Az estet Klenyán Csaba klarinétjátéka nyitotta meg, aki két dallammal, a Dervistánccal és a Sóhajokkal igyekezett megteremteni az ünnepi hangulatot. Majd Barna Imre, az Európa Könyvkiadó vezetője szuperlativuszokban méltatta Konrád emberi és írói nagyságát, ezt követően pedig idézett azokból a köszöntőkből, amiket az író “kívülről" kapott. Joachim Gauck, a német államfő köszönetet mondott Konrádnak, amiért képes volt oly sok éven át közvetítetni kelet és nyugat között, valamint, hogy regényeiben hitelesen emlékezik vissza a múlt szörnyű eseményeire. “Az ön könyveiből többet meg lehet tudni a kelet-európai diktatúrák által elárult eszményekről és elveszett illúziókról, mint egy történelmi művekkel teli könyvtárból" - írja az elnök. Gauck levelének végén egy teára invitálja a Bellevue kastélyba, hogy személyesen is köszönetet mondhasson írói munkásságáért.

Berlin főpolgármestere, Klaus Wowereit háláját fejezte ki Konrádnak, az emberi jogok és szabadság iránt elkötelezett írói tevékenységéért és kiemelte, hogy milyen sokat tett Berlinben és Berlinért. Norbert Lammert, a Bundestag elnöke egyenesen korunk legnagyobbikának nevezte Konrád Györgyöt, a kulturális miniszter Bernd Neumann pedig Konrád iránti tiszteletét és megbecsülését fejezte ki levelében. A köszöntők közül többek között még Marcel Phillipp, Aachen város polgármesterének, Klaus Staeck, a berlini Művészeti Akadémia elnökének leveléből is idéznek ezen az esten. A levélírók szinte kivétel nélkül köszönetet mondanak azért, hogy Konrád folyamatosan síkraszállt a szabadelvű gondolatokért, a szabadságideákért, kulturális és szellemi alapvetésekért, amelyek meghatározzák európai életünket.


A levelek idézése után a szó Konrád György legújabb kötetére, a Vendégkönyvre terelődik. A mű az írói folyamat összegzésének tekinthető, ahol a beszélő visszaemlékezésbe kezd. A szerzőtől megtudjuk, hogy a művet 20-30 év alatt összegyűlt jegyzeteiből gyúrta egésszé. De miért éppen vendégkönyv? Konrád a kötet fülében így fogalmaz: “Az olvasóval kölcsönösen vendégül látjuk egymást. Szemem elé kerül? Már meg is látogattam. Ajtót nyitok előtte, fel-alá kószálhat a házamban, egy élettörténetben, és talán egy írói világszemléletben is, amelybe elég, ha némi betekintést nyer, ennél többet udvarias emberek nem várnak el egymástól, figyelembe véve, hogy én már mióta veckelődöm ezzel a könyvvel, a kedves olvasó pedig ennél jóval kevesebb időt szánhat erre az ismerkedésre." Konrád az esten elárulta, hogy ő egyébként kedveli a vendégséggel járó korlátozásokat, illemszabályokat, de nem szeret vendég lenni másnál. Ő inkább a házigazda szerepét preferálja: “Jobban szeretem, ha megkínálhatom a vendégeimet azzal, amiről tudom, hogy van."

Ezen az estén azonban barátai, kollégái kínálták meg Konrád Györgyöt jókívánságaikkal, köszöntéseikkel. Földije, Makk Károly gyerekkori emlékeit idézi fel, mikor arról beszél, hogyan is látta ő meg először az írót: a Konrád család vasüzlete előtt vette észre a kisfiút és a nővérét, akik mindketten fehér kesztyűt viseltek. Makk ezt egyáltalán nem értette, most pedig arra gyanakszik, hogy ez a bizonyos fehér kesztyű védi-védte meg Konrádot a világ rengeteg mocskától. Makk és Konrád egyébként csak jóval később ismerkedett meg személyesen: mikor Örkény bemutatja őket egymásnak, már huszonévesek. Azóta azonban elválaszthatatlan jóbarátok: most is sokszor beszélnek, találkoznak, Makk szerint ha néhány napig nem hall Konrádról, akkor kifejezetten hiányolja barátját.

Makk Károly köszöntő szavait Rajk Judit előadása követi: Konrád Áronnak, a nyolcvanéves író fiának öt verse Fekete Gyula megzenésítésében hangzik el ezen az esten. Volt felesége, Lángh Júlia az elmúlt 80 évről beszél és arról, hogy Konrádon öt olyan rendszer “ment keresztül", amelyek közül egyik sem volt igazán méltatója az író munkásságának. Konrádnak azonban soha semmi sem ártott, a politikai körülmények mindig arra késztették, hogy edzésben tartsa az ellenállóképességét. Lángh csodálja azt, hogy Konrád ilyen erős és irigyli azt a hihetetlen lelki egészséget, ami az íróban még mindig jelen van.

Barna Imre ezután egy rövid filmrészlettel készül, Jancsó Miklós Oldás és kötés című művéből vetítenek le egy kisebb részletet, ahol Konrád más jelentős magyar írók körében, Csoóri Sándorral, Orbán Ottóval ül egy társaságban. Kőbányait isznak, dohányoznak, és láthatóan valami nagyon fontos dologról beszélnek. Konrád Györgyöt elkapja a nosztalgia, és még a jelenet néhány háttérinformációját is megosztja velünk, majd Csaplár Vilmoshoz kerül a mikrofon, aki legkisebb gyermekének meséjét hozta el erre az alkalomra. Megtudjuk, hogy Julika és Gyuri bácsi egyébként kölcsönösen tisztelik egymást, éppen ezért nem meglepő, hogy a kislány egy sárkányokról szóló bájos mesével köszönti az írót.

Haraszti Miklós Konráddal való különleges, 43 éve tartó barátságának sokszínűségéről beszél, Kelevéz Ágnes pedig nemcsak személyes élményeiről szól, hanem arról is, amikor Hegymagason interjút készítettek az íróról a PIM számára. Az írásban nagy hangsúlyt kap Konrád e tájhoz való különleges viszonya is: “Berlinben budapesti vagyok, Budapesten berlini, és mind a két fővárosban: hegymagasi."

A köszöntések közül Závada Pálé az utolsó, aki a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia nevében is szól az íróhoz. Závada írásában arról beszél, hogy huszonévesként milyen nehezen merte megszólítani azokat az írókat, akiket ő nagyra becsült. Konrádhoz három okból kifolyólag sem mert közeledni: elsőként szociológiai írásai során figyelt fel az íróra, Az értelmiség útja az osztályhatalomhoz című műve teljesen ámulatba ejtette Závadát, majd Konrád “hangjának lenyűgöző sötét bársonya" ragadtatta el a tótkomlósi írót, végül pedig irodalmi és közéleti tevékenységét is el kezdte csodálni. Szerinte “Konrád úgymond kedvet tudott csinálni ahhoz, hogy az ember egyszerre magyarnak és európainak érezhesse magát." A köszöntő végén Závada az Akadémia nevében Konrád iránti szolidaritását fejezte ki.

Az est végén Konrád megköszönte a szép szavakat, majd új kötetéből olvasott fel néhány részletet.

Fotó: Bach Máté