A mumok Poesie der Reduktion – Minimal, Concept, Land Art (A redukció poétikája – Minimalizmus, Konceptualizmus, Land Art) című kiállítása is pontosan ezt a viszonyulást kívánja meg. A folyamatos redukálásra való törekvés kifejeződik a látványban, a gondolati síkon azonban sűrű közeget hoz létre az anyag, amely így mégis behálózza a rendelkezésére bocsátott teret. Analizáló, lassú, kimért megfigyelés jellemzi a művészeket. A szemlélőt pedig az észlelés megváltoztatására ösztönzi, a megszokott befogadási és értelmezési stratégiák ellen hat. A nagy klasszikusok mellett az újabb kísérletek is helyet kapnak – hiszen az irányzat már a 60-as évek óta töretlenül kísérletezik és formálódik –, a múlt azonban verhetetlennek tűnik.
És ha a múlt nem zárkózik el, akkor inspirálja és gazdagítja a jelent, majd a jövőbe írja tovább magát. Erre remek példa a japán manga, amely a tradicionális japán kultúra – vagyis a klasszikus japán festészet – és a "modern" nyugat találkozásakor született meg, majd hosszú fejlődés során mára megkerülhetetlen része lett a képregény kultúrának. A MAK (Museum für angewandte Kunst = Alkalmazott Művészetek Múzeuma) kiállításán egy a műfajtól megszokott tragédiának lehetünk szemtanúi, a történet bemutatása azonban egyáltalán nem megszokott. Óriási, több méter magas oldalakon követhetjük nyomon az eseményeket, így olvasás közben mintha egy óriási könyv lapjai között lebegnénk. A nagyítás során felszínre kerülő rajzi finomságok most a kis füzetekben amúgy elvesző, apró részleteknek is figyelmet biztosítanak. A mangák esztétikai minősége tehát még szorosabban egybeforr egy erőteljes társadalomkritikával, amely itt egészen a fantázia és a valóság határvonaláig sodor, ahogy azt az irodalomtól is megszokhattuk.
Peter Handke osztrák író eddigi életművét, annak is a színházi oldalát mutatja be a bécsi színházi múzeum. A német anyanyelvű alkotókat előszeretettel egyszerűen németnek titulálják, elfelejtve megemlíteni az esetleges más – jelen esetben osztrák – származást. Ausztria azonban nem feledkezett meg országa szülöttjéről. A Handke 70. születésnapjára rendezett tárlaton főként előadásokról készült videofelvételek részletei, interjúk láthatóak. A tárgyi emlékek száma szerencsére elenyésző, hiszen az író műveit folyamatosan játsszák, újabb feldolgozások születnek belőlük. Jelenleg a Burgtheaterben a Die Schönen Tage von Aranjuez (Aranjuezi szép napok) című darabja fut, amely bár férfi és nő kapcsolatát boncolgatja, egy egyszerű szerelmi történetként azonban mégis kár lenne leírni, hiszen Handke ennél sokkal okosabb alkotó.
Ha pedig szóba kerül az analízis, akkor Sigmund Freud neve megkerülhetetlenné válik. Híres bécsi rendelőjét egykoron inkább barokkos zsúfoltság jellemezhette, mára azonban ebből szinte semmi nem maradt, csak fotók tanúskodnak az egykori dolgos napokról. A bútorok, könyvek és csecsebecsék hiányában most a minimalizmus egyszerűsége fogad bennünket, ez a hiány azonban itt nem keserű. Az előszobában szabadon használható könyvtár áll a látogatók rendelkezésére, kényelmes kanapékkal, ahol nyugodtan lehet – többek közt – Freud írásait olvasgatni. A pszichoanalízis és a művészet kapcsolata természetesen filmekben és képzőművészeti alkotásokban is helyet kap. A múzeum tulajdonát képezi egy csupán tizennégy darabból álló, ám annál komolyabb művészeti gyűjtemény, amelynek mindig más és más darabja látható a Joseph Kosuth által kialakított teremben. Valamint egy olyan videószoba, amely kortárs művészeti múzeumban is helyénvaló lenne, hiszen az atmoszférája egyszerűen magával ragadó.