A Czapáry Veronika által kezdeményezett, Csináltam neked egy feminista irodalmi divatot elnevezésű sorozat második, a női bildungsromanokra fókuszáló estje ismét arra a kérdésre kereste a választ, hogy miben különbözik a férfi fejlődésregény a nőitől: a választott hősök neme mennyire befolyásolja a főszereplő életútját, a regény szerkezeti és tartalmi felépítését, illetve hogy a századforduló egyes nőírók által írt, szociológiai és irodalmi szempontból is fontos művei miért tűnnek el a köztudatból, meg egyáltalán – hogy áll ma a genderkutatás Magyarországon. Erdős Renée és Lux Terka regényei szolgáltak az elemzés alapjául. 

Bár izgalmas és jelenleg egyedülálló kísérlet a feminista irodalomkritikai rendezvénysorozat, az április 9-én, a Csináltam neked egy éttermet, de ez sem elég kultúrlokálban megszervezett beszélgetésre mindössze tízen voltunk kíváncsiak. A kis létszám előnye az volt, hogy hangosítás hiányában – térben – közelebb tudtunk kerülni a vitázókhoz, így mikrofon nélkül is sikerült hallani és érteni az eszmecserét. Az est moderátora az ötletgazda Czapáry Veronika volt, aki Földes Györgyivel, Kádár Judittal és Földvári Józseffel beszélgetett. Az első körben Czapáry azt kérdezte a meghívottaktól, hogy miért pont a feminizmus kutatói, milyen kapcsolatban állnak a szóban forgó művekkel, a női fejlődésregénnyel.

Földes Györgyit különösképpen a test, a testreprezentáció érdekli, valamint az a jelenség, amikor a nő a férfi számára abjektként, undort keltő, idegen testként (tárgyként) jelenik meg. Kedvencei között Lesznai Annát említette. Kádár Judit, a Nyíregyházi Főiskola tanára arra hívta fel a figyelmet, hogy a felsőoktatásban a gender és women's studies általában kiszorul a peremre, ő maga is az angol irodalmi tanszéken belül tudja ezeket a tárgyakat tanítani, hiszen főként a XX. századi amerikai próza kutatója. Földvári József, aki jelenleg az PTE-n doktorandusz, egy szemináriumi téma kapcsán figyelt fel a feminizmusra, ő főleg csoportokra összpontosít.

A következőkben Czapáry, akinek tavaly megjelent Anya kacag című regénye, ugyancsak rokonítható a bildungsroman műfajával, a férfi- és női fejlődés stációiról, ezeknek különbözőségéről beszélt. A női hős a fejlődési folyamat során egy olyan (vég)pontba kerül, amely a férfi számára eleve adva van, amely nála a konkrét origót jelenti. Míg a nőnek ki kell harcolnia függetlenségét, saját jogait és azt, hogy önálló személyiségként tartsák számon, a férfi hős (és ez az ellentét természetesen a valóságra is érvényes) úgy indul útnak, hogy mindez már tarsolyában van. Az összehasonlítás kapcsán Kádár Judit említette meg Lux Terka Budapest című regényét (amelynek a szerkesztők adták a Schneider Fáni regénye alcímet), ugyanis ő írta a könyv utószavát, amelyben párhuzamot von Balzac Goriot apója és a szóban forgó írás között. Felmerült a kérdés, hogy a Budapest mennyire tekinthető azonban fejlődésregénynek: ugyanis sok mindent magában hordoz a korban divatos szecessziós regény sajátosságaiból, mint például a körkörösség és a nihil motívumát, valamint az egész művön végigvonuló metafora (nő mint Budapest) is ilyen jellegzetességként tartható számon. Földvári József a bildungsroman leépítéseként beszélt a regényről, hangsúlyozva, hogy hiányzik belőle az a felvilágosodás kori progresszió, amely az A-ból B-be eljutást jelenti. 

Lux Terka regényének, a Marcsa gondolatainak tartalmát Kádár Judit ismertette a jelenlevőkkel. Elmondása szerint a Gondolatok egyértelműen követi a szatirikus-populáris regény hagyományát, amelynek megteremtője Jane Austen. Marcsa dzsentri családból származó lány, aki beleszeret egy zsidó ügyvédbe. Földvári részletet olvasott fel a regényből, amelyből nemcsak az erőteljesen női beszédmód (nyelvezet és nézőpont) alkalmazása tűnt ki, hanem a szerepekre és rangokra reflektáló narráció által a korabeli társadalmi berendezkedés is körvonalazódott. Erdős Renée botrányt keltő regényét, A nagy sikolyt Földes Györgyi mutatta be: ebben a szövegben, amely egy fiatal nő személyes fejlődéstörténetét és a társadalomtól megkövetelt nemi szerepkörök bénító hatását ábrázolja, egyszer sem hangzik el az orgazmus szó, pedig, mint azt a cím jelzi, ez a regény központi témája. Pontosabban az, hogy a patriarchális társadalom hogyan viszonyul a női gyönyörhöz, miként könyveli el a nemi kiteljesedést. Amint az kiderült, Erdős a regény végén szócsőként használja a hősnő, Dóra lelkész-rokonát, hogy kimondhassa a korszak nőktől megkövetelt elvárásait: egy asszony számára a legfontosabb feladat, küldetés a gyerekvállalás, emellett minden személyes ambíció eltörpül és önző késztetésnek számít. Kérdéses, hogy Erdős Renée, akinek igencsak botrányos magánélete volt (Bródy Sándor szeretője volt: a szakítás után az író öngyilkosságot kísérelt meg, Erdős pedig kolostorba vonult, ezután írta A nagy sikolyt is), mennyire közelítette meg iróniával hőseit: ebben az esetben a kor hagyományos nézeteit hangoztató szereplők egyértelműen az élc, a kritika tárgyává válnak.

Fotó: Bach Máté