A Baglyok könyve Arisztophanész Madarak című komédiájával vagy akár Orwell Állatfarmjával is párhuzamba állítható, hiszen mindhárom mű nem direkt módon ugyan, hanem allegórikusan, de mégiscsak aktuálpolitikai állításokat hordoz. Szilágyi a Pepita Oféliában tartott ősbemutatón elárulta, hogy a versek megírásakor sem Arisztophanész, sem Orwell műveire nem gondolt, csupán a jelenlegi helyzet kényszerítette e versek megírására. Szerinte ma egy negatív utópiában állunk vagy afelé haladunk, ahol az idősek “agyonbunkózása" történik: elbocsátás, nyugdíjba küldés formájában, hogy “a fiatal, vitálisan erős, egészséges fajegyedek léphessenek az elhalt, öreg egyedek helyére."

A bagoly e versekben úgy jelenik meg, mint a boszorkányvarázsló, a striga, aki az egész közösséget elvarázsolja, és akinek így érthetetlen módon mindenki igyekszik engedelmeskedni. Szilágyi szerint mi is épp egy gonosz varázslat sújtotta országban élünk, ahol egyetlen bagoly igyekszik minden egyént a saját hatalma alá vonni, a saját törvényei szerint irányítani.

Szilágyi a felolvasást egy, a kötetben nem szereplő madárverssel nyitja meg: az Alkalmi vers hangzik fel, amit Kovács Zoltán 60. születésnapjára írt. A Szittya pintyek köszöntyője alcímet viselő költemény Ady magyarság verseinek jellegzetes motívumait felhasználva többsíkú gondolatfüzérré terebélyesedik. Nyelvi játékok, belső rímek és erős ritmikusság rejtik a mondanivalót. És mégis: a vers végére érve nemcsak Kovács Zoltán jelleme sejlik fel, hanem a groteszk, frivol modalitású mondatok az aktuális politikai hangulatot is nagyszerűen képesek visszaadni.

E felütést követően kerül sor a Baglyok könyvére. Az Előhang kísérteties és kissé szemrehányó hangvétele előre jelzi a közelgő katasztrófát: a harkály ugyan megpróbálta figyelmeztetni a madarakat, azok azonban nem figyelnek tuk-tukjaira, így a gonosz uralomra tör. A versek a zsarnoki uralom egy-egy jellemzőjét mutatják be részletesen, teljessé téve a diktatórikus bagolyuralmat. A Baglyok készülődésében például a hatalomra kerülő baglyok kíméletlen és drasztikus megmozdulásai kerülnek rögzítésre “ezt egy kicsit jól ellopjuk/ azt egy kicsit jól megdugjuk / ezt egy kicsit sittre vágjuk - /majd befogják a pofájuk".  A Csak ne című költeményben a tömegek behódolásának vagyunk tanúi, a Zúg az erdőben pedig már eljutunk oda, ahol megszűnik a szólásszabadság, hiszen mindenkit eltávolítottak, aki ellent mert mondani. “hallgat a természet/ - kintről karatty fütty kutykurutty - /de bent más a nézet // egyöntetű a huhogás".  A hatalomra került főbagoly a Ladi-ladi-ladilom című költeményben büszkén és fennhéjázva dúdolássza, hogy övé lett minden hatalom és ezt senki sem veheti el tőle. Az “én győztem kétharmaddal!" felkiáltással teljesen egyértelművé válik, hogy pontosan ki szólal meg e költeményben.

További két vers hangzik fel, majd Szilágyi elérkezettnek látja az időt, hogy dalra fakadjon. Kicsit ugyan tétovázik, amíg belekezd a Turul-nótába, hiszen legutóbb e dal miatt meglehetősen becsmérlő kifejezésekkel illette őt egy szélsőjobboldali közösség. Azonban a költő végülis rászánja magát és néhányszori újrakezdés-szólamkeresés után a Kossuth-nóta dallamában megszólaltatja a versét. A költemény ironikus-gunyoros szövegét groteszk, pátoszi hangulat lengi körül Szilágyi szenvedélyes előadásmódjának köszönhetően, remekül ábrázolva, hogy pontosan milyen is a magyarok sírva vigadása.

Az ének után újra visszatér a versekhez: a baglyok után most a Vércsék és a Szajkók, illetve a varjak kerülnek előtérbe. A vércsék mint rendfenntartók, a varjak mint a parlament képviselői, a szajkó pedig a hatalom szóvivőjeként, illetve besúgójaként jelenik meg e költeményekben. A versekben egyre erősebben jelenik meg a kurrens politika: az EU-tól való távolodás - a világban: álság-válság - minálunk: ezer nyalánkság - , a felvonulások és tüntetések sokasága - “nem az önkény szíve csapong/ hogyha néha odacsapunk - /felvonulók kérték" -, valamint a rendszer egyoldalúsága és a kormány rossz lépései - mi csak ehhez értünk/ ahol tudunk ártunk - válnak hangúlyossá.

Majd egy mulatós bagolynóta hangzik fel: az Azt húzd azt húzd a Nem loptam én életemben dallamára íródott. Itt is a korábbi motívumok ismétlődnek: “mulass bagoly hej de mulass/ verébnek lesz most nemulass", “rosszul jár ki sorból kilép".

Szilágyi felolvas még pár verset, ezek is egytől-egyig a magyar politikai helyzetre reflektálnak. A kísérteties, rezignált hangvétel talán még tovább erősödik, viszont a nyelvi játékok, a humoros-ironikus fordulatok nem hagyják, hogy magunkba roskadjunk. A kötet utolsó dalával viszont nem sikerül fenntartani a jókedvet, ugyanis a Szól a kakas dallamára írt költemény semmilyen reménnyel sem kecsegtet, hisz arra a következtetésre jut, hogy “el kell tűnni már". Éppen ezért Szilágyi zárszóként énekel még egy ráadás nótát, hogy inkább jókedvűen, mint reményt vesztve távozzunk.

A Baglyok könyve versei egyenletes színvonalon szólnak hozzánk: Petőfi és Ady forradalmi költészetével állíthatóak párhuzamba, az elődök műveinek jónéhány motívumát fel is használják. Prédikációkat olvasunk, amelyekben a költő hozzánk, a madárnak nézett állampolgárokhoz szól, minket buzdít, vigasztal, gyógyít a nevetés varázszerével. Szilágyi így fogalmaz: Ha valaki a bagoly-, veréb-, turul-, vércse-maszkokban és a hozzájuk kapcsolódó madártörténetekben a mai magyar politikai élet szereplőire és történéseire ismer, ezt bízvást tekintheti gyógyulása tünetének is."

Fotó: Bach Máté