színház
2013. 04. 15.
Személyre szabott gengszteresdi
Parti Nagy-darab Tatabányán és a Szkénében
A Bivaly-szufléhoz vegyünk négy összeszokott színészt alapanyagnak, adjunk hozzájuk még négy karaktert egy személyben, majd alaposan rázzuk össze őket egy gengsztertörténetben. Fűszerezzük némi jellemkomikummal, Parti Nagy-féle nyelvi humorral és egy csipetnyi politikummal. Otthonossá játszott színpadképben tálaljuk, megszórva jó adag abszurddal.
Parti Nagy Lajos neve garancia lehetne arra, hogy a Szuflé működni fog, és működik is, leszámítva egy-két botlást. Az első ilyen botlás a történet maga, ami a Gengszterek fogadója című filmből építkezik, és a nevettetésen túl semmilyen funkciója nincsen. Négy kisstílű bűnöző menekül a megbízójuktól ellopott pénzzel, és egy használaton kívüli kastélyszálló konyhájában húzzák meg magukat. Felvillan előttük a normális élet lehetősége, és elkezdik felújítani a szállót, bízva benne, hogy volt főnökük sosem bukkan a nyomukra. Ez azonban korántsem ilyen egyszerű, a komédia tragikomédiába fordul át, illetve csak fordulna, ha az eseményeknek, karaktereknek lenne súlya. Az elúszó százezrek lényegtelenek, a jellemfejlődés csak látszólagos, és még az árvaházban, nevelőszülőknél elszenvedett sérelmek is csak esti anekdoták a kandalló mellett.
Parti Nagy figyelme a különlegestől most inkább a tipikus, már-már sztereotip felé fordult, így lehetséges, hogy a szereplők cselekedetei kiszámíthatóak, a cselekmény ugyanolyan sémák szerint épül fel, mint egy átlagos amerikai gengsztervígjáték. A bűnözők mind szegény sorból származnak, árvaházban nőttek fel, a legagresszívebb közülük a meleg, és természetesen rájuk talál a főgengszter, aki persze akkora hatalommal bír, hogy másodpercek alatt megsemmisíti az addig elérteket. Nincsenek váratlan fordulatok, azonban nincs is rájuk szükség. A jellemkomikum viszi a hátán a darabot, ezt erősíti az, hogy a szerepek bevallottan a színészekre íródtak. Így mindenki fesztelenül, otthonosan mozog a karakterében, talán csak Katona László alakítása csap át néha túl harsányba, erőltetettbe. Horváth Lajos Ottó feladata a legnehezebb, négy különböző figurát alakít, kiválóan elkülönítve őket a beszédstílus, testtartás, hangszín váltakoztatásával.
Parti Nagy Lajos: Bivaly-szuflé
Pepets: Scherer Péter
Kapauer: Mucsi Zoltán
Macila: Katona László
Kiscián: Kovács Krisztián
Tapaczkyné, Stüszev, Helmutsenkó, Helmunffy, Fitti Poldi: Horváth Lajos Ottó
Látvány: Keszei Borbála – Pallós Nelli
Asszisztens: Megay Nóra
Rendező munkatársa: Gyulay Eszter
Rendező: Göttinger Pál
Bemutató: 2013. február 23.
Tatabánya, Jászai Mari Színház, Népház
Parti Nagy figyelme a különlegestől most inkább a tipikus, már-már sztereotip felé fordult, így lehetséges, hogy a szereplők cselekedetei kiszámíthatóak, a cselekmény ugyanolyan sémák szerint épül fel, mint egy átlagos amerikai gengsztervígjáték. A bűnözők mind szegény sorból származnak, árvaházban nőttek fel, a legagresszívebb közülük a meleg, és természetesen rájuk talál a főgengszter, aki persze akkora hatalommal bír, hogy másodpercek alatt megsemmisíti az addig elérteket. Nincsenek váratlan fordulatok, azonban nincs is rájuk szükség. A jellemkomikum viszi a hátán a darabot, ezt erősíti az, hogy a szerepek bevallottan a színészekre íródtak. Így mindenki fesztelenül, otthonosan mozog a karakterében, talán csak Katona László alakítása csap át néha túl harsányba, erőltetettbe. Horváth Lajos Ottó feladata a legnehezebb, négy különböző figurát alakít, kiválóan elkülönítve őket a beszédstílus, testtartás, hangszín váltakoztatásával.
Parti Nagy Lajos: Bivaly-szuflé
Pepets: Scherer Péter
Kapauer: Mucsi Zoltán
Macila: Katona László
Kiscián: Kovács Krisztián
Tapaczkyné, Stüszev, Helmutsenkó, Helmunffy, Fitti Poldi: Horváth Lajos Ottó
Látvány: Keszei Borbála – Pallós Nelli
Asszisztens: Megay Nóra
Rendező munkatársa: Gyulay Eszter
Rendező: Göttinger Pál
Bemutató: 2013. február 23.
Tatabánya, Jászai Mari Színház, Népház
További írások a rovatból
Az ember, aki elvesztette az időt című előadás a Vígszínházban
Más művészeti ágakról
A fák bűvös birodalma – Boszorkányos erdei küldetés a Vajdahunyadvárban
Beszélgetés Gulyás Adrienn műfordítóval