PRAE.HU: Mondj egy könyvet, amiben benne van a beat. 

Én az Így szólott Zarathustrában éreztem meg először a beatet.

PRAE.HU: És legutóbb?

Ballard Karambol című regényében.

PRAE.HU: Mi a beat?

A beat a lüktetés maga. Ütés, szívverés, ütem. Minden lüktet, pulzál, rezeg. A részecskék is, a részecskéket vizsgáló emberek idegsejtjei is, a bolygó is, amin a vizsgálat folyik. 

PRAE.HU: Kik a beat tanúi?

Akik a beatet követik.



PRAE.HU: Az első könyved megjelenése után alig írtál. Mit csináltál helyette?

Tanítottam, doboltam, olvastam, ugrálóköteleztem, kosárlabdáztam, feleségül vettem, akit szeretek. Ráéreztem a beatre.

PRAE.HU: Néhány versed azért megjelent, ezeket viszont kihagytad A beat tanúinak könyvéből.

Amikor elkezdtem írni a kötetet, az első elkészült szöveg után éreztem, hogy ez valami más, hogy megvan, ezt akarom. A régebbi versek nagyon kilógtak volna.

PRAE.HU: Elég gyorsan megírtad aztán a könyvet.

Az első negyven szöveg negyven egymást követő hajnalban született. Utána már nem tudtam végig naponta egyet megírni, de még így is jó tempóban haladtam.

PRAE.HU: Nem tudtál aludni?

Eleinte csak így alakult, aztán rá is kaptam. A hajnal senkiföldje, olyankor mindenki alszik, semmi sem zavar. Izgalmas időszak volt, esténként úgy vártam a másnap reggelt, mint régen a karácsonyt, a születésnapot, a nyári szünetet. Nagyon élveztem, mindig csak egyet kellett aludni a következő nagy napig.



PRAE.HU: Joe Eszterhas mondta egy interjújában, hogy a legjobb drog forgatókönyvíráshoz Isten. Te mivel pörgetted magad?

Mindenevő vagyok. Ha valamiben benne van a beat, felpörget. Ha Istennek épp olyan napja van, hogy érezni a teremtésben a lüktetést, én rá is nyitott vagyok. A drogok megítélése változó, Isten most épp legálisnak számít, egyes teremtményei pedig tiltottak.

PRAE.HU: Bemásztál a tartályba?

Miután felkeltem, mentem egyenesen lebegni, mint William Hurt a Változó állapotok című filmben. A tartály végül beépült a kötet világába, az egyik verset (V.10.) képzeletben Ken Russellnek ajánlottam.  

PRAE.HU: Merrefelé utaztál?

Mentem, ahová a fantáziám vezetett, rábíztam magam. Egy idő után kihívásnak tekintettem, hogy olyan területekre is bemerészkedjek, amik azelőtt ismeretlenek voltak előttem. A zenélés kapcsán például volt egy elképzelésem arról, hogy mi történhet gyakorlás közben az idegrendszerben, de ahhoz, hogy erről írjak is, el kellett merülnöm a témában. 

PRAE.HU: Jártál a tajgán is?

Mindannyian a tajgáról jövünk.



PRAE.HU: Nem véletlenül más ennek a kötetnek a nyelve, mint a Pohárutcának.

Nagy hatással vannak rám azok a költők, akiket az elmúlt másfél évben a Lelkigyakorlatok viláirodalmi versblog szerkesztése közben megismertünk. Az élmények mellett ebből a szempontból is sokat köszönhetek a blognak.

PRAE.HU: Emelj ki egy kötetet, egy verset és egy költőt a Lelkigyakorlatokról.

Az legemlékezetesebb kötet Saint-John Perse Bóják című könyve, ami egyetlen elementáris erővel áradó költemény, 160 oldalnyi ragyogás. Ha egy verset kell választanom, a Végül is lenne az Fernando Pessoától. Az egyik legnagyobb mágus pedig Federico García Lorca, és A hold végül megállhatott című versével érvelnék mellette.

PRAE.HU: Számodra mi a legfontosabb a költészetben?

Hogy utaztatasson.

PRAE.HU: Milyennek látod most a Pohárutcát?

Szerethető képi világú első kötetnek.

PRAE.HU: “Költészet ritkán van ilyen közel a csillagokhoz", olvashatjuk a fülszövegben.

A könyvben többször megjelenik a Földtől való elszakadás gondolata. Van, ahol ez átvitt értelemben szerepel, és van, ahol úgy, mint egy jövőbeli lehetőség, amikor majd tényleg elindulunk, hogy új bolygókat népesítsünk be.

PRAE.HU: Hol vagy te a könyvben?

Mindenhol, csak nem kávézó és cigarettázó alanyi költőként, aki arról ír, hogy a konyhában ül a csésze és a hamutál mellett. Nem a velem megtörtént dolgokat írtam meg, hanem a vízióimat bizonyos dolgokról. Ezt a látásmódot korábban nem mindig vállaltam fel. A beat tanúinak könyve a lírai coming outom.



PRAE.HU: Vallásalapító írások gyűjteménye ez a kötet?

Volt, aki azt mondta, hogy LSD nélkül írtam LSD trippeket.

PRAE.HU: Ha egyetlen jelzővel kellene jellemezned a könyved, mi lenne az?

Eretnek.

PRAE.HU: Tavaly egy lelkész felolvasta A beat tanúi című versedet egy istentiszteleten.

A vers így kezdődik: “A beat tanúi azt beszélik, Jézus a jazz hátán vonult be Jeruzsálembe." Nagy élmény volt ilyen keretek között hallani, a Fasori Evangélikus Templom lelkésze, Aradi György így vezette fel: "Hitvallás helyett hangozzék el ez a vers." Az első jazz-istentiszteleten hangzott el, amit abban a templomban tartottak.  

PRAE.HU: Eredetileg egy kétrészes könyvet képzeltél el. Lesz folytatása?

A folytatás A káprázatbeliekhez írott levelek címet viseli, hamarosan olvashatóak leszek belőle részletek is. Amíg A beat tanúinak könyve felfogható egyfajta etno sci-fiként is, hiszen a különböző világok közötti utazás rítusokban, mágia kíséretében jelenik meg, addig a folytatás világképe szerint az emberiség már elhagyta a Földet, megkezdődött a szétszóródás a világűrben.   

PRAE.HU: Hogyan találtál rá a csillagközi szarvasra?

A születésem előtt apám elütött egy szarvast. Esterházy Marcell The End of the Long March című képén láttam viszont, az ACB Galériának köszönhetem, hogy rákerült a borítóra.

PRAE.HU: Milyen volt a kötet szerkesztőjével, Dunajcsik Mátyással dolgozni?

Amikor az egyik bonyolultabb szöveggel holtpontra jutottunk, Mátyás felállt, és azt mondta, kimegy rágyújtani, gondoljam át, amíg visszajön. Akkor megértettem, hogy profival állok szemben. Mire visszajött, elkészültem a szöveggel. Élmény volt vele dolgozni.

PRAE.HU: Ha egyetlen szöveg kivételével minden elveszne a könyvből, melyiket mentenéd meg?

IV.5.

PRAE.HU: Miért azt?

Egyrészt úgy érzem, hogy ez a szöveg sokakat meg tud szólítani. Másrészt volt Jucival egy rituálénk – mire felébredt, általában már megírtam az aznapi részt, és reggel mindig rögtön fel is olvastam neki. Miután meghallgatta ezt a szöveget, azt mondta, hogy most ő is szeretne mondani valamit. Láttam rajta, hogy izgul. Aznap reggel tudtam meg, hogy apa leszek.

PRAE.HU: Néhány hét múlva megszületik a kisfiad. Milyen érzés?

Coming of age, csak nem a múlt iránti nosztalgiával, hanem örömmel és hatalmas basszusokkal.

Fotók: Bach Máté