Végtelenül távolinak tűnhet a középkorban kialakult főbűn-lajstrom tárgyalása, éppen ezért muszáj szembenézni a gyökerekkel, a kiindulóponttal: azzal, hogy eredetileg mit jelentettek ezek, milyen kontextusban tűntek fel, és hogy az értelmezés hogyan változtatta meg e fogalmak jelentését az idők során. Ritter Andrea pszichoanalitikus kiemelte, hogy a kultúrtörténet és vallásfilozófiai háttér egyaránt fontos kiindulópont: a főbűnök meghatározásának célja egyértelműen a társadalom szabályozása volt. Az alapkérdés: hogyan kell vagy lehet a szertelenséget keretek közé szorítani: és szerinte itt kezdődik a pszichológiai magyarázat. Bűnként aposztrofáljuk a normák megszegését, és megjelenik a lélekben a szorongás. A társadalom működését szabályozó alapelvek a középkorban jelentek meg, amikor a vallásnak normaképző ereje is volt: ha az ember nem volt képes betartani ezeket a szabályokat, bűnössé vált. Mondhatni, ez a bűnfelfogás felettes én-képző szerepe. A harag elfojtásának parancsa példul rendkívül változékony: különböző történelmi korokban vagy kultúrákban hol elfojtani, hol kiengedni, hol szabályozni kell, különböző iskolák alakultak ki mindegyikkel kapcsolatban.

A beszélgetésen elhangzott, hogy a könyvsorozat hozománya több mint a tudományos érték: önismereti, terápiás haszna is lehet. A lelkiismeretről – amely a bűnösséggel összefüggő legfontosabb kulcsfogalom – a szakemberek elmondták: ma az emberek olyan erősen tartják be az előírásokat, hogy sok civilizációs betegség ebből a túlteljesítésből fakad: régen külső volt, ami ma belső kontroll. A bűntudat könnyen kialakul, sokszor valós ok nélkül: egyre intenzívebben arra irányul a figyelem, hogy az ember mit tesz, érez, és itt el is kezdődik a neurózis. Nem véletlen, hogy a hét kötet szerzői nagyrészt pszichológusok, egy filozófussal és egy közgazdásszal (Fösvénység) kiegészülve.

A szépirodalmi és filozófiai utalásokat is bőségesen tartalmazó, a tudományköziséget preferáló könyvek olyanok, mint egy-egy CT-felvétel: a hatalmas kultúrtörténeti ívből mutatnak meg szeleteket. Ezért intellektuális kalandoroknak különleges csemege az egész sorozat, amelyet a kiadó tervei szerint a jövőben egy tízparancsolat-sorozat fog követni.

A szorongás, elfojtás, pszichoanalízis kapcsán Freud neve is felmerült, ahogy a Jóra való restség kötet kapcsán a depresszió is. Szvetelszky Zsuzsa szociálpszichológus arról beszélt, hogy a normák egy társadalomban rendkívül kényelmessé teszik az életet, hiszen minél több szabály övezi mindennapi életünket, annál kevésbé vagyunk kiszolgáltatva azoknak a hétköznapi frusztrációknak, amelyek például a mai emberek pszichés problémáinak nagyrészét okozzák. Ő a közösség, a társadalom működése felől közelítette meg a témát, szemben az egyén nézőpontját érvényesítő Ritter Andreával. Mártonffy Marcell egy harmadik perspektívát jelenített meg: a bűnök, így a normák, elvárások rögzítése sokszor romboló erőket tudott termékeny, előremutató energiákká változtatni. Artúr király lovagjai például a kerekasztal után már nem egymást gyilkolták, hanem másokat, a szent ügy érdekében.

Valójában minden főbűn egy skálán jelölhető, a torkosság például mást jelent, más dimenzióban mozog különböző civilizációs fokokon, ahogy Szvetelszky Zsuzsa meggyőzően bizonyította. Vagyis még a főbűnök sem totálisak. Lehetünk kicsit főbűnösök is.

Fotó: Szőcs Petra