A köszöntők előtt Szakcsi Lakatos Béla Liszt Ferenc II. magyar rapszódiájára rögtönöz egy átható és szenvedélyes dallamot, majd Ungvári Tamáson a sor, hogy köszöntse a festőművészt. Ungváry sok humorral vezeti fel mondandóját – “A hatvan év egy nagy vízválasztó, mert azelőtt az ember 59, utána 61, és az nyilván teljesen más" –, de azután komolyabbra fordítja a szót. Ungvári szerint Fehér László képeinek legfőbb témája az a nihil, amiből ők és a másik vendég, Sándor Pál jöttek: “a festmények a koloriton kívül a semmi közepén léteznek". Az író azt mondja, hogy ők olyan korokban, diktatúrákban éltek, ahol mindent le kellett tagadni, munkáikkal viszont mégis vallottak. “Nem voltak szép korszakaink, de mindennek ellenére megteremtettünk valamit, ami felismerte a nihilt vagy szembeszegült a semmivel." Sándor Pál ezekben a képekben inkább az ártatlanság korát véli felfedezni: “Nekem Laci képei a tisztaságról, a világra való rácsodálkozásról és szeretetről szólnak." Szerinte Fehér képei helyenként feszültek és nyugtalanok ugyan, de mégis kifejezik az emberek egymásra utaltságát és élethez való jogát. Sándor Pál elárulta, hogy ezek a festmények történetükkel, ízükkel és hangulatukkal rendkívül inspirálják őt egy-egy film készítése során, és mélyen megérintik.



Juhász Anna házigazda a méltatások után Fehér Lászlót az indulásáról kérdezi. A művész Dégen szerzett benyomásait idézi fel. Első találkozása a képzőművészettel közvetlenül születése után történt, amikor a Festetics kastély egyik termében, a Kincsem lovat ábrázoló Jules Bleau-képpel szemben fektették le. Nagy hatással volt rá Dég természeti szépsége és a Pollack Mihály tervezte kastély. Egy helyen így ír: “Ami apáméknak egyfajta kényszerszáműzetés volt, nekem maga a paradicsom." 1960-ban itt találkozott Sajó Péterrel, Kondor későbbi mesterével, és igazán ámulatba ejtette, ahogyan a festő létrehozta alkotásait. Sajó két hétre szárnyai alá vette az akkor még csak 7 éves Fehér Lászlót és bevezette őt a művészet rejtelmeibe. Fehér úgy látja, hogy ezen a ponton eldőlt: belőle is festő lesz.

A gyerekkori emlékek felidézése után Fehér mestereiről is szól néhány szót. Először Szentiványi Jánoshoz került, aki a klasszikus időket idézte fel óráin. Fehér szerint Szentiványi óráiból végtelen derű és nyugalom áradt, műtermében mindig fantasztikus művészettörténeti légkört teremtett. Halála után a főiskola életében hatalmas változások történtek, hiszen Bernáth Aurél nyugdíjba vonult, és Szentiványi után nem sokkal Domanovszky és Fónyi Géza is meghalt. A generációváltás közepette került be Kokas Ignác az iskolába, s Fehér azonnal beiratkozott az osztályába. Kokas igazán új szemléletet hozott magával, mindig azt hajtogatta, hogy diákjai vállalják fel önmagukat, akár a börtön árán is. Fehér fotórealizmusra épülő stílusa is ekkortájt alakult ki. Az esten még Lakner Lászlót emeli ki azok közül, akik nagy hatással voltak művészetére.



Juhász Anna arra kérdez rá, hogy beszélgetőtársai hogyan látják a magyar kultúra megítélését. Sándor Pál úgy gondolja, hogy a Kádár-korszakban az alkotókat jobban értékelték, jobban megbecsülték, de a befogadói igény is sokkal nagyobb volt. A Bohóc a falon forgatását idézi fel, amikor a Váci utcában vettek fel egy jelenetet és Jancsó Miklós jött feléjük: “Emlékszem, ahogyan a Váci utca tömege sorfalként nyílt szét, amikor mindenki üdvözölte a rendezőt." Szerinte mára ez a fajta tisztelet elmúlt, az alkotók már sokkal kevésbé érdekesek a közönség számára. Fehér emlékeztet, a 80-as években azt gondolták, hogy a rendszerváltás új dimenziókat nyit a művészek számára, de ez nem történt meg, a helyzet változatlan. A festőművész teljes érdektelenséget tapasztal, egyáltalán nem figyelnek a magyar művészekre. Alexander Borovsky egyszer azt mondta, hogy Fehér László képei a világ bármelyik pontján megállnák a helyüket, csak egy baj van velük: nincs mögöttük egy ország.



Ekkor hangzik el Szakcsi Lakatos Béla a Szól a kakas már című dalra írt improvizációja, majd Juhász Ferenc Emberfej című írásával köszönti a festőművészt. Az esten még hallunk pár méltató mondat, szó esik az MMA-ról és Fekete Györgyről, majd Fehér László feleségét és múzsáját, Geisler Editet is köszönti Juhász Anna, végezetül Szakcsi zárja az estét egy születésnapi improvizációval.

Kerekasztal-beszélgetés Fehér László 60. születésnapja alkalmából, New York Művész Páholy, Budapest, 2013. április 15.

Fotó: Bach Máté