zene
2007. 05. 02.
„…még szerelemből csinálom”(!?) – 3. rész
Ha valaki álmatlanul forgolódta végig éjszakáit, mert fogalma sem volt arról, hogyan tudná a semmiből felépíteni Magyarország legnagyobb alternatív zenei-közösségi portálját, most már nyugton alhat, elég egy-két stílust és egy jó háttérszínt választania, a recept itt olvasható – avagy az LD50 története, ahogy apja és anyja (d4m4g3) látja.
LD50: blog > portál > ?
(3. rész)
Lassan 3 es fel eve ismerem d4m4ge-t, akkor az ld50 meg gyerekcipoben jart.. baratnoimmel nezegettuk az oldalt, a modellkepeket - akkor talan nem is nagyon neztunk mast. Aztan jott az elso fotozas (ajjj szep emlekek, japan turistakkal, bokorban atoltozessel:))) Utana.. nem is tudom.. eltelt 1 ev ugy, hogy Damen kivul massal nem is tartottam a kapcsolatot. Persze kozben regisztraltam az oldalra akkor meg Sister_of_night neven
De azert valjuk be, nalam is jelentkeznek erosen elvonasi tunetek ha nem jutok par napig netkozelbe, szeretem kovetni a forumot, szeretem nezni a profilomat, masok profiljat, szavazgatni, pm-ezgetni, picit versengeni is.. jo erzes egy olyan kozosseg tagjanak lenni, ahol ennyien vagyunk es ahol ennyire kulonbozo emberek vannak. A sok flame ellenere ugy erzem, hogy egyedulallo forumunk van,szerintem magyar viszonylatban a legjobb, szinte chat gyorsasaggal megy.
2006. augusztus 5., Szombat ( 00:37 ) Sis hozzászólása a [a]http://www.ld50.hu/thread/ld50/community/nekedmiazld50[text]Neked mi az LD50?[/a] fórumban.
prae.hu: Amennyire én ismerem, ezt a "világot", ezt a szubkultúrát (gót - elektro - industrial - cyberpunk), ezeket az embereket az [a]http://www.ld50.hu[text]LD50[/a] portál fogja össze Magyarországon. Hogy jött létre? Mikor indult? Hogyan nőtt akkorára, hogy napi 10-15 ezres látogatottságot generál?
Az ötlet akkor jött, amikor Bodoky Tamás az Indexen írt 2001. november elején egy olyan cikket ([a]http://index.hu/velemeny/imho/blog/[text]Blogmánia – A nárcizmus diadala a honlapok felett[/a] – pdl), hogy Amerikában nagyon fut ez az egész blogkultusz és mennyire jó egy blog, hogy az emberek leírják, hogy ma megint szartam egyet, és mennyire epikus volt, de egyébként mennyire szeretem ezt a filmet, – amiről meg ír kétoldalnyit. Gyakorlatilag a Bodoky cikkéhez lehet kötni az első, magát felvállaló bloghullámot, amibe az LD50 is bekötődött.
Az LD50 onnan indult, hogy akartam egy fotóblogot csinálni, ami kb. abból állt volna, hogy rohangálok a városban, és össze-vissza fotózok meg irkálok mindent. Ebből az lett, hogy igazából nem fotók kerültek ki az LD50-re, hanem nagyon sok minden más: éppen miket hallgatok, miket nézek, miket kedvelek, mik érdekelnek. Ez az én érdeklődésem miatt elég közel volt a gótokhoz, a fétishez meg a cyberpunkhoz – főként a cyberpunkhoz. És mivel akkoriban elég sokat lógtam a bloggerekkel, ők olvasták főként az LD50-et. Mivel senki nem foglalkozott azokkal a dolgokkal igazán, amikkel én, de a festett, nagycsöcsű gót csajok mindenkinek bejönnek, ezért valahogy az LD50 is kapott egy kultstátuszt.
prae.hu: A blogodnak is az volt a címe, hogy LD50?
Igen. Mielőtt megkérdeznéd, semmi köze nincsen a toxikológiához meg a mérgekhez meg amúgy semmihez, ez csak jött. Nagyon sokan értelmet próbálnak belelátni meg mindenféle dolgokat szövögetnek, feleslegesen... Aztán az LD50 valahogyan elért arra a pontra, amikor is már napi 150–200-an nézték. Gótok is nézték meg haverok is, és tökre kedvelték, mert akkortájt az LD50 még arról szólt, hogy gátlástalanul leírom azt, ami bennem van. Ez „a gátlástalanul leírom, hogy mi van bennem” hozzáállás a bloggereknek mindig bejön, az emberek meg úgy általában szeretnek mások lelkében turkálni.
Aztán ahogy egyre jobban közeledett az egész site a gótok felé, látogatottságot akartam volna növelni, és jött az ötlet, hogy csináljunk amatőr gót modellgalériákat. Akkoriban lett egy olyan 400–500-as látogatottságunk. Aztán ahogy egyre több emberrel ismerkedtem meg, és ahogy elindult az EstFM-es adásunk, meg ez az egész buliszervezősdi, akkor nőtt talán 1000-1200 látogatóra naponta, ami tökre jónak számított, bár még nem igazán tudtuk, hogy ez mire lesz jó.
Igazából hárman vittük az oldalt akkor. Heptoid, a kóderünk (aki sose bloggol, pedig óriási agya van), Anthea, a designerünk meg jómagam, – így hárman fogtuk össze az LD50-et valamilyen szinten. De látszott az, hogyha nagyobbat akarok kihozni ebből az egészből, akkor minél hamarabb kell mögé egy szerkesztőség. A következő nagy lépésünk az volt, hogy Estee-t meg Liquid-et bevettük a gárdába és ők elkezdtek egy teljesen más közönséget behozni. Az első nagy és jelentős ugrásunk, minden értelemben nekik köszönhető.
prae.hu: S ekkortájt következett a váltás? Ekkortájt lett a blogból portál?
Igen. Ez a lépés probléma is volt egyébként, – és a dolgok jelenlegi menetében még mindig probléma az, hogy én bármikor tudok neked mutatni embereket a magyar színtéren, akikkel nagyon szívesen dolgoznék együtt. Ezek az emberek viszont, valahol teljesen érthető módon, még mindig a saját gesztenyéjüket akarják sütögetni, és egyáltalán nem hajlandóak közösködni. Partnerségre meg bannercserére meg linkcserére természetesen bármikor, de mikor azt mondom, hogy dolgozz az LD50-nek, és akkor nem 500 embernek csinálnád a blogodat, hanem 10 ezernek, és ezért cserébe egy komplett mechanizmust tudok a hátad mögé rakni. Ezt nem szeretik. Ezt sosem szeretik, és azt mondják, hogy inkább legyen az, hogy én csinálom a saját blogomat, és néha bedolgozom neked. A „néha bedolgozom neked” természetesen évente két cikket jelent, ha jelent egyáltalán valamit, de mást nem.
prae.hu: Mi hozta ki ebből a kb. féltucat emberből, hogy ne csak írkáljanak, hanem rengeteg munkával építsenek fel egy olyan portált, ahol az emberek feltölthetnek magukról anyagokat, profilt csinálhatnak, és ahol gyakorlatilag csak egy a szolgáltatások közül a programajánló meg a blogból kinőtt cikkezés?
Egyfelől volt rá igény, másfelől meg a kóderünk éppen akkor csinálta a diplomamunkáját, és azt mondta, hogy egy komplett portált fog írni, mert tudja, hogy nekem szükségem van erre, akkor üssünk két legyet egy csapásra. Üljünk össze, beszéljük meg, hogy nekem milyen igényeim vannak, és ő lekódolja. A portálnak, az LD50-nek a mostani formája, – ami még gyakorlatilag ugyanaz, mint akkor –, így született. Egyébként meg olyasmiről volt szó, hogy Magyarországon abszolút nem volt ilyen. Elnézve az emberek dedikációját, a hozzáértését, a lehetőségeit, nem is nagyon lett volna ilyen… akkor csináljuk meg mi.
prae.hu: Voltak külföldi példák?
Egy-kettő természetesen volt. Viszont ami az LD50-et akármikor képes szembeállítani az összes külföldi példával, az az, hogy azok mindig nagyon erősen elhatárolható céllal, nagyon erősen elhatárolható célközönségnek léteznek. Ha megnézed a német és benelux nyelvterületen működő [a]http://www.sanctuary.ch/[text]Sanctuary[/a]-t, az gótoknak van. Pont. Gót boltokkal foglalkozik, gót embereknek, gót bulikról. A [a]http://www.side-line.com/[text]Side-Line[/a] például az európai közönségnek beszél főként azokról a bandákról, melyek a nagyobb kiadóknál vannak, három-négy nagy kiadónál talán. Főként ipari, főként elektro és egy kicsit gót, de ha gót, akkor is csak a nagyobb bandákról van szó.
Az LD50 esetében ezt nem tudod mondani, mert az LD50 igazából mindig azzal foglalkozott, hogy a Magyarországon vagy a magyar nyelvterületen elő alternatív zenei ízlésű embereket fogja össze. Például a goásoknak meg tudja mutatni azt, hogy ki hol lép fel és milyen goa-albumok jelentek meg a múlt héten, a többi embernek meg azt, hogy a goa létezik. Mindenkinek tudott mutatni valamit, amivel eddig még nem foglalkozott. Ez nagyon jól működött, ez a fúzió olyan szinten tudott érvényesülni, hogy ha igazából meg kéne fogalmaznom azt, hogy az LD50 micsoda, nem tudnám 100%-ban lefedni egyik definícióval sem. Alternatív zenei ízlésű fiatalok közösségi portálja? Lófaszt. Ki fogok belőle hagyni valamit, máris kihagytam belőle a kultúrát, kihagytam belőle a programajánlót, a lassan társkeresővé elfejlődő profilozást. Valamit mindig ki fogok belőle hagyni. Nem lehet lefedni egyvalamivel, annyira nagy.
prae.hu: Hogyan lett ennyire népszerű az oldal? Hogyan tartja fenn a folyamatos érdeklődést? Ha csak a zene felől közelítjük, akkor szinte mindenki megtalálhatja az ízlésének megfelelő site-okat… profilt is tud máshol építeni, kommentezni is tud máshol, a neki szükséges zenei infókat és buliajánlókat is megtalálja máshol… Mégis mi az, ami nap, mint nap visszahozza őket az LD50-re? Mi az LD50 „titka” és vonzereje?
Van, aki szerint a közösség. Ez lehet baráti társaság vagy egy kisebbfajta „család”. Van, aki szerint az, hogy ez egy tini társkereső... Nekem meg mindig ilyenkor jut eszembe, hogy nagyon szeretném visszahozni azt a hangvételt és azokat a témákat, amik annyira erősen fémjelezték a kezdeti időszakot: a popkultúrától a szerelési érdekességekig, az elbaszott szoftverfejlesztéseken keresztül a legjobb fotósokig.
Ami a látogatottságunkat illeti, a legnagyobb érdeklődés mindig a profilok meg a fórumok felé irányult. Ezek után jön a főoldal, utána a programok. Én főként a közösséget merem nagy mágnesnek mondani.
Az LD50-t sosem tudtak pontosan megragadni, de nagyon szívesen látogatták, mert annyira furcsa volt. Most volt például egy nagyobb buli a Záborszky-kúriában. Ez egy dark goa rendezvény volt, ahol egy komplett kistermet kaptak a mi DJ-ink. Sok olyan véleményt hallottam, hogy ezek az LD50-esek nagyon jó fejek, mert nagyon furin néznek ki, és nagyon jó zenéket szeretnek. És ezzel meg is tudtam válaszolni a kérdésedet annyiból, hogy nálunk a látványnak, a megjelenésnek, a csicsának mindig volt akkora vonzereje, ami tovább tudta lökni ezt az egészet. Még akkor is, ha zeneileg esetleg nem tudta volna.
prae.hu: A közönség érdeklődése és a tartalomszolgáltatás szempontjából nincs egy generációs különbség? A csicsára cuppanó tinik és az ezzel az egésszel foglalkozó „öregek” között?
Amikor elkezdtem ezzel foglalkozni, akkor voltam 21 vagy 22, és a korombeli embereknek írtam. Ez jó volt, mindenki tudta, hogy miről beszélek, megvolt a közös hang. Most a site-unk célközönsége inkább a 16-20, és főként a 16-20. Idősebbek annyira nincsenek, és az idősebbek igazából nem értik, hogy ezek a fiatalok mi a faszról beszélnek. A huszonikszeseknek az a problémája, hogy elhelyezkedés, adó, megélhetés. A 16-20 éveseknek az, hogy körömlakk, tetkó, piercing meg a tanárok, meg most éppen senki sem szeret, sőt, hogy senki nem ért meg engem. Innentől kezdve ezeknek az embereknek nehéz tartalmat adni. A bulibeszámolókat mondjuk megkapják. Kapnak még néha filmeket, képregényeket, bár ezek inkább a 20+ közönséget fogják érdekelni. De ez nehéz.
Most az a helyzet, hogy az LD50-ből akarunk valami abszolút újat csinálni, s az abszolút újban benne van az is, hogy egy eléggé trükkös módszerrel el tudjuk különíteni ezeknek az embereknek az érdeklődését, hogy mindenkinek olyan tartalmat tudjunk adni, amire szüksége van, anélkül, hogy az összes többi embert zavarná. Ez valamilyen szinten jó ugrás lesz. Ezt viszonylag nehezen lehet tető alá hozni, de ha sikerül, akkor még több embert be tudunk csábítani....
Hogy ezt az abszolút jó tömegvonzású magot milyen szinten tudjuk pénzzé tenni, az már egy másik dolog. Annyiból mindenképpen szükséges lesz pénzzé tenni ezt az egész LD50-et, hogy én ezt hat éve csinálom, a Tibor (Ninth) három éve. Annyi embererőt, érdeklődést, figyelmet, időt, energiát tettünk ebbe bele, hogy ezzel muszáj lesz valamit kezdeni. Ehhez kell valami támogatást szerezni, és ez nagyon sok embernek nem fog tetszeni. A nagy céges támogatás a fiatalok körében mindig ellenállást fog kiváltani. Jajj, izé, most magenta lett az LD50. Ez a hozzáállás nem jó, ezt le fogjuk szarni. Ha mi meg tudjuk adni nekik azt a tartalmat, amitől ők többnek érzik magukat, akkor egy idő után nem fogja őket érdekelni, hogy az oldal magenta vagy sárga vagy zöld vagy akármi. Bár kaptam már olyan tippet is, hogy adjam el egy pszichiátriai magánklinikának a teljes felhasználói adatbázist. Megjegyzem, talán tényleg ez lenne anyagilag a legjobb megoldás, aztán persze szaladhatnék ötezer vérgőzös gót, emo és ipari rajongó elől a Körúton.
prae.hu: Az előző kérdésemben benne volt az is, hogyha valaki, aki annak idején csatlakozott ehhez a közösséghez... azóta elmúlt néhány év, és most már nem azt az élményt kapja, ami miatt annak idején ideszokott, vagy például kifejezetten zavarja a fórumok elfiatalodása…
Persze, voltak spin-off siteok, amiket elégedetlen userek vagy zenei brancsok csináltak, viszont nem is lettek túl látogatottak. Az ezekkel való kooperáció majd „az új LD50-ből lesz meg”, – állandóan ezt mondom mostanában mindenkinek. (röhög) Technikailag lesz az a lehetőségünk, hogy kiadhassuk a site egyes részeit teljes szerkesztőségeknek, aztán ők csinálják a maguk kis világát, az pedig nagyon jól bele fog illeszkedni az LD50-es tartalomdömpingbe. Lesz egy remek gyűjtőportálunk, ami igazából mindenről szól majd, meg semmiről se.
prae.hu: Úgy vettem észre, a főoldalt olvasgatva, hogy egyre több ember dolgozik a szerkesztőségben. Mintha sokan felnőttek volna már annyira, megszereztek volna már egy akkora tudásbázist, hogy már szívesebben írnak cikkeket, recenziókat, beszámolókat stb., mintsem csak fórumozgatás közben mondanák el a véleményüket. Mintha kicsit terelgetni (nevelgetni) szeretnék az 5-10 évvel fiatalabbakat egy szélesebb látókör, ízlés felé.
Nem feltétlenül ők akarják nevelni a fiatalokat, sok esetben mi kérjük meg őket, hogy írjanak cikkeket. Én állandóan keresem azokat az embereket, akik tudnának írni, bizonyos témákat meg tudnának ragadni, és konstruktívan végig tudnák vinni az oldalon, amiből ugye mindkét fél profitálna. Ilyen emberből borzasztóan kevés van. Viszonylag sok cikket kaptam emberektől, akiknek nagyobb volt a lelkesedésük a tehetségüknél, ők nehezebben is értik meg, hogy az ő cikkük miért nem jó, ebből aztán sok konfliktushelyzet adódott. Én eléggé minőség- és teljesítménymániás vagyok. Még mindig csak azt tudom mondani, hogy ha az LD50-et meg akarom tartani egy léc felett, akkor tudnom kell nemet mondanom, amikor egy olyan recenziót basznak az orrom elé, amit más oldalon se szeretnék elolvasni, nemhogy a sajátomon. Ami viszont a dolog másik oldala, hogy a fórumokon is figyeljük azokat az embereket, akik tudnak írni, és időről időre odamegyünk hozzájuk, hogy próbáljunk valamit közösen csinálni. Adott mértékű nevelgetéssel ezekből az emberekből ki lehet hozni valamit. Brushy, Nash, Oizys, Shali így kerültek a gárdába meg a főoldalra.
prae.hu: Van még egy dolog, ami szerintem nagyon érdekes. Leginkább a profilokat nézegetve lehet találkozni olyan emberekkel, akik valamilyen művészeti tevékenységgel foglalkoznak. Rajzolnak, festenek, képregényt vagy irodalmat írnak, filmeznek, fotóznak, ha nem akarjuk megint kiemelni a zenét. Velük hogyan lehetne ezt a világot "színesebbé" építeni? Gondoltatok már erre?
Nem, de csináltunk már ilyet. A teljes [a]http://www.artmacabre.hu/[text]Art Macabre[/a] horror-performansz társulat ilyen „tehetséggondozásból” született például. Az előző kérdésedben említett, közösségből kiragadott új írók gondozása is effajta dolog. Amikor a lehetőség meg a helyzet adja magát, akkor csinálunk ilyet, de igazából nem foglalkoztunk eddig hasonlóval. Ennek több oka is volt, főként az, hogy az ilyen jellegű munkához még több idő, még több energia és rengeteg lelkierő meg dedikáció kell.
Voltak ilyen irányú közösségi megmozdulások is. A szerdai Mono-klubos kiállításokon például fotók, grafikák, artworkök voltak a falakon, a Kollektíva 5-ön Plasticspot képeit raktuk ki az A38 hajóra, voltak ilyen dolgaink. De a már említett 16-20 évesek között számos olyan kreatív megmozdulás van, ami valahogy nem passzol az oldalra. Dalszövegfordításokat, verseket meg jobb-rosszabb, de inkább rosszabb novellákat én nem fogok kipakolni. Az oldalnak erős potenciálja van, van egy íze. Az olyan kreatív munkáknak, amik ide kötődnek, szívesen fogok teret adni, de eddig nem érkezett túlságosan sok. Progresszivitást szeretnék látni az ilyen megmozdulásokon keresztül is.
prae.hu: Az LD50-nek mennyire van kapcsolata más intézményekkel vagy szerveződésekkel, akik például filmet forgalmaznak vagy például könyvet adnak ki, de mindenképpen a cyberpunk vonalon?
Itthon nem igazán fogsz találni cyberpunkra specializálódott céget, a kiadványok csak alkalmiak. Mondjuk pont egy ilyen alkalmi Ghost in the Shell-kiadás során alakítottunk ki egy igen jó kapcsolatot az Odeonnal: a premier szervezésében meg a DVD-extrákban volt benne egy kicsit a kezünk, ezt kifejezetten izgalmas volt csinálni. CP-vonalon a külföldi undergrounddal van jobb kapcsolat, a [a]http://cyberpunkreview.com/[text]cyberpunkreview.com[/a]-mal például kölcsönösen imádjuk egymást.
Végül egy meglepetés azoknak, akik eljutottak idáig. A szerző [cmovie1919], avagy mit látunk majd, ha itt öregszünk meg? munkacímű videója az LD50-ről.
A képekért és fotókért köszönetet az [a]http://www.ld50.hu/[text]ld50.hu[/a]-nak.
(3. rész)
Lassan 3 es fel eve ismerem d4m4ge-t, akkor az ld50 meg gyerekcipoben jart.. baratnoimmel nezegettuk az oldalt, a modellkepeket - akkor talan nem is nagyon neztunk mast. Aztan jott az elso fotozas (ajjj szep emlekek, japan turistakkal, bokorban atoltozessel:))) Utana.. nem is tudom.. eltelt 1 ev ugy, hogy Damen kivul massal nem is tartottam a kapcsolatot. Persze kozben regisztraltam az oldalra akkor meg Sister_of_night neven
De azert valjuk be, nalam is jelentkeznek erosen elvonasi tunetek ha nem jutok par napig netkozelbe, szeretem kovetni a forumot, szeretem nezni a profilomat, masok profiljat, szavazgatni, pm-ezgetni, picit versengeni is.. jo erzes egy olyan kozosseg tagjanak lenni, ahol ennyien vagyunk es ahol ennyire kulonbozo emberek vannak. A sok flame ellenere ugy erzem, hogy egyedulallo forumunk van,szerintem magyar viszonylatban a legjobb, szinte chat gyorsasaggal megy.
2006. augusztus 5., Szombat ( 00:37 ) Sis hozzászólása a [a]http://www.ld50.hu/thread/ld50/community/nekedmiazld50[text]Neked mi az LD50?[/a] fórumban.
prae.hu: Amennyire én ismerem, ezt a "világot", ezt a szubkultúrát (gót - elektro - industrial - cyberpunk), ezeket az embereket az [a]http://www.ld50.hu[text]LD50[/a] portál fogja össze Magyarországon. Hogy jött létre? Mikor indult? Hogyan nőtt akkorára, hogy napi 10-15 ezres látogatottságot generál?
Az ötlet akkor jött, amikor Bodoky Tamás az Indexen írt 2001. november elején egy olyan cikket ([a]http://index.hu/velemeny/imho/blog/[text]Blogmánia – A nárcizmus diadala a honlapok felett[/a] – pdl), hogy Amerikában nagyon fut ez az egész blogkultusz és mennyire jó egy blog, hogy az emberek leírják, hogy ma megint szartam egyet, és mennyire epikus volt, de egyébként mennyire szeretem ezt a filmet, – amiről meg ír kétoldalnyit. Gyakorlatilag a Bodoky cikkéhez lehet kötni az első, magát felvállaló bloghullámot, amibe az LD50 is bekötődött.
Az LD50 onnan indult, hogy akartam egy fotóblogot csinálni, ami kb. abból állt volna, hogy rohangálok a városban, és össze-vissza fotózok meg irkálok mindent. Ebből az lett, hogy igazából nem fotók kerültek ki az LD50-re, hanem nagyon sok minden más: éppen miket hallgatok, miket nézek, miket kedvelek, mik érdekelnek. Ez az én érdeklődésem miatt elég közel volt a gótokhoz, a fétishez meg a cyberpunkhoz – főként a cyberpunkhoz. És mivel akkoriban elég sokat lógtam a bloggerekkel, ők olvasták főként az LD50-et. Mivel senki nem foglalkozott azokkal a dolgokkal igazán, amikkel én, de a festett, nagycsöcsű gót csajok mindenkinek bejönnek, ezért valahogy az LD50 is kapott egy kultstátuszt.
prae.hu: A blogodnak is az volt a címe, hogy LD50?
Igen. Mielőtt megkérdeznéd, semmi köze nincsen a toxikológiához meg a mérgekhez meg amúgy semmihez, ez csak jött. Nagyon sokan értelmet próbálnak belelátni meg mindenféle dolgokat szövögetnek, feleslegesen... Aztán az LD50 valahogyan elért arra a pontra, amikor is már napi 150–200-an nézték. Gótok is nézték meg haverok is, és tökre kedvelték, mert akkortájt az LD50 még arról szólt, hogy gátlástalanul leírom azt, ami bennem van. Ez „a gátlástalanul leírom, hogy mi van bennem” hozzáállás a bloggereknek mindig bejön, az emberek meg úgy általában szeretnek mások lelkében turkálni.Aztán ahogy egyre jobban közeledett az egész site a gótok felé, látogatottságot akartam volna növelni, és jött az ötlet, hogy csináljunk amatőr gót modellgalériákat. Akkoriban lett egy olyan 400–500-as látogatottságunk. Aztán ahogy egyre több emberrel ismerkedtem meg, és ahogy elindult az EstFM-es adásunk, meg ez az egész buliszervezősdi, akkor nőtt talán 1000-1200 látogatóra naponta, ami tökre jónak számított, bár még nem igazán tudtuk, hogy ez mire lesz jó.
Igazából hárman vittük az oldalt akkor. Heptoid, a kóderünk (aki sose bloggol, pedig óriási agya van), Anthea, a designerünk meg jómagam, – így hárman fogtuk össze az LD50-et valamilyen szinten. De látszott az, hogyha nagyobbat akarok kihozni ebből az egészből, akkor minél hamarabb kell mögé egy szerkesztőség. A következő nagy lépésünk az volt, hogy Estee-t meg Liquid-et bevettük a gárdába és ők elkezdtek egy teljesen más közönséget behozni. Az első nagy és jelentős ugrásunk, minden értelemben nekik köszönhető.
prae.hu: S ekkortájt következett a váltás? Ekkortájt lett a blogból portál?
Igen. Ez a lépés probléma is volt egyébként, – és a dolgok jelenlegi menetében még mindig probléma az, hogy én bármikor tudok neked mutatni embereket a magyar színtéren, akikkel nagyon szívesen dolgoznék együtt. Ezek az emberek viszont, valahol teljesen érthető módon, még mindig a saját gesztenyéjüket akarják sütögetni, és egyáltalán nem hajlandóak közösködni. Partnerségre meg bannercserére meg linkcserére természetesen bármikor, de mikor azt mondom, hogy dolgozz az LD50-nek, és akkor nem 500 embernek csinálnád a blogodat, hanem 10 ezernek, és ezért cserébe egy komplett mechanizmust tudok a hátad mögé rakni. Ezt nem szeretik. Ezt sosem szeretik, és azt mondják, hogy inkább legyen az, hogy én csinálom a saját blogomat, és néha bedolgozom neked. A „néha bedolgozom neked” természetesen évente két cikket jelent, ha jelent egyáltalán valamit, de mást nem.
prae.hu: Mi hozta ki ebből a kb. féltucat emberből, hogy ne csak írkáljanak, hanem rengeteg munkával építsenek fel egy olyan portált, ahol az emberek feltölthetnek magukról anyagokat, profilt csinálhatnak, és ahol gyakorlatilag csak egy a szolgáltatások közül a programajánló meg a blogból kinőtt cikkezés?
Egyfelől volt rá igény, másfelől meg a kóderünk éppen akkor csinálta a diplomamunkáját, és azt mondta, hogy egy komplett portált fog írni, mert tudja, hogy nekem szükségem van erre, akkor üssünk két legyet egy csapásra. Üljünk össze, beszéljük meg, hogy nekem milyen igényeim vannak, és ő lekódolja. A portálnak, az LD50-nek a mostani formája, – ami még gyakorlatilag ugyanaz, mint akkor –, így született. Egyébként meg olyasmiről volt szó, hogy Magyarországon abszolút nem volt ilyen. Elnézve az emberek dedikációját, a hozzáértését, a lehetőségeit, nem is nagyon lett volna ilyen… akkor csináljuk meg mi.
prae.hu: Voltak külföldi példák?
Egy-kettő természetesen volt. Viszont ami az LD50-et akármikor képes szembeállítani az összes külföldi példával, az az, hogy azok mindig nagyon erősen elhatárolható céllal, nagyon erősen elhatárolható célközönségnek léteznek. Ha megnézed a német és benelux nyelvterületen működő [a]http://www.sanctuary.ch/[text]Sanctuary[/a]-t, az gótoknak van. Pont. Gót boltokkal foglalkozik, gót embereknek, gót bulikról. A [a]http://www.side-line.com/[text]Side-Line[/a] például az európai közönségnek beszél főként azokról a bandákról, melyek a nagyobb kiadóknál vannak, három-négy nagy kiadónál talán. Főként ipari, főként elektro és egy kicsit gót, de ha gót, akkor is csak a nagyobb bandákról van szó.
Az LD50 esetében ezt nem tudod mondani, mert az LD50 igazából mindig azzal foglalkozott, hogy a Magyarországon vagy a magyar nyelvterületen elő alternatív zenei ízlésű embereket fogja össze. Például a goásoknak meg tudja mutatni azt, hogy ki hol lép fel és milyen goa-albumok jelentek meg a múlt héten, a többi embernek meg azt, hogy a goa létezik. Mindenkinek tudott mutatni valamit, amivel eddig még nem foglalkozott. Ez nagyon jól működött, ez a fúzió olyan szinten tudott érvényesülni, hogy ha igazából meg kéne fogalmaznom azt, hogy az LD50 micsoda, nem tudnám 100%-ban lefedni egyik definícióval sem. Alternatív zenei ízlésű fiatalok közösségi portálja? Lófaszt. Ki fogok belőle hagyni valamit, máris kihagytam belőle a kultúrát, kihagytam belőle a programajánlót, a lassan társkeresővé elfejlődő profilozást. Valamit mindig ki fogok belőle hagyni. Nem lehet lefedni egyvalamivel, annyira nagy.
prae.hu: Hogyan lett ennyire népszerű az oldal? Hogyan tartja fenn a folyamatos érdeklődést? Ha csak a zene felől közelítjük, akkor szinte mindenki megtalálhatja az ízlésének megfelelő site-okat… profilt is tud máshol építeni, kommentezni is tud máshol, a neki szükséges zenei infókat és buliajánlókat is megtalálja máshol… Mégis mi az, ami nap, mint nap visszahozza őket az LD50-re? Mi az LD50 „titka” és vonzereje?
Van, aki szerint a közösség. Ez lehet baráti társaság vagy egy kisebbfajta „család”. Van, aki szerint az, hogy ez egy tini társkereső... Nekem meg mindig ilyenkor jut eszembe, hogy nagyon szeretném visszahozni azt a hangvételt és azokat a témákat, amik annyira erősen fémjelezték a kezdeti időszakot: a popkultúrától a szerelési érdekességekig, az elbaszott szoftverfejlesztéseken keresztül a legjobb fotósokig.
Ami a látogatottságunkat illeti, a legnagyobb érdeklődés mindig a profilok meg a fórumok felé irányult. Ezek után jön a főoldal, utána a programok. Én főként a közösséget merem nagy mágnesnek mondani.
Az LD50-t sosem tudtak pontosan megragadni, de nagyon szívesen látogatták, mert annyira furcsa volt. Most volt például egy nagyobb buli a Záborszky-kúriában. Ez egy dark goa rendezvény volt, ahol egy komplett kistermet kaptak a mi DJ-ink. Sok olyan véleményt hallottam, hogy ezek az LD50-esek nagyon jó fejek, mert nagyon furin néznek ki, és nagyon jó zenéket szeretnek. És ezzel meg is tudtam válaszolni a kérdésedet annyiból, hogy nálunk a látványnak, a megjelenésnek, a csicsának mindig volt akkora vonzereje, ami tovább tudta lökni ezt az egészet. Még akkor is, ha zeneileg esetleg nem tudta volna.
prae.hu: A közönség érdeklődése és a tartalomszolgáltatás szempontjából nincs egy generációs különbség? A csicsára cuppanó tinik és az ezzel az egésszel foglalkozó „öregek” között?
Amikor elkezdtem ezzel foglalkozni, akkor voltam 21 vagy 22, és a korombeli embereknek írtam. Ez jó volt, mindenki tudta, hogy miről beszélek, megvolt a közös hang. Most a site-unk célközönsége inkább a 16-20, és főként a 16-20. Idősebbek annyira nincsenek, és az idősebbek igazából nem értik, hogy ezek a fiatalok mi a faszról beszélnek. A huszonikszeseknek az a problémája, hogy elhelyezkedés, adó, megélhetés. A 16-20 éveseknek az, hogy körömlakk, tetkó, piercing meg a tanárok, meg most éppen senki sem szeret, sőt, hogy senki nem ért meg engem. Innentől kezdve ezeknek az embereknek nehéz tartalmat adni. A bulibeszámolókat mondjuk megkapják. Kapnak még néha filmeket, képregényeket, bár ezek inkább a 20+ közönséget fogják érdekelni. De ez nehéz.
Most az a helyzet, hogy az LD50-ből akarunk valami abszolút újat csinálni, s az abszolút újban benne van az is, hogy egy eléggé trükkös módszerrel el tudjuk különíteni ezeknek az embereknek az érdeklődését, hogy mindenkinek olyan tartalmat tudjunk adni, amire szüksége van, anélkül, hogy az összes többi embert zavarná. Ez valamilyen szinten jó ugrás lesz. Ezt viszonylag nehezen lehet tető alá hozni, de ha sikerül, akkor még több embert be tudunk csábítani....
Hogy ezt az abszolút jó tömegvonzású magot milyen szinten tudjuk pénzzé tenni, az már egy másik dolog. Annyiból mindenképpen szükséges lesz pénzzé tenni ezt az egész LD50-et, hogy én ezt hat éve csinálom, a Tibor (Ninth) három éve. Annyi embererőt, érdeklődést, figyelmet, időt, energiát tettünk ebbe bele, hogy ezzel muszáj lesz valamit kezdeni. Ehhez kell valami támogatást szerezni, és ez nagyon sok embernek nem fog tetszeni. A nagy céges támogatás a fiatalok körében mindig ellenállást fog kiváltani. Jajj, izé, most magenta lett az LD50. Ez a hozzáállás nem jó, ezt le fogjuk szarni. Ha mi meg tudjuk adni nekik azt a tartalmat, amitől ők többnek érzik magukat, akkor egy idő után nem fogja őket érdekelni, hogy az oldal magenta vagy sárga vagy zöld vagy akármi. Bár kaptam már olyan tippet is, hogy adjam el egy pszichiátriai magánklinikának a teljes felhasználói adatbázist. Megjegyzem, talán tényleg ez lenne anyagilag a legjobb megoldás, aztán persze szaladhatnék ötezer vérgőzös gót, emo és ipari rajongó elől a Körúton.
prae.hu: Az előző kérdésemben benne volt az is, hogyha valaki, aki annak idején csatlakozott ehhez a közösséghez... azóta elmúlt néhány év, és most már nem azt az élményt kapja, ami miatt annak idején ideszokott, vagy például kifejezetten zavarja a fórumok elfiatalodása…
Persze, voltak spin-off siteok, amiket elégedetlen userek vagy zenei brancsok csináltak, viszont nem is lettek túl látogatottak. Az ezekkel való kooperáció majd „az új LD50-ből lesz meg”, – állandóan ezt mondom mostanában mindenkinek. (röhög) Technikailag lesz az a lehetőségünk, hogy kiadhassuk a site egyes részeit teljes szerkesztőségeknek, aztán ők csinálják a maguk kis világát, az pedig nagyon jól bele fog illeszkedni az LD50-es tartalomdömpingbe. Lesz egy remek gyűjtőportálunk, ami igazából mindenről szól majd, meg semmiről se.
prae.hu: Úgy vettem észre, a főoldalt olvasgatva, hogy egyre több ember dolgozik a szerkesztőségben. Mintha sokan felnőttek volna már annyira, megszereztek volna már egy akkora tudásbázist, hogy már szívesebben írnak cikkeket, recenziókat, beszámolókat stb., mintsem csak fórumozgatás közben mondanák el a véleményüket. Mintha kicsit terelgetni (nevelgetni) szeretnék az 5-10 évvel fiatalabbakat egy szélesebb látókör, ízlés felé.
Nem feltétlenül ők akarják nevelni a fiatalokat, sok esetben mi kérjük meg őket, hogy írjanak cikkeket. Én állandóan keresem azokat az embereket, akik tudnának írni, bizonyos témákat meg tudnának ragadni, és konstruktívan végig tudnák vinni az oldalon, amiből ugye mindkét fél profitálna. Ilyen emberből borzasztóan kevés van. Viszonylag sok cikket kaptam emberektől, akiknek nagyobb volt a lelkesedésük a tehetségüknél, ők nehezebben is értik meg, hogy az ő cikkük miért nem jó, ebből aztán sok konfliktushelyzet adódott. Én eléggé minőség- és teljesítménymániás vagyok. Még mindig csak azt tudom mondani, hogy ha az LD50-et meg akarom tartani egy léc felett, akkor tudnom kell nemet mondanom, amikor egy olyan recenziót basznak az orrom elé, amit más oldalon se szeretnék elolvasni, nemhogy a sajátomon. Ami viszont a dolog másik oldala, hogy a fórumokon is figyeljük azokat az embereket, akik tudnak írni, és időről időre odamegyünk hozzájuk, hogy próbáljunk valamit közösen csinálni. Adott mértékű nevelgetéssel ezekből az emberekből ki lehet hozni valamit. Brushy, Nash, Oizys, Shali így kerültek a gárdába meg a főoldalra.
prae.hu: Van még egy dolog, ami szerintem nagyon érdekes. Leginkább a profilokat nézegetve lehet találkozni olyan emberekkel, akik valamilyen művészeti tevékenységgel foglalkoznak. Rajzolnak, festenek, képregényt vagy irodalmat írnak, filmeznek, fotóznak, ha nem akarjuk megint kiemelni a zenét. Velük hogyan lehetne ezt a világot "színesebbé" építeni? Gondoltatok már erre?
Nem, de csináltunk már ilyet. A teljes [a]http://www.artmacabre.hu/[text]Art Macabre[/a] horror-performansz társulat ilyen „tehetséggondozásból” született például. Az előző kérdésedben említett, közösségből kiragadott új írók gondozása is effajta dolog. Amikor a lehetőség meg a helyzet adja magát, akkor csinálunk ilyet, de igazából nem foglalkoztunk eddig hasonlóval. Ennek több oka is volt, főként az, hogy az ilyen jellegű munkához még több idő, még több energia és rengeteg lelkierő meg dedikáció kell.
Voltak ilyen irányú közösségi megmozdulások is. A szerdai Mono-klubos kiállításokon például fotók, grafikák, artworkök voltak a falakon, a Kollektíva 5-ön Plasticspot képeit raktuk ki az A38 hajóra, voltak ilyen dolgaink. De a már említett 16-20 évesek között számos olyan kreatív megmozdulás van, ami valahogy nem passzol az oldalra. Dalszövegfordításokat, verseket meg jobb-rosszabb, de inkább rosszabb novellákat én nem fogok kipakolni. Az oldalnak erős potenciálja van, van egy íze. Az olyan kreatív munkáknak, amik ide kötődnek, szívesen fogok teret adni, de eddig nem érkezett túlságosan sok. Progresszivitást szeretnék látni az ilyen megmozdulásokon keresztül is.
prae.hu: Az LD50-nek mennyire van kapcsolata más intézményekkel vagy szerveződésekkel, akik például filmet forgalmaznak vagy például könyvet adnak ki, de mindenképpen a cyberpunk vonalon?
Itthon nem igazán fogsz találni cyberpunkra specializálódott céget, a kiadványok csak alkalmiak. Mondjuk pont egy ilyen alkalmi Ghost in the Shell-kiadás során alakítottunk ki egy igen jó kapcsolatot az Odeonnal: a premier szervezésében meg a DVD-extrákban volt benne egy kicsit a kezünk, ezt kifejezetten izgalmas volt csinálni. CP-vonalon a külföldi undergrounddal van jobb kapcsolat, a [a]http://cyberpunkreview.com/[text]cyberpunkreview.com[/a]-mal például kölcsönösen imádjuk egymást.
Végül egy meglepetés azoknak, akik eljutottak idáig. A szerző [cmovie1919], avagy mit látunk majd, ha itt öregszünk meg? munkacímű videója az LD50-ről.
A képekért és fotókért köszönetet az [a]http://www.ld50.hu/[text]ld50.hu[/a]-nak.
Kapcsolódó cikkek
Szerzők
-- Pál Dániel Levente --
