A Bakelit Multi Art Center, a budapesti kortárs színházak egyike a Soroksári út melletti végeláthatatlan gyártelepek erdejében bújik meg, igazán vadregényes környezetben. Amolyan kultúrsziget a városszéli ipardzsungelben, odajutni is kaland, még annak is, aki könnyedén mozog. A Gördülő Tánccsoport tagjainak meg pláne. Ők maguk jelentkeztek a Bakelit színház pályázatára, így jött létre ez az igazán egyedülálló előadás. Ami Magyarországon újdonság, bár a társulat tizenöt éves múltat tudhat maga mögött, sok-sok fellépéssel, újság- és tévéinterjúval, de ilyen nagyobb szabású önálló színházi estjük még nem volt. A Bakelitben rendezett Gördülő Show tehát ősbemutató, másfél órás táncprodukció egy felvonásban, szünet nélkül.



A műsorvezető hölgy Müller Péter Sziámitól olvas fel egy gondolatot, amely a mássággal szembeni toleranciát, illetve az intoleranciával szembeni toleranciát hasonlítja össze, kijelentve, hogy az utóbbi az igazán embert próbáló feladat. Majd a Gördülő Tánccsoportról írt egyik cikkből idéz, amelyben az újságíró rácsodálkozik a kerekesszékben táncolók mozdulatainak könnyedségére, és azt veszi észre, hogy miközben az előadást nézni, nem is látja a kerekesszékeket. Elsőre nehéz eldönteni, hogy lelkes amatőrök gondolatébresztő, tudatformáló előadását láthatjuk majd, amely az esélyegyenlőség hirdetését szolgálja, vagy profi táncprodukciót. Ami rögtön az elején feltűnik, az a végtelen öröm az arcokon. A táncosok végig mosolyognak, szinte nevetnek – örülnek, hogy táncolhatnak, hogy közönség előtt léphetnek fel. Keringőznek, előadnak egy komplett magyar néptáncos blokkot, a legkülönbözőbb számokat az afrikai törzsi táncoktól az ír sztepptáncig, a jazztől a rock and rollon át a popzenéig, a modern diszkótáncokig. Van itt Most múlik pontosan és van It’s raining men.



Az évek során háromórás repertoárt gyakoroltak be, ebből kellett kiválogatni azt az anyagot, amit másfél órába bele lehet sűríteni. A produkciót láthatóan Sárai Rita, a tánccsoport művészeti vezetője és koreográfusa fogja össze. Az egyik számban a férfiak éppen újságot olvasnak, amikor asszonyaik megjelennek. Az urak rájuk sem hederítenek, mire a nők kitépik kezeikből a napilapokat. Aztán begördül a színpadra Sárai Rita, a díva. A férfiak rögtön az ő kegyeit keresik, egy darabig flörtöl is mindegyikükkel, majd előkap egy pisztolyt, és szép sorban lelövi őket. Mint művészeti vezető, ő a társulat legtöbbet nyilatkozó tagja is. Egy balest következtében vált mozgássérültté. A gyógyulásban való reménykedés és a későbbi depresszió után egy rehabilitációs táborban született meg a tánccsoport alapításának a gondolata. A többiek közül is sokan jártak be hasonló utat, az élet különböző területeiről érkezve, általában baleset vagy betegség miatt kényszerülve a kerekesszékbe, majd egyaránt új életet kezdve a mozgás, a sport, a tánc és a zene szeretetének köszönhetően. Először csak baráti társaságként, később alapítványként is működve.



Bár a társulat a lehető legkülönbözőbb stílusokat vonultatja fel a színpadon, látható, érezhető, hogy az egésznek a közösségi élmény a lényege, de azért mégis van koncepció. Ügyesen adagolják a műsorszámokat, az elején talán több poénnal és vidámsággal, csoportos számokkal, amikor belefér a komolytalanság, egy intés a közönség felé, hogy tessék ritmusra tapsolni, a vége felé viszont olyan szenvedélyes, néhol szomorú páros táncokkal, amelyeknek nagyobb a mélysége. És ekkorra már tényleg olyan érzése lesz az embernek, mintha valóban eltűnnének a székek.



Figyeljük és megjegyezzük az arcokat, kirajzolódnak bizonyos embertípusok, olyanok, amelyek persze bármilyen másik emberi közösségben is megtalálhatók. És onnantól kezdve fordul talán nagyobb figyelem magára a táncra, az előadásra, a show-ra, nem pedig arra, hogy itt most tulajdonképpen mozgáskorlátozottak próbálnak érvényesüli egy adott művészeti területen, olyanok, akiket esetleg sajnálni kéne. Nem erre figyelünk, hanem arra, hogy kinek mennyire lazák a mozdulatai, ki a hangadó, ki a showman, melyikük a macsó és melyikük a díva. Vagy például arra, hogy az ír sztepptánc a géppuskalábak helyett a tenyereket összecsapva is lehet látványos. És hogy a humor is végig jelen van.



A csoport létszáma lehetővé teszi, hogy az adott helyszín befogadóképességéhez igazodjanak, kettőtől akár egy tucat főig. A Bakelit színpadán mindannyian elférnek egyszerre, amit ki is használnak. A számok közötti, elsősorban az átöltözés miatt szükségszerű szüneteket pedig ügyesen töltik ki, fellép ugyanis egy vendégművész, Ivanova Daniela, aki olyan slágereket énekel, mint a Somewhere over the rainbow vagy a Ha én rózsa volnék, szintén kerekesszékben ülve. A dalok beiktatása még gördülékenyebbé teszi a Gördülő Showt, és ha így is akadnak néhány másodperces üresjáratok, a hosszú kínos csendig egyszer sem jutunk el, mert rendre begördül valaki, és csodálkozunk, hogy milyen gyorsan sikerült átöltöznie. Mert minden műsorszámhoz újabb és újabb fellépőruha dukál, még akkor is, ha a tizenkét mozgáskorlátozottra csak egyetlenegy egészséges, vagy ha úgy tetszik, járó táncos jut, mint egyfős öltöztető személyzet.



A műsort a kánkán zárja, mert kánkánt szinte magától értetődően ép lábak nélkül is lehet táncolni, az előadást pedig nagy taps követi. A légkör felszabadult és családias, az élmény egyedülálló és különleges, és ugyanolyan jól szórakozunk, mintha két lábon járó, úgynevezett egészséges emberek produkcióját látnánk. Ezzel pedig az előadás eléri az összes célját: a saját szórakozásuk és önmegvalósításuk mellett a közönség szórakoztatását és tudatformálását is. Bár mindenkinek a saját mindennapi bosszúságai tűnnek a legnagyobbnak, legalább az előadás idejére vagy azt felidézve elgondolkodunk azon, hogy sokunk problémái mennyire eltörpülnek az övék mellett. Miközben ráébredhetünk arra is, hogy mindez mégsem a különbségek hangsúlyozásáról szól. Sajnálat helyett a segítségnyújtásról, önsajnálat helyett a küzdelemről. Ők megküzdöttek érte, hogy itt lehessenek, és ne sajnálatot keltsenek, hanem elismerést vívjanak ki maguknak.


Gördülő Show
A Gördülő Tánccsoport előadása egy felvonásban

A tánccsoport tagjai:
Ambrus Csaba
Beke Viktor
Béni Csaba
Béni Zita Kinga
Dudás-Szabó Róbert
Fekete Sándorné Emese
Ferenczi Tünde
Kuczkó Zsóka
Lisztes Ibolya
Pusztafi László
Sárai Rita
Toldi Mária
Vágola Imi

Vendégművész: Ivanova Daniela
Koreográfus, művészeti vezető: Sárai Rita
Technikus: Fekete Sándor
Öltöztető: Béni Zita Kinga

Bemutató: 2013. április 8.
Bakelit Multi Art Center