A második világháború megkerülhetetlen eseménye történelmünknek, s egyben kimeríthetetlen toposza az irodalomnak és a filmművészetnek egyaránt, így 2013-ban már igen nehéz frissen hozzányúlni a kérdéshez az artisztikusság jegyében. Ezért óvatosan ülök be a moziba vagy veszek a kezembe könyvet, ha tudom, a története 1939 és 1945 között játszódik. Nem volt ez másképp a Lore esetében sem, pedig tudtam, Ausztrália 2013-as Oscar nevezett filmjéről, valamint a 20. Titanic Filmfesztivál fődíjasról van szó. Miután megnéztem, kiderült, igenis lehet újat mondani a második világégésről, közhelyektől mentes, valóban üdítő formában. Félreértés ne essék, Cate Shortland filmje (és természetesen az alapjául szolgáló Rachell Seiffert-regény) nem egy péntek esti limonádé, hanem komoly kérdéseket boncolgató alkotás a szükségszerűen felnőtté váló Loréról. A fiatal, 16 éves lány a Führer halála után kénytelen a szövetséges csapatok által megszállt Németország déli részéről Dortmundba eljutni négy testvérével nagyanyjához, miután náci szüleit bebörtönözték. Mint látszik, ez a történet ott kezdődik, ahol a legtöbb második világháborús sztori véget ér. A hadiállapot után.



Látjuk a szétbombázott városok képét, a nők elleni erőszakos kísérleteket, az éhezést, a halált és elsősorban a nemzetszocialista állam emlékébe kapaszkodó egyszerű embereket, köztük Lorét, akit a zsidók iránti gyűlöletre és megvetésre neveltek. A "kitaszítók" gyermeke családi öröksége (nácizmus) révén maga is kitaszítottá válik, akinek ráadásul egy koncentrációs táborból menekült fiú nyújt segítséget. Teljesen új, eddig nem vizsgált nézőpont ez, amelyet a könyv és mozgókép is rövid epizódokon keresztül mesél el. A családfővé előlépő Lorénak számtalan nehézséggel kell megküzdenie, miközben fiatalabb testvéreivel próbál eljutni az ő Omájukhoz. Az életidegen helyzetbe kerülő fiatal lány folyamatosan tapasztalja meg, nehéz kofferokkal nem tud haladni fivéreivel és húgával, rádöbben, milyen fontos egy jó bakancs, miért szükségszerű tisztálkodni, amilyen gyakran csak lehetséges, és felfogja, hogy anyjától kapott pénz és ékszerek ellenértékként nem biztosítanak elegendő élelmet a nagyi házáig. Miközben folyamatosan hagyja maga mögött a súlyos bőröndöket, a benne található játékokkal és könyvekkel együtt szimbolikusan gyermekkorát is elveszíti. Erre véglegesen akkor kerül sor, amikor felismeri a náci Németországban elkövetett retteneteket, a zsidóüldözést, a holokausztot, s ebben a folyamatban az apja szerepét. Majd belép a képbe egy furcsa zsidó fiú, aki érthetetlen módon segít a testvéreknek. A fiú és Lore között ellentmondásos szimpátián alapuló kamaszszerelem bontakozik ki, a lány pedig folyamatosan őrlődik előítéletei és rokonszenve között.



A film külön erénye kifogástalan képi világa, a gyönyörűen fényképezett apró részletek tökéletesen adják vissza a könyv epizodikus jellegét, a rövid leírások egy premierplánba sűrítve valami egyszerre szépséges és könnyed, de mégis mellkasra súlyosodó, kellemetlen érzést keltenek a nézőben. A film elején a láncdohányos anya füstölgése, az elégetett régi fényképek és iratok miatt szálló pernye megérintése vagy a koszos fekete kezek mind-mind kifejezőek, helyük van a vásznon, ráadásul kontrasztosak: szép és mocskos beállítások, homályos és éles képek, nyíló tavaszi és rothadó őszi hangulatok váltakoznak, egyáltalán nem hatásvadász,vagy giccses módon. Az erőszak maga ritkán jelenik meg, mégis folyamatosan ott van a levegőben, olyannyira, hogy egy idő után azt vesszük észre magunkon, félünk, hogy valaki nehogy gyalázatot kövessen el ezen a gyönyörű fiatal lányon. A rossz dolgok elmosódottan jelennek meg, mint ahogy a koncentrációs táborokban készült halottakat ábrázoló képek is, amikkel Lore a városban találkozik.



A film rendkívül személyes hangvételű, ám ez a könyvről is elmondható, amely a mozi magyarországi premierjével egyidőben jelent meg Lore címen a Gabo Kiadó jóvoltából. A félig német, félig ausztrál, jelenleg Londonban élő Rachel Seiffert 2001-es első regényével, a film alapjául szolgáló, eredetileg The Dark Room néven futó kötettel rögtön a kritikusok kedvence lett: elnyerte a Booker és a Betty Trask-díjakat, valamint a Guardian és a LA Times legjobb elsőkönyvesének járó díjait. Nem véletlenül. A regényben (a filmhez képest) még hangsúlyosabb szerepet kap az éhezés részletes ábrázolása, és tagoltabb is, mint a mozgóképes változat. Apró, puzzle-darabokra emlékeztető részek fűzik egybe a kötetet, impressziók, életképek teszik teljesebbé Lore jellemének megismerését. A fiatal lány a filmben sem egydimenzós figura, de a kötetből még jobban kiviláglik, milyen belső harcot vív  a téves gondolatokkal, nemzetszocialista nevelésének köszönhetően. Ráadásul az összes figura rejt magában némi pluszt, Thomas, a hozzájuk csatlakozó zsidó fiú karaktere is komplettebb, és Lore testvérei is gazdagabb jellemábrázolást kapnak. A megpróbáltatások is szaporodnak: még több eső, éhezés, nélkülözés, lyukas bakancs jelenik meg lelki szemeink előtt, ahogy a fiatalok úton, sárban, lápban, gyalog, szekéren, kocsin, vonaton próbálnak meg több mint 500 kilométert megtenni. A könyv elolvasásához azonban nem kell ennyi. Nekem elég volt hozzá egy Budapest-Pécs távolság vasúton egy irányban. Mindenesetre akármelyik platformot is választjuk, ha filmen, ha könyvben találkozunk Loréval, jól járunk. Bár mivel a film és a könyv egyaránt tartalmaz olyan cselekményszálakat, amelyek gyakran nem jelennek meg a másikban, aki teheti, mindkettővel ismerkedjen meg. Rendhagyó történelemórát és válaszokat kapunk a leadben feltett kérdésre.

Programajánló:

2013. május 29. szerda 19h/20:45h
Uránia Nemzeti Filmszínház 
1088 Budapest, Rákóczi út 21.

Lore: egy új nézőpont – filmvetítés és beszélgetés az Urániában

A 19 órakor kezdődő filmvetítés után 20:45-től az Uránia kávézójában György Péter, Ungváry Krisztián és Varga Balázs beszélget a Lore kapcsán.

Diákoknak a belépőjegy csak 500 forint!

Facebook: 
https://www.facebook.com/events/566485780048918/?ref=22



Lore
Kiadó: Gabó Könyvkiadó
Szerző: Rachel Seiffert
Eredeti cím: The Dark Room - Lore
Nyelv: magyar
Megjelenés: 2013.
Oldalak száma: 168

Lore
Színes, feliratos, német-ausztrál-brit filmdráma, 2012, 109 perc
Rendezte: Cate Shortland
Írta: Rachel Seiffert Lore című regénye alapján Cate Shortland, Robin Mukherjee
Zene: Max Richter
Operatőr: Adam Arkapaw
Vágó: Veronika Jenet
Szereplők: Saskia Rosendahl (Lore), Kai Malina (Thomas), Nele Trebs (Liesel), André Frid (Günther), Eva-Maria Hagen (nagymama)
Forgalmazza: Mozinet
Korhatár: 16
Bemutató: 2013. május 2.