Bűn és bűnhődés a Titanicon / 2013. április 5-13., 20. Titanic Nemzetközi Filmfesztivál / PRAE.HU

Drew nem az első hip-hop zenész, aki filmkészítői karrierbe kezd: a Wu-Tang Clan feje, RZA számos filmszerep után nemrég író-rendezőként is kipróbálta magát a Vasöklű férfi (The Man With The Iron Fists) alkalmával, melyben a kínai harcművészeti filmek iránt érzett szerelméről vallott. A film sokaknak okozott csalódást, de szerintem tökéletes darab a maga műfajában. Díjaztam a kézzel készített speciális gore-effekteket, és a remekbeszabott nyitójelenet alkalmával – grandiózus akciójelenet, miközben a Shame On A Nigga szól – RZA tökéletesen alkalmazta filmre zenéjét, amellett sikerrel hozta össze a harcművészeti filmet a hozzá még jobban passzoló Django elszabadul-féle blaxploitationnel. Drew sem most kerül először filmközelbe, szerepelt többek közt a szintén brit Harry Brownban, melyben egy keménykezű bandavezért alakított meggyőzően. Az iLL Manors – Rázós környék kvázi kapcsolódik is a Harry Brownhoz: főszereplői azok a rosszéletű fiatalok, akiket Michael Caine aggastyán önbíráskodója annak idején felprédált.

A Zene mindenkinek szekcióban szereplő film nyolc rázós környéken élő karakter életét vázolja fel tablószerűen, pályájuk fordulópontjaira koncentrálva. Van köztük a sittről hazatérő egykori keresztapa, érző szívű, piti drogdíler, súlyosan drogfüggő utcalány, gengszter-életről álmodó tinisrác, orosz bevándorló prostituált egy karonülővel, alvó neonáci, általa gyermekkorukban terrorizált fiatal fekete drogbáró, valamint annak modell-karrierről álmodó húga. Előtörténetüket profán, de költői rap-betétekből ismerjük meg, mindegyik karakternek van íve, és legvégül mind megváltást nyernek, legyen az halállal való bűnhődés vagy a rossz környék fertőjétől való megszabadulás. A bonyodalmat egymással való találkozásaik adják, ezek ráadásul nincsenek a fináléra csoportosítva, és ez a kiszámíthatatlanság az egyik nagy erénye a filmnek.

RZA-hoz hasonlóan Drew is sikerrel ötvöz zenei és filmes zsánert. Filmje egyszerre hiteles és feketén komikus nagyjelenetekből áll össze, amellett tisztán szerzői, önkifejező munka. Empatikus, poétikus hang egy rázós környékről. Példaképeket is jó érzékkel választott, filmjében az Ütközésekre, valamint Nicholas Winding Refn Pusher-trilógiájára ismerhetünk rá (Scorsese, Tarantino és Shane Meadows filmjei mellett). A film durva, explicit (felnőtt korhatáros!) stílusának intenzitása a szintén drogfüggőket, sodródó fiatalokat felvonultató Trainspotting és a Rekviem egy álomért című filmekével vetekszik. Fő hibája, hogy egy-két CGI-al készített snitten meglátszik az alacsony büdzsé, és jómagam sem RZA, sem Drew rendezői talentumában nem érzek többet egy-egy személyes – és némi keresztmarketinget is magában foglaló – “így jöttem" szerelemfilmnél. A filmet Magyarországon a Mozinet forgalmazza április 18-tól.

A nagyvárosi bűnözés, a drog-biznisz másik oldalát mutatja be az egyik legkiválóbb hongkongi direktor, Johnnie To zsarufilmje, A sötét oldal szekcióban helyet kapott Drogháború. Hőse egy nyomozó, akinek sikerül elfognia egy drogbárót, aki – a halálbüntetést elkerülendő – vállalja, hogy beépített emberként segít felszámolni a teljes drogmaffiát. A nyomozó belemegy a játékba: hogy napfényre csalogassa a teljes szindikátust, eljátssza egy alvilági kiskirály szerepét, miközben rajta kell tartania szemét összekötőjén is. To filmje jellegzetes hongkongi akcióthriller, talán a Szigorúan piszkos ügyekhez áll legközelebb. A történet már a két tégla párbaja okán is izgalmas, de a film legjobb pillanatait remekül megírt és eljátszott, egyszerre feszült és szándékosan komikus szerepjátszós nagyjelenetek jelentik. Az ábrázolásmód az iLL Manors - Rázós környékhez hasonlóan kegyetlenül nyers, amihez itt a legbanálisabb történésekhez is stílusos jelenetezés és filmzene járul. Az akciójelenetek ritkák, de annál intenzívebbek, To nem esik akkora túlzásokba, mint John Woo, de épp ez teszi filmjét átélhetővé, a leszámolásokat húsbavágóvá.

A thaiföldi újhullám egyik pionírja, Ratanaruang Pen-Ek filmje, a Fejlövés (A sötét oldal szekció filmje ez is) az ország nevezettje volt a tavalyi Oscar-gálára, de végül nem kapta meg a jelölést. A főhős egy zsaruból lett bérgyilkos, aki egy balul sikerült akció (pontosabban egy fejlövés) után kómába esik, miután felébred, fejjel lefelé lát. Visszaemlékezésekből megtudjuk, hogy jutott el idáig: zsaru volt, de miután minden felső utasításra és fenyegetésre fittyet hányva megpróbált lecsukni egy érinthetetlen korrupt politikust, kivonták a forgalomból. Egy törvényenkívüli önbíráskodó bérgyilkos-szekta vezére kereste fel a börtönben, a meghurcolt exzsaru pedig szabadulása után csatlakozott is a csoporthoz, melynek célja az érinthetetlen bűnözők kiiktatása volt. A Fejlövést elsősorban a bérgyilkos-vezér filozófiája teszi elgondolkodtatóvá: a mester szerint az evolúció a gonoszságot jutalmazza, a bűnözőknek tehát pusztulniuk kell, különben a “deviáns gén" megfertőzi, eluralja az emberiséget – ennyiben a film a fesztivál nyitófilmjéhez, a The Masterhez is hasonlít. Nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, a történet a Platón által felvázolt “ki őrzi az őrzőket?" problémakör felé bonyolódik. A film fő erőssége a stílusos noir fényképezés és hangulat, fő hibája pedig az, hogy a vége felé kiszámíthatóvá válik, Pen-Ek ráadásul nem bontja ki a főhős feje tetejére állt szemszögében rejlő akciófilmes lehetőségeket.

A Pervertigo (A napos oldal szekció) és Az ölés aktusa (Filmdokk) is sorolhatóak a bűnügyi film nagyzsánerébe. Előbbi a Titanic mezőnyének alighanem leggyengébb filmje, Hitchcock Szédülés és Hátsó ablak című filmjeinek dilettáns paródiája, melynek egyetlen poénját a címben szereplő szóvicc jelenti. A sokat méltatott Az ölés aktusa (executive producerek: Errol Morris, Werner Herzog) viszont szerintem minden idők legjobb dokumentumfilmje (főleg a két és fél órás rendezői változat), és talán a legjobb film az idei Titanic kínálatában. Joshua Oppenheimer filmjében az 1965-ös indonéziai népirtás gengszterfőnök- és halálosztag-parancsnok felelősei vallanak bűneikről az indokoltnál jóval kevesebb bűnbánattal – ők a Fejlövés csúcsragadozó szuperbűnözőinek hús-vér megfelelői. Büntetésük a mai napig elkerülte őket, ha csak ez a film nem hozta meg nekik.

A filmeket a Titanicon vetítik:

iLL Manors – Rázós környék (18): 04 12. péntek, 21h, Toldi mozi (A vetítés után beszélgetés Budapest rázós környékeiről, valamint könyvbemutató, részletes infó itt: http://www.facebook.com/events/189733311174622/)