Az Új Magyar Hangok a képtár festményeihez hívott vendégek szövegeivel értelmezték, és újraértelmezték azt a gyűjteményt, amit minden fehérvárinak látnia kell, kellene, sétálgatni köztük, rácsodálkozni, felismerni, kapcsolni hozzá valamit. Valakit. Mert az alkotók köztünk élnek, vagy még éppen ismertük őket. Ezekhez a képekhez aztán az ÚMH sorozatban több fehérvári, és még több nem fehérvári író, költő csiholt és olvasott fel szövegeket.

A sorozat utolsó felvonásaként Dunajcsik Mátyást és kabai lórántot hallgathattuk a múzeum nagytermében, kisasztal, könyvekkel, olvasólámpa, félhomály. Ilyen fílingben jó hátradőlni, hallgatni a költők hangján a szövegeket, új infókat megtudni a könyveikről, szerkesztői munkájukról. Vagy épp arról, hogy Matyi majdnem megverte lóri macskáját, miközben kötetet raktak össze.

Dunajcsik Mátyás az olyan komoly szakmai szervezetekről is szót ejt, mint a Horizont Kutató Intézet, vagy a Telep csoport. Ahogy mondja, a Horizont (testvéries kamaszkori kitaláció) egyébiránt olyan rendezvény házigazdája is volt, melyen Bajtai András szétfűrészelt egy biciklit, és utána egy kerti tóba (medencébe?) dobta, viszont az elnevezés roppant hangzatos, és a felirat épp elfért két stukkó között.

kabai lóránt is mesél testvéri kötelékekről. Az 'Ülj le Béla, szedek levest' formációról: idén újra összeálltak, két esten is túl vannak, várjuk a folytatást. Olvasnak is aztán, lóri kezd, "a szívkirálynőt felemelve" és "kamuszamuráj" hívószavak a közönségnek. Derülnek. Pedig "dehogy vagy te vadász".

Hajas Tibor: Kényszerleszállás

Dunajcsik Mátyás a Víziváros munkacímű, készülő regényéből olvas, ami a városrészre, ’részben az egész’ városra, és a város vizekkel való kapcsolatára is utal, "ahogy a déli nap, vagy Isten, vagy a Google Maps" mutatja.

Olvasnak, mesélnek. Czinki Ferenc arról is kérdezi őket, hogyan birkóznak meg szerkesztői feladataikkal. Bűntudattal a visszautasítás miatt, lelkiismeretesen a "mindentolvasással." Megválaszolva a beküldők leveleit, köbméterben kezelni a kéziratokat. Borzalmas, döbbenetes mennyiség, és két-háromévente egy gyöngyszem az ismeretlenek közül.

Szotyory László: Zuhatag

Végül a képekhez fogalmazott gondolatok. Dunajcsik Szotyory László Zuhatag című festményéhez Ridley Scott tévedése címmel izlandi szélesebb és hosszabb, és mégnagyobbanszélesebbenhosszabban lezúduló vízeséseket hoz tájköltészetként értelmezve. kabai pedig Hajas Tibor Kényszerleszállás című "legszívesebben megvenném" festményét választva a Gravitáció című szöveget olvassa. "Beállok a magasságmérőbe, 181 centimétert mutat; lefekszem, az eredmény 183 centi." És ebben a szövegben nem testesül a hűvösségeszmény.

Az Új magyar Hangok pedig szerintem folytatódjék. Hozzuk ki a képeket az udvarra, csináljunk aukciót, és lehessen örökbe fogadni a képeket, vagy fotózkodni velük, aztán feltenni közösségi portálokra, és betaggelni rajtuk Ország Lilit, Hajas Tibort, Kassákot. Lehessen simogatni őket, és szóljanak hozzájuk további hangba zárt szövegek. Mert a záró esemény után mindig a follow up kellene következzen.