Természetesen, költői estről lévén szó, a műsor nem hatkor kezdődött. És látá Isten, hogy ez így is jó. A rendezvény már kint, a kávéház ajtaja előtt indult, Kabai Lóránt performansz-mutatványnak tűnő gesztusai vagy a gyülekező tömeg némileg ezt az érzést ültette el költészettől pirosló szívembe. Mihelyt beléptünk a Szatyorba – én életemben első alkalommal tettem ezt –, hirtelen nem tudtam, hol vagyok, a hely inkább egy sznob bár benyomását keltette, nem pedig egy olyan helyét, ahol a múzsa szívesen helyet foglal és szépen elidőz vele a líra, kortárs és klasszikus egyaránt. Annyi öröme volt azért az embernek, hogy az emelet szépen megtelt nézőkkel, és Csepregi János humoros és érdekes szervezkedése a színpadot szolgáló székek között lekötötte a figyelmet. A FISZ bemutatkozó szövegét idemásolom: "A Fiatal Írók Szövetsége (FISZ) 1998-ban jött létre azzal a céllal, hogy jelentős szerepet vállaljon a magyar irodalmi közéletben, a fiatal magyar írók képviseletében. A határokon átívelő művészeti, szakmai szervezet mára reprezentatív irodalmi társulássá, minden tehetséges fiatal alkotó számára nyitott, progresszív alkotóközösséggé vált." Való igaz, mert amióta Kollár Árpád, Szőllőssy Balázs és Borbáth Péter a FISZ szervezésében, (átszervezésében), megújításában, könyvszerkesztésében részt vesz, azóta az egész szövetség megváltozott és kezd végre valahára méltó párja lenni minőségben és színvonalban a József Attila Körnek (is).



Régről rögzült, kitörölhetetlen pesszimista elképzelés, hogy az emberek nem olvasnak könyveket, hogy nem veszik a kortárs, ráadásul a fiatal költők versesköteteit a kezükbe. Ha ez a megállapítás nem teszik, egyrészt a könyvek drágasága vagy a szerző mögött nem létező marketing, avagy a hírterjesztés csődje miatt. A teremben körülnézve, a falnál is álldogáló és a lámpákon is lógó, az italok tetején úszkáló érdeklődő nézők nem ezt a sztereotípiát erősítették. Az esten felolvasó vendégek: Elekes Dóra, Izsó Zita, Szőllőssy Balázs, Csepregi János, Kabai Lóránt, Széll Zsófia, Turányi Tamás, Fenyvesi Orsolya, Tóth Kinga, Freund Éva, Bajtai András. A meghívottak a saját vers elmondása után egy József Attilától választott verset olvastak fel. Szőllőssy Balázs, a politikai helyzetre finoman utalva, a Levegőt! című remekművel készült egy első kiadású, a nagyszüleitől örökölt, szovjet katona szaggatta József Attila összes versei című könyvből. Széll Zsófia versét barátnője, Tóth Irén mondta el. Fenyvesi Orsolyát sajnos nem hallottam, pedig utána többen mondták: megérte volna! Csepregi János Hangya című versére egy pillanatig azt hittem, saját vers, műveletlenségemnek tudható be, hogy ezt a József Attila verset nem ismertem, tehát már ezért is érdemes volt eljönnöm a Szatyorba. Kabai Lóránt sajátot nem hozott, József Attilát annál inkább.



A felolvasások között Szeifert Bálint énekelt és gitározott, hol Lovasi Andrást, hol más remekbe szabott dalokat. A műsor odakint folytatódott a Szatyor előtt. Tolvaj Zoltán és Kabai Lóránt adta meg az első hangot. Egy mellém sodródó öregúr elmondta, hogy mennyire tetszettek neki a felolvasott versek és hogy szerinte milyen sok tehetséges fiatal művész él ma Magyarországon. Megnyugtatott, hogy idősebb emberek is érdeklődnek a fiatal, kortárs költészet iránt. Végül felavatásra került Freund Éva szobra, a nap méltó befejezéseképp.

Fotók: Szatyor FB