B51 stand

április 19. péntek

14.00 – 15.00 

Dragan Velikić: Asztrahánprém
(fordító: Bognár Antal)

A magyarul már öt könyvével ismert szerb író regénye (amelynek olasz és német nyelvű kiadása is most készül) még pályája elején, a földindulásszerű kelet-európai rendszerváltozások idején, 1990-ben íródott, amikor a délszláv térségben épp baljós képlete sejlett fel a kifejletnek. Kényes témát feszeget a jugoszláv államvédelmi hatóság nyugalmazott tisztjének és különös képességekkel megáldott fiának bűnügyi regénybe oldva megjelenített kapcsolatát ábrázolva. Utóbbi a családtörténetnek az országhoz csatolt Isztriába vezető szálait bogozva Olaszországba emigrál, majd egy titokzatos szervezet nyeli el.

"A breitschwanz az asztrahánprémek legfinomabb változata. Halva született, világra jöttük után nyomban elpusztult vagy egyhetes koruk előtt leölt bárányok bőréből nyerik. Tizenöt nap elteltével a breitschwanz-fázisnak mindenestül vége. Ám némelyik báránynál a változás a hetedik, némelyiknél a tizedik, némelyiknél meg a tizenötödik napon áll be. Csak ebben jártasak tudják pontosan meghatározni a változás idejét, amikor a bárány leölése nem halasztható tovább. A legfontosabb azonban az, hogy a kisbárányt világra jötte után nyomban el kell különíteni, mielőtt még anyja végignyaldosná, mert ezáltal kisimulnának selymes szőrének apró fürtjei.

Úgy szól a fáma, hogy a karakül juh legfinomabb prémje az anyjuk méhéből kivett bárányoktól nyerhető."



14.30 – 16.00
Könyvtáros Klub 

"Apró-cseprő fontos dolgok a norvég gyermekirodalomból"

Előadók: Linn T. Sunne és Arne Svingen (Norvégia), Szávai Ilona (PONT Kiadó), Szondi György (Napkút Kiadó), Kertész Judit (Polar Kiadó)

Moderátor: Gombos Péter PhD, egyetemi docens (Kaposvári Egyetem), a Magyar Olvasástársaság elnöke

Linn T. Sunne: Tolvaj a hegyen

Fordította és közreadja Kovács katáng Ferenc

Oskar, a papája meg az ikrek, Linnea és Eline a hegyekbe készülnek a húsvéti szünetre. Rengeteg csomagjuk van, mellé még sílécek és síbotok is. Már mindent felcipeltek a vonatra. Legalábbis azt hitték… 

Apró kellemetlenséggel indul a norvég írónő, Linn T. Sunne története. Az ifjúsági regény hősei síelésről, hócsatákról, nagy-nagy beszélgetésekről álmodoznak ott fenn a síparadicsomban, de történik valami váratlan…

Nem nagy a távolság a házikók között, de most hosszúnak, nehéznek tűnik az idős hölgyekhez vezető út. Nem rendjén való, hogy Oskar ennyi ideig távol van, morfondírozik magában Eline. Rossz az előérzete, összeszorul a gyomra…

Eline szerencséje, hogy felnőttek társaságában indul Oskar keresésére a késői órákban, mert…

A ház mellett egy lopakodó alakot látnak, aki kapkodva tesz-vesz valamit. Mindenesetre az a valaki nem Oskar. Hirtelen megfordul, és egy pár lécet dob le maga elé.

Ekkor fedezi fel a váratlan látogatókat. Ijedtében felsikolt…

Linn T. Sunne 1971-ben született Norvégiá­ban. Tanári végzettsége van. Jelenleg egy mozgókönyvtárban dolgozik, szakterülete a gyermek- és ifjúsági irodalom. 2000‑ben jelent meg első ifjúsági regénye. 2007-ben és 2012-ben is elnyerte a rangos Brage-díjat gyermek- és ifjúsági irodalom kategóriában.




15.00 – 16.00

Wehner Tibor: Ki akar itt éjszakai portás lenni?
(Drámák, drámai szövegek 1971-2009)

"A nagyméretű, színes fotótapéta erdőrészletet ábrázol – tobzódnak a mélyzöldek, izzanak a vörösesbarnák, néhol felcsillan egy-egy sárga folt –, öreg fákkal, a sűrű lombsátoron áttörő, érzékien izgató fénynyalábokkal. A gyér aljnövényzet alatt, a száraz levélréteggel takart zsíros, humuszos erdei föld a szoba padlószintjénél tárulna a szemlélő elé, ha látható lenne. A színpadi történés során a rejtett, fekete talajrétegben lakozó nedvesség felszivárog a falba, átjárja óriásplakátjának pórusait is – illetőleg a rosszul szigetelt fal (amely lehet a »szoba« és a »színház« fala is) nedvességtartalma megjelenik, és agresszív támadással átüt a papírrétegen. Néhány nap elmúltával a fal alsó sávjában felfelé törőn, körkörös, ámde mégiscsak szabálytalan motívumokban tenyészik már a penész, itt-ott friss, fehér rajzolatokban ül ki a pergő só. (A nedves rothadásfelületekben, a síkból a térbe váltó kráterkezdeményekben mintha apró állatkák mozgolódnának.) Különben minden változatlan, bár egyre több a szobában az üres sörösüveg. A rekeszek száma ekkor már négy. 

Ezután már az a konkrét remény is éledezik, hogy itt lassan minden rohadni kezd, és e pazar felbomlásban eltűnik a művészet és a valóság birodalma között fennálló (?) látszólagos, oly szilárdnak és megfoghatónak ítélt határvonal. Az alaphelyzet majdnem egyszerű: az óriásplakát pontosan azt a funkciót képtelen betölteni – nem kis esztétikai talányt teremtve –, amelyért felhasználtatott, vagy más megközelítésből: pontosan azt szolgálja. Ez zavarokat okozhat."

A valóság és a művészet második találkozása
(lassú, színpadi dráma) 1993

(Életrajz)

A XX. században született.
A XXI. században fog meghalni.

Wehner-művek: 

A japán tűzoltók
Budapest, 1980, Magvető Kiadó

A babaszemfestő pillantása
Tatabánya, 1991, Új Forrás Könyvek

Szigorúan tilos a fűre líz. Szöveggyűjtemény
Tatabánya, 1996, Új Forrás Könyvek

A szellem láthatatlan lénnyé válása (Lévai Ádám rajzaival és Szamódy Zsolt fotóival)
Tata, 2003

a béke poraira-óvszer. halálversek – halálrajzok (Kovács Péterrel)
Budapest, 2012 (kéziratban)



16.30 – 17.30

Linn T. Sunne: Tolvaj a hegyen (fordító: Kovács katáng Ferenc)

április 20. szombat

11.00 – 12.00

Erdélyi István: Magyar őstörténeti minilexikon

Kötetünk az első kísérlet arra, hogy nyomtatásban megjelenhessen magyar őstörténeti lexikon. Szemben a közel két évtizeddel ezelőtt már tervezett, de meg nem jelent magyar őstörténeti lexikonnal, kötetünket minilexikonnak neveztük el. Megtalálhatók benne röviden az eddig jobbára már ismert, a témára vonatkozó írásos források, régészeti emlékek, nyelvészeti, néprajzi, embertani stb. adatok, a fellelhető földrajzi támpontokkal együtt, amelyek a honfoglalás előtti magyarságra vonatkoznak elsősorban. Bemutatjuk benne azokat is, akik a magyar őstörténet bármely vonatkozású oldalával foglalkoztak vagy foglalkoznak, elsősorban hazai személyeket.




12.00 – 13.00

Török Lajos: Textus Viator
Irodalomtörténeti tanulmányok

Török Lajos első önálló könyve a XVIII. század vége és a XX. század eleje közötti magyar irodalom világába és annak határterületeire kalauzolja el olvasóját. A bő tíz esztendő terméséből összeállított tanulmánykötetet tematikai és módszertani sokféleség jellemzi. Találhatók benne filológiai természetű írások a Csokonai-líráról és a Krúdy-prózáról, műfajtörténeti munkák Eötvös, Jókai és Kemény Zsigmond történelmi regényeiről, médiatörténeti eszmefuttatások ­Széchenyi ­István koráról és Mikszáth Kálmánról. Tartalmaz még a kötet a reformkor politikai nyelvéről és a prózaíró Babitsról szóló írásokat, illetve a novellaciklus elemzésének módszertani kérdéseit, a recepciótörténeti vizsgálódás lehetőségeit érintő elemzéseket. A gyűjteményt nemcsak az irodalomtörténész szakma művelői, de az irodalomtanárok és a diákok is haszonnal forgathatják.

Török Lajos 1970-ben született Nagykanizsán. Volt tanuló, segédmunkás, munkanélküli, hírlapkézbesítő, katona, tanár és könyvtáros. Jelenleg irodalomtörténész és a Károli Gáspár Református Egyetem munkatársa.



13.00 – 14.00

Verrasztó Gábor: Budai históriák-sorozat

13.00 – 14.00

Verrasztó Gábor: Budai históriák-sorozat

14.00 – 15.00

Szabó Palócz Attila: Békegyakorlatok

Már akkor is egészen bizonytalan voltam abban, hogy tulajdonképpen milyen film is lehet/lehetne ez. Nem magamról… Nem, de magamból. Amit ki tudtam hozni. Azt gyömöszöltem bele ebbe a filmbe…

Ez a film kicsit olyan lett, mint amilyen én is vagyok. Kicsit szétszórt, olykor a pátoszra, a patetikára is fogékony, no és persze csapongó. Felületes is olykor… Ha valamihez hasonlítani kellene, talán azt mondhatnám, hogy egészen, de tényleg teljesen olyan, mintha… Tudod – már elnézést a megszólításért és a bizalmaskodásért, de, tudod –, manapság most már ezekkel a digitális kis fényképezőgépekkel mindenki rögzíthet mozgóképet is. És pont olyan ez a film, mintha valaki állandóan magánál hordta volna a kis fényképezőgépét, esetleg, amikor otthon felejtette, a mobiltelefonjával is rögzített hozzá részleteket… És minden komolyabb tervezgetés, forgatókönyv, dialógusok nélkül… Egyszerűen csak kitette a fényképezőgépet – mozgóképfelvételre állítva – a villamos ablakába, amikor reggel munkába igyekezett, estefelé pedig munkahelyéről hazafelé zötykölődött… Vagy – a statikus képeket halmozva – csak beindította felvételt, és letette a nappali szobában az asztalra.



14.00 – 15.00
Kner Imre Terem

Petőcz András Idegennek lenni című könyvének bemutatója

Résztvevők: a szerző, Szörényi László irodalomtörténész és Szondi György kiadóvezető

15.00 – 16.00

Petőcz András: Idegennek lenni
(avagy háttérmagyarázat és szubjektív tényezők)
(írások)

"Az »idegenség« önmagában is érték", mondja a kötet utolsó írásában, a vele készült interjúban a szerző, Petőcz András. A Márai-díjas regény, a több európai nyelvre lefordított Idegenek (Harminc perccel a háború előtt) írója mintha újból és újból ezt vizsgálná: mit is jelent "idegennek lenni" a világban, vagy éppen abban a közegben, ahol a mindennapjainkat éljük.

Bő évtizednyi esszé, elmélkedés, jegyzet, napló, vagy újságcikk: Petőcz András pályatársakról villant fel emlékképeket, elemzi a nyolcvanas évek új művészeti irányzatait, naplót ír franciaországi tartózkodásáról, értelmezi a párizsi külváros fiataljainak emlékezetes "felkelését", az úgynevezett "éhséglázadást", és mindig, minden pillanatban az "idegenség", az "otthontalanság" sajátos, talán tipikusan XXI. századi problematikáját boncolgatja, ezzel is hátteret adva egyre aktuálisabb szépprózai műve születésének történetéhez.

Az Idegennek lenni meglepően egységes kötet. Olvashatjuk akár úgy is, mint valami önéletrajzi regényt, hiszen még a legobjektívabb írás mögül is felbukkan egy, az emberi otthonkeresés, otthonteremtés igényét érzékenyen figyelő, jelentős író arcvonása. Átvitt értelemben ugyan, de nagyon "lírai" könyv ez, mondhatjuk úgy is, írói vallomás, kitárulkozás.

Petőcz András 1959-ben született.
József Attila-, Márai Sándor- és UNESCO-díjas író.
Budapesten él.



16.00 – 17.00

Jan Kuntur: A perem-lét könyve
(fordító: Vándor Anna)

Jan Kuntur orosz nyelvű, család- és utónevű, uráli hitvilágú, az egész világirodalomban otthonos, városlakó értelmiségi írja magáról: "A nyelv változik, eltűnik, a néptudat eltűnik, / a vér megmarad mint tudat alatti önérzékelésünk / e világban, ezen a földön, amelyből származik. / Születésem jogán én e hegyek és fák folytatása vagyok. / … / Bennem a kötés, mely összefogja a különféle végeket." Ép, magas szellemű önazonossága megrendítő. És rajta kívül csak Isten tudhatja, mibe került – kerül – ez neki.

Szellemiségénél csak munkái figyelemreméltóbbak.

Térben-időben egyetemes ember hangján szólnak, kivételes tehetségre utalón. Kivételes érzékenységre utalón.

Ahogy a görög Szapphót, a japán Komachit, a kínai Xhin Shant – nőköltőket – belülről idézi egyik versciklusának bonyolult szövetében.

Ahogy leír másféle, forrásvíz-tiszta sorokat: "Forgolódom az utcák barlangjában / télen felébredt medve." "Vessük be a hálót, Nyikoláj! / Én erről a partról, te meg a túlsóról: / két apró figura az őselemek közt / az aggasztó határon." "Szőnyegem porlepte. Ingujjam szakadt. / Elöl fellegeidben megvilágosodások / s messzi fellobbanások. Meg egy csésze tej."

Velünk rokon világú, figyelmünkre érdemes valaki Jan Kuntur. (Kiss Anna)




április 21. vasárnap

10.00 – 11.00

Kapitány Gábor: Hótűznéző


A szerző utóbbi négy évben született versterméséből összeállított válogatást tart a kezében az olvasó. A kötetet alapvetően az élet/halál alapkérdéseivel és a mai társadalom elembertelenedő viszonyaival való szembenézés, a korkérdések egyetemes szintre emelésének igénye és a minden ember életében meghatározó személyes alapviszonyok mély átélése jellemzi. Gondolati líra, melynek filozófiája elsősorban a magyar nyelv filozofikus természetének kibontásából táplálkozik. Alaptémái az élet/halál, a szerelem, az apa-fiú kapcsolat, a transzcendencia, a világ szépségeinek felmutatása. Főbb jellemzői a mélyen megélt társadalomismeret, a pszicholó­giai érzékenység, a holisztikus látásmód, egyetemes összefüggésekben való gondolkodás, a rendkívül pontosra csiszolt, tömör szóhasználat és a nyelvi játékosság. Eddigi olvasói az egyes versek katartikus hatásán kívül arról a meglepetésről számolnak be, amelyet a versek líraiságának és filozofikusságának, a kontemplatív és szenvedélyes mozzanatoknak feszültsége okoz. Az egyedi hangot szándékos, a dekonstrukcióval szembeforduló visszatérés jellemzi egyfajta klasszikához, a szépség igenléséhez és zeneiséghez.

"Mély, derengő fényű, rejtelmes világ. Szomorúság, remény, áhítat. Lázadás, elfogadás, megbocsátás. Kérdések. Válaszok. Csend. Idő és időtlenség. Soha meg nem nyugvás. Oldódás. Titokzatos, vonzó világ." (Hankiss Elemér)

Kapitány Gábor szociológus, kulturális antropológus, az MTA doktora, a MOME egyetemi magántanára, feleségével, Kapitány Ágnessel több mint húsz társadalomtudományi könyv és számos tanulmány szerzője. Regénye (Tizenkét evangélium) bekerült a Tarján Tamás szerkesztette 303 magyar regény, amit el kell olvasnod, mielőtt meghalsz című válogatásba.



13.00 – 14.00

Kántás Balázs: Fantomképek
Kötetkritikák a kortárs magyar irodalom paradigmatikus szerzőiről

Kántás Balázs 1987-ben született Budapesten. Kritikus, műfordító, jelenleg az ELTE BTK Irodalomtudományi Doktori Iskolájának állami ösztöndíjas PhD-hallgatója. Elsődleges kutatási területe Paul Celan költészete és magyarországi recepciója, emellett gyakran publikál kritikákat a kortárs magyar irodalom tárgyköréből. 2011-ben Pro Scientia Aranyéremmel tüntették ki. 

Bíró József: Kisfontos 
Turczi István: A változás memóriája
Szőcs Géza: Nyestbeszéd
Szarka István: Zöld karácsony
Tóth Krisztina: Magas labda
Gyukics Gábor: ki ez az arc
Jász Attila: naptemplom villanyfényben
Babics Imre: Hármashatár-heg
Kemény István: A királynál
Hegedűs János: Csodavárás
Nyerges Gábor Ádám: SzámVetésForgó
Áfra János: Glaukóma
Izsó Zita: Tengerlakó
Závada Péter: Ahol megszakad
Noszlopi Botond: A szórakoztatás mesterfoka
Gyimesi László három regénye
Szécsi Noémi: Utolsó kentaur
Murányi Sándor Olivér: Zordok, a székely szamuráj
Böszörményi Zoltán: Füst Lénárd-novellák
Farkas Péter: Kreatúra




14.00 – 15.00

Miklóssy Endre: Évezredek között

Egy jó évtizede vagyunk a harmadik évezredben, mögöttünk a második, a maga csöppet sem fényes fináléjával, amit "huszadik századnak" mondunk. Érezni azt, hogy most többről van szó, mint az évek naptári számozásának a megváltozása. Korszakhatár ez mindenképpen, sőt lehet, hogy az élet és a halál közötti választásé.

Az ember megpróbál ilyenkor előre tekinteni, de ehhez mindenek előtt hátra is kell nézzünk.

Ennek a könyvnek a "harmadik évezredben készült" alkalmi – azaz konkrét alkalmakra készült – írásai ezt a helyzetet próbálták meg körbe járni. Milyen ma a világ? Miért ilyen? Micsoda az ember? Hogyan kapcsolódik más emberekhez? Mit ér az ember, ha magyar? Mit tegyünk, hogy megmaradjunk?



15.00 – 16.00

Botos Kata: "…mint tükrön a lehellet"

Egyszer volt, hol nem volt… 

…volt egyszer egy aradi kistisztviselő-család, sok gyerekkel.

Szétszakította őket Trianon. Egyikük egy dunántúli bányavárosba került. Született két lánya. A kisebbik elhatározta, hogy belép az iskolanővérekhez, és tanár lesz. Végül is közgazdász lett, és férjhez ment egy barna szemű, sovány fiatalemberhez. Magyarország szabadon választott kormányának minisztere lett belőle, 50 év múlva.

Volt egyszer, hol nem volt egy alföldi parasztcsalád. A férfiakat elvitte a két világháború, az első a nagypapát, a második az édesapát. Egyikük se érte meg, hogy láthassa gyermekeinek gyermekeit. Az egyetlen fiúnak azonban sikerült… Ő volt a barna szemű, sovány fiatalember. Nagyon szeretett volna tanár lenni, de 1956-os diákbizottsági tagsága miatt eltanácsolták a pályáról. Közgazdász lett. Államtitkár lett belőle, az első kormány idején…

A közszolgálat után professzorként, docensként a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Heller Farkas Közgazdasági Intézetének vezetője volt előbb egyikük, aztán a másikuk. Nagyon szerettek fiatalokkal foglalkozni, tanítani. Sokat írnak, kutatnak ma is. Az idő elszállt. Hetven felé, hazafelé… tartja egy régi mondás. Nagy családjuk lett, rengeteg unokával. Biztos, hogy ez a legfontosabb hozzájárulásuk a jövőhöz… Boldogan élnek, míg meg nem halnak.



16.00 – 17.00

Hedry Mária: A 99 pöttyös kék labda kalandjai
Jálics Gyula illusztrációival

Akkor Labda Lali összegémberedett gumiizmait megfeszítette, és egyetlen szökkenéssel a padlóra ugrott. Onnan már semmiség volt továbbszökdösnie fel az ablakpárkányra, onnan a szomszéd fára, onnan a háztetőre, a háztetőről a kéményre, s a kéményről egy hatalmas lendülettel az arra nézdegélő bárányfelhő hátára.

– Szervusz, Lili! – integetett fentről. A bárány­felhő helyeslően bégetett.

A könyvben Labda Lali izgalmas, mulatságos és tanulságos kalandjairól olvashatunk, melyekben szó esik barátságról, szeretetről, bölcsességről, bátorságról…felhők fölött, vakondpalotában, cirkuszban és ki tudja még, hány fantasztikus helyen!…

Gyerekeknek, felnőtteknek egyaránt remek szórakozás.



17.00 – 18.00

Toót-Holló Tamás: Üsse kő

Hogy mi minden az Üsse kő? A Garabonciás Könyve összefoglaló címmel megjelölt, több ezer oldalas trilógia (Üsse kő, Három a kő, Gördül a kő) első darabja. Posztmodern pikareszk regény és rock and roll tündérmese a garabonciások folyvást nagy garral érkező próbatételével. Metafizikai kalandregény a rockzene gördülve robajló köveinek folytonos zendülésével. A magas Déva vára körül bonyolódó rejtelmes história újraélése – a népmesék és a népballadák rejtve rejtőző tudásának mérlegre tételével. Műtárgynak is beillő, mítoszokat őrző és egyben teremtő könyvművészeti alkotás, melyben mágikus erejű természetfotók, humanista kalligráfiák és a Tao ürességélményét kitáró tipográfiai megoldások gyűlnek össze, hogy már első ránézésre is varázsosat alkossanak.

A kötetet illusztráló képeket Szondi György, a kötet tipográfiai tervét Németh Csaba Elek készítette.

A könyv blogja: www.usseko.blog.hu
A könyv Facebook-profilja: www.facebook.com/usseko