art&design
2013. 05. 05.
A lágy átmenetek érzékeltetése
György Péter: Múzeum, a tanuló-ház (könyvbemutató)
Több szempontból is különleges élménnyel gazdagodik, aki György Péter – a MúzeumCafé gondozásában megjelent – legújabb könyvét, a Múzeum, a tanuló-ház címet viselő vaskos kötetet a kezébe veszi. Nemcsak a belső tartalom – a szerző értékes és hasznos művészetelméleti írásainak gyűjteménye – hoz izgalomba, hanem már a kötet külső megjelenése is, hiszen tulajdonképpen egy tipográfiailag magas szinten kivitelezett műtárggyal van dolgunk.
A könyvbemutatón Martos Gábor művészeti író bevezetésként néhány szóban ismertette a MúzeumCafé muzeológiai fórum tevékenységét. A Szépművészeti Múzeum gondozásában 2007 óta kéthavonta olvasható magazinhoz 2010-ben egy havi néhány alkalommal jelentkező beszélgetéssorozatot kapcsoltak, idén pedig egy könyvsorozatot indítanak útjára, aminek első darabját, György Péter művét az esten már kezünkbe is vehettük. Martos után Baán László, a Szépművészeti Múzeum főigazgatója gratulált a könyvhöz és tartalmi értékei mellett a kötet különleges dizájnvilágát is méltatta.
Ezt követően Nádai Ferenc grafikusművész a kötet arculatának kialakításáról beszélt. Kijelentette, hogy nem egy book&go kiadványt akartak megtervezni, amit bárhol és bármikor lehet olvasni. A súlyos, keményfedeles kialakítás éppen azt a célt szolgálja, hogy visszaadja az olvasás méltóságát és mindenható élményét: ez a kötet maximális figyelmet követel, a vele való ismerkedés közben nem lehet mással foglalkozni. Nádai szerint akkor a legjobb kinyitni, amikor egy asztalnál ülünk, teljes magányunkban, mert így maximálisan bele tudunk veszni a mű által kínált intellektuális élménybe. Ha pedig ilyen tisztelettel közelítünk a kötethez, ő is hálás lesz nekünk, hiszen levegős tipográfiájával, széles hasábjaival és sortávjaival megkönnyíti az olvasást.
A markerhez hasonlító kiemelések az egyes képekhez vezetnek el minket, így a könyv szövege és vizuális anyagai interaktív viszonyba kerülnek egymással. Az elválasztó oldalpárok betűtípusát Hegedűs Márton alkotta meg, különlegességük, hogy itt nem textusként, hanem dekoratív felületekként jelennek meg. Nádai szerint a könyv arculatának legizgalmasabb eleme a gerinc, ami nincs rögzítve a fedélhez, így a fedőlap és a könyv olyan viszonyba kerül, mint a lemezborító és a benne található CD.
A kötet külső megjelenésének méltatása után Radványi Orsolya, a MúzeumCafé sorozatszerkesztője György Péterrel, Frazon Zsófiával és Varga Benedekkel, a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum főigazgatójával beszélgetett a könyv tartalmáról. Radványi Orsolya elmondta, hogy ez a könyv tulajdonképpen egy esszégyűjtemény, ami György Péter már korábban – az ÉS-ben és a Korunkban – megjelent múzeumtörténeti és kritikai írásait gyűjti egybe. A fülszövegben György Péter így ír: “A múzeum a tanulás háza, amely eltérő korszakokban, más-más városi, kulturális terekben működik. Visszatérő kérdésem, hogy az eltérő kontextusok miként írják újra a múzeum fogalmát, mint maradhat részben ugyanaz a kényszerek és a lehetőségek között." A könyvben található tizenhét tanulmány mindegyike ezekre a kérdésekre keresik a választ különböző példákon keresztül.
A beszélgetés első részében a résztvevők a könyv olvasása közben felmerülő benyomásaikat osztották meg. Frazon Zsófia úgy látja, hogy minden egyes szövegben jelen van György Péter írói kézjegye: az egyes írások fogalmi apparátusa, gondolkodásmódja és érdeklődési köre hűen árulkodik a szerzőről. A Néprajzi Múzeum munkatársa nagyon erős és okos szövegeknek tartja ezeket az írásokat, és kiemelte, hogy e textusok egymás mellé állítása egy jól láthatóan tudatos és bölcs szerkesztés eredménye. Varga Benedek kissé más szempontból közelítette meg a könyvet, de hasonlóan pozitívan szólt a kötetről. Szerinte ezek az írások ugyan világszínvonalon szólnak, de mégis hozzánk beszélnek. Úgy látja, hogy a tanulmányokból jól kirajzolódik a nemzetközi műveltségű, de mégis közép-európai viszonyokon szocializálódott szerző képe, aki a hazai múzeumok helyzetét is képes egy külső lencsén keresztül szemlélni. György Péter arról beszélt, hogy múzeumokkal foglalkozni egy kivételes utazási helyzetet jelent: kettős ügynökké válsz, mert nem a múzeumban dolgozol ugyan, de mégis van egy elképzelésed arról, hogy a múzeumnak hogy kellene kinéznie, hogy kellene működnie. Ily módon képes vagy távolról szemlélni ezt az intézményi formát.
A következőkben Frazon Zsófia röviden ismertette a kötet szerkezetét. A könyv egy igen erős tanulmánnyal indít: a Ludwig Múzeum Helyszíni szemle című kötetében is megjelent írás egy áttekintő, komplex szöveg az univerzalizmusról és a kritikai historizmusról. E tanulmányt a berlini muzeológiai helyzetről és néhány berlini múzeumról szóló írások követik, majd néhány esszé a trauma feldolgozásának helyszíneit, a múzeumot mint az emlékezet terét kezdi boncolgatni. Frazon Zsófia szerint ezek az írások rendkívül koherensen épülnek egymásra, így nem véletlen, hogy eljátszott a gondolattal, milyen lett volna a könyv, ha a tanulmányok tapasztalatait a szerző esszégyűjtemény helyett egyetlen összefüggő szövegben írja meg. Frazon úgy látja, hogy ezek az írások annyira komplexek, hogy egy átszerkesztés során talán még többet mondhattak volna a hazai muzeológiai szakmának.
György Péter itt szellemesen rá is kérdezett, Frazon arra kíváncsi-e igazából, hogy miért nem dolgozott többet ezen a köteten, majd komolyra fordítva a szót elmagyarázta, hogy miért is maradtak meg ezek az írások ilyen, ha úgy tetszik, töredékes formában. Az esztétának néhány évvel ezelőtt jelentek meg az első múzeumkritikai írásai az ÉS hasábjain. Azelőtt nem volt jellemző, hogy valaki egy intézményről és ne egy adott kiállításról írt volna kritikát. Ebből a szempontból György Péter ezen szövegeit a hazai muzeológiai diskurzus első írásainak is tekinthetjük: nem a képekről, hanem a múzeumról szóló gondolatoknak. Az esztéta éppen ezért úgy látja, fontos, hogy ezek a szövegek esszékként maradjanak meg, hiszen ha lesz muzeológusképzés Magyarországon, akkor a diákoknak ezek a szövegek forrásként szolgálhatnak majd.
A beszélgetés ezen a ponton a múzeumok feladatára terelődött. György Péter szerint a múzeumnak az akaratlan emlékezetet kell előhívnia: úgy gondolja, hogy ezeknek az intézményeknek olyan kényes kérdéseket kell feltenniük, amik a befogadót kényelmetlen helyzetbe hozzák, nyugtalanná teszik, mert csak így valósulhat meg a történelmi traumák valódi feldolgozása. A múzeumnak tehát ezeket a traumákat megkerülhetetlenné kell tenniük.
A szép könyvet egyébként a többszörös nemzetközi dizájndíjat nyert MúzeumCafé arculatáért felelős Salát Zalán Péter által vezetett Lead82 tervezte.
György Péter Múzeum, a tanuló-ház című könyvének bemutatója, Szépművészeti Múzeum, Barokk csarnok, 2013. április 25.
Ezt követően Nádai Ferenc grafikusművész a kötet arculatának kialakításáról beszélt. Kijelentette, hogy nem egy book&go kiadványt akartak megtervezni, amit bárhol és bármikor lehet olvasni. A súlyos, keményfedeles kialakítás éppen azt a célt szolgálja, hogy visszaadja az olvasás méltóságát és mindenható élményét: ez a kötet maximális figyelmet követel, a vele való ismerkedés közben nem lehet mással foglalkozni. Nádai szerint akkor a legjobb kinyitni, amikor egy asztalnál ülünk, teljes magányunkban, mert így maximálisan bele tudunk veszni a mű által kínált intellektuális élménybe. Ha pedig ilyen tisztelettel közelítünk a kötethez, ő is hálás lesz nekünk, hiszen levegős tipográfiájával, széles hasábjaival és sortávjaival megkönnyíti az olvasást.
A markerhez hasonlító kiemelések az egyes képekhez vezetnek el minket, így a könyv szövege és vizuális anyagai interaktív viszonyba kerülnek egymással. Az elválasztó oldalpárok betűtípusát Hegedűs Márton alkotta meg, különlegességük, hogy itt nem textusként, hanem dekoratív felületekként jelennek meg. Nádai szerint a könyv arculatának legizgalmasabb eleme a gerinc, ami nincs rögzítve a fedélhez, így a fedőlap és a könyv olyan viszonyba kerül, mint a lemezborító és a benne található CD.
A kötet külső megjelenésének méltatása után Radványi Orsolya, a MúzeumCafé sorozatszerkesztője György Péterrel, Frazon Zsófiával és Varga Benedekkel, a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum főigazgatójával beszélgetett a könyv tartalmáról. Radványi Orsolya elmondta, hogy ez a könyv tulajdonképpen egy esszégyűjtemény, ami György Péter már korábban – az ÉS-ben és a Korunkban – megjelent múzeumtörténeti és kritikai írásait gyűjti egybe. A fülszövegben György Péter így ír: “A múzeum a tanulás háza, amely eltérő korszakokban, más-más városi, kulturális terekben működik. Visszatérő kérdésem, hogy az eltérő kontextusok miként írják újra a múzeum fogalmát, mint maradhat részben ugyanaz a kényszerek és a lehetőségek között." A könyvben található tizenhét tanulmány mindegyike ezekre a kérdésekre keresik a választ különböző példákon keresztül.
A beszélgetés első részében a résztvevők a könyv olvasása közben felmerülő benyomásaikat osztották meg. Frazon Zsófia úgy látja, hogy minden egyes szövegben jelen van György Péter írói kézjegye: az egyes írások fogalmi apparátusa, gondolkodásmódja és érdeklődési köre hűen árulkodik a szerzőről. A Néprajzi Múzeum munkatársa nagyon erős és okos szövegeknek tartja ezeket az írásokat, és kiemelte, hogy e textusok egymás mellé állítása egy jól láthatóan tudatos és bölcs szerkesztés eredménye. Varga Benedek kissé más szempontból közelítette meg a könyvet, de hasonlóan pozitívan szólt a kötetről. Szerinte ezek az írások ugyan világszínvonalon szólnak, de mégis hozzánk beszélnek. Úgy látja, hogy a tanulmányokból jól kirajzolódik a nemzetközi műveltségű, de mégis közép-európai viszonyokon szocializálódott szerző képe, aki a hazai múzeumok helyzetét is képes egy külső lencsén keresztül szemlélni. György Péter arról beszélt, hogy múzeumokkal foglalkozni egy kivételes utazási helyzetet jelent: kettős ügynökké válsz, mert nem a múzeumban dolgozol ugyan, de mégis van egy elképzelésed arról, hogy a múzeumnak hogy kellene kinéznie, hogy kellene működnie. Ily módon képes vagy távolról szemlélni ezt az intézményi formát.
A következőkben Frazon Zsófia röviden ismertette a kötet szerkezetét. A könyv egy igen erős tanulmánnyal indít: a Ludwig Múzeum Helyszíni szemle című kötetében is megjelent írás egy áttekintő, komplex szöveg az univerzalizmusról és a kritikai historizmusról. E tanulmányt a berlini muzeológiai helyzetről és néhány berlini múzeumról szóló írások követik, majd néhány esszé a trauma feldolgozásának helyszíneit, a múzeumot mint az emlékezet terét kezdi boncolgatni. Frazon Zsófia szerint ezek az írások rendkívül koherensen épülnek egymásra, így nem véletlen, hogy eljátszott a gondolattal, milyen lett volna a könyv, ha a tanulmányok tapasztalatait a szerző esszégyűjtemény helyett egyetlen összefüggő szövegben írja meg. Frazon úgy látja, hogy ezek az írások annyira komplexek, hogy egy átszerkesztés során talán még többet mondhattak volna a hazai muzeológiai szakmának.
György Péter itt szellemesen rá is kérdezett, Frazon arra kíváncsi-e igazából, hogy miért nem dolgozott többet ezen a köteten, majd komolyra fordítva a szót elmagyarázta, hogy miért is maradtak meg ezek az írások ilyen, ha úgy tetszik, töredékes formában. Az esztétának néhány évvel ezelőtt jelentek meg az első múzeumkritikai írásai az ÉS hasábjain. Azelőtt nem volt jellemző, hogy valaki egy intézményről és ne egy adott kiállításról írt volna kritikát. Ebből a szempontból György Péter ezen szövegeit a hazai muzeológiai diskurzus első írásainak is tekinthetjük: nem a képekről, hanem a múzeumról szóló gondolatoknak. Az esztéta éppen ezért úgy látja, fontos, hogy ezek a szövegek esszékként maradjanak meg, hiszen ha lesz muzeológusképzés Magyarországon, akkor a diákoknak ezek a szövegek forrásként szolgálhatnak majd.
A beszélgetés ezen a ponton a múzeumok feladatára terelődött. György Péter szerint a múzeumnak az akaratlan emlékezetet kell előhívnia: úgy gondolja, hogy ezeknek az intézményeknek olyan kényes kérdéseket kell feltenniük, amik a befogadót kényelmetlen helyzetbe hozzák, nyugtalanná teszik, mert csak így valósulhat meg a történelmi traumák valódi feldolgozása. A múzeumnak tehát ezeket a traumákat megkerülhetetlenné kell tenniük.
A szép könyvet egyébként a többszörös nemzetközi dizájndíjat nyert MúzeumCafé arculatáért felelős Salát Zalán Péter által vezetett Lead82 tervezte.
György Péter Múzeum, a tanuló-ház című könyvének bemutatója, Szépművészeti Múzeum, Barokk csarnok, 2013. április 25.
Fotó: Bach Máté
Kapcsolódó cikkek
Szerzők
-- Kocsis Katica --
