A történet Észtországban kezdődik, itt él demens édesanyjával és alkoholista férjével Anne. Miután elveszíti édesanyját, munkát kínálnak neki Franciaországban, egy idős hölgy, Frida ápolásával bíznák meg. Anne egy szebb élet reményében elfogadja az ajánlatot, s Párizsba utazik, ahol Frida egykori szeretője várja, aki megpróbálja előre felkészíteni a nőt: Frida különösen nehéz eset.

A barátkozás valóban nem megy egyszerűen. Anne folyamatos ellenállásba és elutasításba ütközik, Frida naphosszat sértetten, mogorván és szó nélkül fekszik szatén pizsamájában az ágy tetején. Bár az ápolónő minden tőle telhetőt megpróbál elkövetni, a néni bizony nem adja magát könnyen. Az idő azonban ez esetben is megsegíti a két magányos nőt, s szép lassan nyitni kezdenek a másik felé. Az óvatos párbeszédek bizalmas beszélgetésekké formálódnak át, miközben feltárulnak Frida életének titkai is. Az Észtországból Franciaországba emigrált hölgy ugyanis nem élt unalmasan: szeretők garmadájával bánt el, miközben két kézzel szórta gazdag férje vagyonát. Bár a házassága túlélte a nyíltan vállalt kicsapongásait, baráti kapcsolatait a Franciaországban élő észtekkel teljesen leamortizálta.
A film alapszituációját ismerve nem nehéz kitalálni, hogy mind a két nő súlyos harcokat vív önmagával. Frida nehezen viseli az öregedést, bántja, hogy kiszolgáltatottá vált, hogy eltűntek mellőle az emberek. Foggal-körömmel kapaszkodik Stéphane-hoz, ám a férfi már nem nőként, hanem egy régi kedves ismerősként kezeli őt. Anne gyökértelenül sétálgat Párizs utcáin, próbálja felépíteni új életét, de idegennek érzi magát, túl nagy a különbség régi, szegényes otthona és Frida előkelő lakása között. 

A kiszámítható fordulatokból álló cselekmény középpontjában Frida és Anne kapcsolatának alakulása áll. A történet lassan bomlik ki, az egyedüli fordulatot gyakorlatilag az a momentum hordozza, amikor Stéphane-ról kiderül, hogy milyen viszony fűzi őt az idős asszonyhoz. Sajnálatos, hogy a rendező ezt a vonalat nem bontotta ki jobban, holott lenne benne perspektíva, s talán a film egészét is kicsit izgalmasabbá, érdekesebbé tette volna. Stéphane és Anne alakulófélben lévő kapcsolata csak jelzésértékkel sejlik fel, a férfi figyelméért küzdő idős nő reakciója újabb vizsgálódásra adhatott volna okot.
Az Anne-t alakító észt színésznő, Laine Mägi időnként úgy tűnik, maga sem tudja, mit kezdjen karakterével, vagy hogyan reagáljon adott helyzetekben. Jeanne Moreau intenzív játéka mellett tétovának, kicsit erőtlennek tűnik. Az új hullám egykor ünnepelt színésznője uralja a vásznat, miatta feltétlenül érdemes megnézni a filmet. Moreau újabb tanújele annak, hogy elegánsan és méltósággal öregedni Chanelt viselve csak a francia nők tudnak.
Az Egy hölgy Párizsban ennek ellenére azért nem rossz film, csak ráférne még egy kis csiszolgatás. A rendezőnek ezúttal nem sikerült akkorát szakítania, mint a 2007-es Az osztály című filmjével, egy jobban átgondolt és kevesebb sablonnal megírt forgatókönyv szerencsésebb lett volna. A Kelet és Nyugat, észt és francia élet közti különbség tisztán látható a filmben. A szépen fényképezett párizsi utcák, a jó érzékkel választott zenék megteremtik a hamisítatlan francia miliőt, ami nagy mértékben elüt a film elején látott sötét észt éjszaka hangulatától. Az Anne életében beállt fordulatot a film képi világa ugyanúgy jelzi, mint a rajta magán megfigyelhető változás, a film elején látott slampos asszony modern városi nő lesz a végére, mikor magas tűsarkújában elsétál a reptérre.

A két nő hol szomorkás, hol vidám története nem való a látványos akciójelenetekre vágyóknak, sem a nagy romantikus opusok kedvelőinek, ajánlom mindazonáltal egy csöndes esti merengéshez.

Egy hölgy Párizsban (Une Estonienne a Paris)
Színes, feliratos, francia-belga-észt filmdráma, 94 perc, 2012.
Rendező: Ilmar Raag
Forgatókönyvíró: Agnes Feuvre, Lise Macheboeuf, Ilmar Raag
Operatőr: Laurent Brunet, Anne-Laure Guégan
Producer: Milena Poylo, Gilles Sacuto, Riina Sildos
Szereplők: Jeanne Moreau (Frida), Laine Mägi (Anne), Patrick Pineau (Stéphane)

Forgalmazó: Cirkó Film
12 éven aluliak számára a megtekintése nagykorú felügyelete mellett ajánlott