zene
2007. 07. 19.
The Campfire Headphase
További lemezre konzervált szellemiség a Boards of Canadától
![The Campfire Headphase](data/_cache/2007-05-02/1938s_611_220x220.jpg)
A kurta, hangszőnyegekkel tarkított bevezető után harsány gitárfelvétel nyitja az albumot a Chromakey Dreamcoat című darabban. Mintha szalagos magnó csipkézte volna ilyen nyávogósra a gitárt, igazán nem mai felvételnek tűnik. Finom puhasággal menetelnek a ritmusok és a párásra zengetett szintetizátordallamok, ám a szám nem omlik össze, hanem újabb, lezáró témára is jut energia a végén.
A Satellite Anthem Icarusban tengerzúgással körülölelt álomszerű harmóniákkal és lágyabb akkordokkal találkozunk, a Peacock Tail pedig az előző szám által beteljesített nyugalomból bontakozik ki fokozatosan, mesteri arányokkal. Egyre több mesés hangot hallani a dalban, amelyek hátborzongatónál hátborzongatóbb érzéseket keltenek a hallgatóban, az eredmény pedig lenyűgöző.
A számot hallgatva észrevétlenül a lemez egyik leggyönyörűbb, harmatosan csillogó hangcsokrához érkezünk: az előző számhoz hasonló fokozással működő Dayvan Cowboy-hoz. Egy torzítottan zengő, szűrőn átküldött szépséges gitárszekvencia úszik be, megunhatatlanul ismétlődve, mellé pedig udvariasan társulnak a hasonló, késleltetett visszhanggal és szűrővel effektezett zajok, amelyek a csúcs felé tartó utat jelölik ki. Egy távoli kórus szintetizált hangja tesz pontot a fokozásra. Közben az újabb gitármenet elindítja a ritmusszekvenciákat, amelyek vonós- és billentyű-kísérettel egészülnek ki. A cintányérok igazán ódivatúan kompresszált hangja már csak hab a tortán. Rövid, de finom átvezetés után az album tragikusabb, melankolikusabb irányba fordul, és a záró számig nem is tesz újabb kanyart.
![The Campfire Headphase 2. The Campfire Headphase 2.](prae/content/articles/1911s.png)
Az ’84 Pontiac Dream álmatag, múltidéző melódiáinál és tompa hangjainál ugyan kevésbé, ám az Oscar See Through Red Eyet hallgatva már egyértelműen előtérbe kerülnek a szomorú és vészjósló melódiák. A Hey Saturday Sun lehetne az ’84 Pontiac Dream hangulati párja: gitár- és fuvolaszerű hullámai édes semmittevést és kecses bujaságot idéző dallamokat csempésznek a fülbe, márpedig a közeledő szomorúságot ennél jobban elő sem lehetne készíteni.
A Slow This Bird Down mélységes, bitekre zúzott ütemei egyszerű és bágyadt komorsággal haladnak a könnyezve zengő szólamok között. A háttérben egy-egy rövidhullámú rádió hangja hallatszik, majd a titkos morzeüzenet a befejező gitártéma mellé bújik, amit a - rádióamatőrök számára ismerős - zavaróadás hangja emészt fel. A Tears From The Compound Eye napfényes, vigasztaló hangulata aztán azonnal felszárítja képzeletbeli könnyeinket a lemezt záró Farewell Firet pedig leggyakrabban a jól eltalált, rendkívül hosszú halkulási arányai miatt dicsérik. A múltba kiáltó, gyermekkori gondtalanságra emlékeztető szekvencia nélkül azonban mit sem ér ez az arányérzék: a lemez nem véget ér, hanem fokozatosan elalszik, emlékezetünkben ragadt hangfoszlányai pedig még a lemezhallgatás utáni csendben is fel-felkavarják érzéseinket.
BOC web: [a]http://www.boardsofcanada.com/[text]http://www.boardsofcanada.com/[/a]
BOC diszkográfia: [a]http://www.discogs.com/artist/Boards+Of+Canada[text]http://www.discogs.com/artist/Boards+Of+Canada[/a]
BOC myspace: [a]http://www.myspace.com/abeautifulplace[text]http://www.myspace.com/abeautifulplace[/a]
Warp Records: [a]http://www.warprecords.com[text]http://www.warprecords.com[/a]
A Satellite Anthem Icarusban tengerzúgással körülölelt álomszerű harmóniákkal és lágyabb akkordokkal találkozunk, a Peacock Tail pedig az előző szám által beteljesített nyugalomból bontakozik ki fokozatosan, mesteri arányokkal. Egyre több mesés hangot hallani a dalban, amelyek hátborzongatónál hátborzongatóbb érzéseket keltenek a hallgatóban, az eredmény pedig lenyűgöző.
A számot hallgatva észrevétlenül a lemez egyik leggyönyörűbb, harmatosan csillogó hangcsokrához érkezünk: az előző számhoz hasonló fokozással működő Dayvan Cowboy-hoz. Egy torzítottan zengő, szűrőn átküldött szépséges gitárszekvencia úszik be, megunhatatlanul ismétlődve, mellé pedig udvariasan társulnak a hasonló, késleltetett visszhanggal és szűrővel effektezett zajok, amelyek a csúcs felé tartó utat jelölik ki. Egy távoli kórus szintetizált hangja tesz pontot a fokozásra. Közben az újabb gitármenet elindítja a ritmusszekvenciákat, amelyek vonós- és billentyű-kísérettel egészülnek ki. A cintányérok igazán ódivatúan kompresszált hangja már csak hab a tortán. Rövid, de finom átvezetés után az album tragikusabb, melankolikusabb irányba fordul, és a záró számig nem is tesz újabb kanyart.
![The Campfire Headphase 2. The Campfire Headphase 2.](prae/content/articles/1911s.png)
Az ’84 Pontiac Dream álmatag, múltidéző melódiáinál és tompa hangjainál ugyan kevésbé, ám az Oscar See Through Red Eyet hallgatva már egyértelműen előtérbe kerülnek a szomorú és vészjósló melódiák. A Hey Saturday Sun lehetne az ’84 Pontiac Dream hangulati párja: gitár- és fuvolaszerű hullámai édes semmittevést és kecses bujaságot idéző dallamokat csempésznek a fülbe, márpedig a közeledő szomorúságot ennél jobban elő sem lehetne készíteni.
A Slow This Bird Down mélységes, bitekre zúzott ütemei egyszerű és bágyadt komorsággal haladnak a könnyezve zengő szólamok között. A háttérben egy-egy rövidhullámú rádió hangja hallatszik, majd a titkos morzeüzenet a befejező gitártéma mellé bújik, amit a - rádióamatőrök számára ismerős - zavaróadás hangja emészt fel. A Tears From The Compound Eye napfényes, vigasztaló hangulata aztán azonnal felszárítja képzeletbeli könnyeinket a lemezt záró Farewell Firet pedig leggyakrabban a jól eltalált, rendkívül hosszú halkulási arányai miatt dicsérik. A múltba kiáltó, gyermekkori gondtalanságra emlékeztető szekvencia nélkül azonban mit sem ér ez az arányérzék: a lemez nem véget ér, hanem fokozatosan elalszik, emlékezetünkben ragadt hangfoszlányai pedig még a lemezhallgatás utáni csendben is fel-felkavarják érzéseinket.
BOC web: [a]http://www.boardsofcanada.com/[text]http://www.boardsofcanada.com/[/a]
BOC diszkográfia: [a]http://www.discogs.com/artist/Boards+Of+Canada[text]http://www.discogs.com/artist/Boards+Of+Canada[/a]
BOC myspace: [a]http://www.myspace.com/abeautifulplace[text]http://www.myspace.com/abeautifulplace[/a]
Warp Records: [a]http://www.warprecords.com[text]http://www.warprecords.com[/a]
Kapcsolódó cikkek
További írások a rovatból
Simon Géza Gábor: A magyar jazztörténet ösvényein. A magyar jazztörténeti kutatás hatvanöt esztendeje 1958–2023
Más művészeti ágakról
Interjú Pálffy Tibor színésszel külső-belső tényezőkről, színházi igazságról, és szerepről