofon, fuhun), akkordszólamok (brácsa, cimbalom), és basszusszólam (bőgő, gardon). A hangzó anyag újszerűsége arról győz meg, hogy minden bizonnyal korán kezdték ezt a műfajt temetni. 

Noha ez az írás ismertetőnek és nem kritikának készült, egy kritikai megjegyzésem azért lenne: örvendetes, hogy a kísérőfüzetben megjelentek a dalszövegek, de talán fölöslegesen, mert tiszták és érthetőek az énekszólamok. Sajnálatosan hiányzik azonban a szövegek szerzőjének, illetve forrásának megnevezése.

Ezek a szövegek ugyanis külön elemzést érdemelnének.