Egyébként meg nem is "csak" egy regényből készült az előadás, mert Jeles András a Karamazov testvérekből és az Ördögökből is vett át részleteket, és alaposabb filológiai elemzés nyilván még más vendégszövegeket is találna a színpadi átiratban. De valamiért az idei színházi évadban amúgy is sorjáznak az orosz klasszikus regények színpadi adaptációi (Holt lelkek, Karamazov, Anna Karenina), miért ne férne bele ebbe az egybe akár több is, ha értő kézzel nyúlnak hozzá? Mindettől A félkegyelmű még A félkegyelmű marad, vagyis nézhető egyetlen, önmagában is polifonikus történetként, és annak is követhető lesz, aki az alapművet nem ismeri. Az előadás ugyanis megtartja az epikus ívet, színpadhoz alakítja, de nem transzformálja át valami egészen mássá. Ugyanakkor a regények és szereplők egymásra játszatásával, a sok-sok utalással, szimbólummal, párhuzammal és ellenponttal megtűzdelt játék többedszeri újranézésre is feltárhat új és új összefüggéseket.

A játéktér mögött-fölött egy kupolaszerű építmény, a tetején szabálytalan alakú nyílás, a háttérben, az oszlopokkal keretezett bejárat mögött mintha egy barlang szája látszana. A nyílásokon keresztül a folyton arcot váltó felhős égre és a folyton morajló-változó tengerre látni. A két őselem változásában állandó jelenléte nemcsak a teret tágítja ki, de távlatot is ad a játékban megjelenő emberi dimenziónak – eszünkbe juttatva, hogy A félkegyelmű sikertelen megváltástörténetként is olvasható. De a felhők színe, sötétre váltása jelzi Miskin lelkiállapotát, közelgő rohamait is. A természeti háttér előtt a viszonylag gyakori színváltásokat néhány jellegzetes bútordarabbal jelzik, de játszanak a tárgyakkal is. A nyitóképben például, Nasztaszja Filipovnánál ott a kártya az asztalon, az előadás végén pedig Miskin rakosgatja a pasziánszot, amikor Rogozsinnal a halott nő mellett virrasztanak. A nőszereplők keze ügyébe különben is gyakran kerül valami jellegzetes-jelentéses tárgy: diótörő, vasszögekkel teleszurkált alma, játékmackó.

És hogy mi kapcsolja össze ezt a kétféle léptéket? Az, hogy ebbe a bejáratott, minden részletében ismerős mikrovilágba, ahol mindenkinek megvan az előre megírt szerepe, érkezik egy ufo. Egy földönkívüli, aki máshogy néz rá ennek a világnak a szereplőire, és ettől ők is máshogy néznek saját magukra. És Czukor Balázs Miskin hercege tényleg földönkívüli jelenség. Mint egy alvajáró. Sokat alszik, de ha nem alszik, akkor is, mintha víz alatt beszélne, mozogna. A négy és egynegyed órából a negyedet biztos, hogy ez a minden mondatát, mozdulatát megelőző lassúság teszi hozzá az előadáshoz. Magas, vékony alkatával, gyűrött, bő ruháiban szinte áttetszik, gyűrögeti a fehér zsebkendőjét, a szeme, és a feje fölött a felhők szinkronban tisztulnak-homályosodnak. És miközben egyszerűen csak azt mondja, amit gondol, katalizálja azokat a bizonyos emberi kapcsolatok közötti "megoldhatatlan képleteket".

Jeles András hozzákomponált az előadáshoz egy talányos nyitójelenetet: egy szamárfejű nő tejeskannával a kezében egy orosz népdalt énekel. Ez a népdal később, a jelenetváltásokkor többször visszatér, ahogy a szamármotívum is: Miskin mesél egy ordító szamárról, a hangról, amitől végre otthonosabban érezte magát Svájcban, és Aglajának az édesanyja is a Szentivánéji álom szamarát emlegeti.

És igen, itt is mindenkit máshoz adnának hozzá, mint akihez menni szeretne, ha biztos lenne benne, hogy valóban azt szeretné, amit vagy akit szeretne. Megoldás nincs, csak a felhővonuláshoz hasonlóan folyton változó kapcsolati mintázatok. Ahol Miskin mindezt ki is mondja, Miskin-Rogozsin-Nasztaszja Filipovna-Aglaja négyes jelenete az előadás egyik csúcspontja. Itt talál magára igazán Alberti Zsófi is (Nasztaszja Filipovna), itt lesz hihető és érthető, hogy miért a rá folyó licitálás. Nasztaszja titokzatosságával, változékonyságával szemben Aglaja (Csonka Szilvia alakításában) egyszerűbb, könnyebben kiismerhető feladvány, aki szerelmes kétségbeesésében mélyül el igazán. Horváth Ákos Rogozsinjában kicsit kevesebb az a duhaj őserő, amitől Miskin kontrasztos ellenpontjává válhatna, ezért az olyan jelenetek emlékezetesek kettősükből, mint amikor a roham után a karjában tartja a herceget, vagy amikor keresztet cserélnek.

Vlahovics Edit Nasztaszja Filipovna gyermeteg, plüssmackóhoz beszélő szolgálólányát játssza. Őt Jeles adja hozzá Dosztojevszkijhez, megmutatva egy másféle félkegyelműséget, mint Miskiné. A népes szereplőgárdából csak még néhányan: Kiss Mari okos, figyelmes, Miskinhez anyaként, majd nőként is odaforduló tábornoknéja, Bajomi Nagy György a furcsán lefojtott hangú Tockij szerepében vagy Lévai Tímea, ahogy egy kabátot bont szét, miközben apjára, a megint másként őrült Ivolginra (Szabó Tibor) figyel.

Pár nap távlatából visszagondolva az előadásra olyan az egész, mint egy sűrűn teleírt tábla, amelynek a közepén tisztán és élesen olvasható néhány alapképlet, körülötte meg rengeteg szám és számítás, levezetések, bizonyítások sora. Megoldás persze nincs, ahogy Miskin jósága és szeretete sem elég ahhoz, hogy megmentsen bárkit is a világtól, a haláltól vagy éppen saját magától.

Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: A félkegyelmű

Jelmez: Bánki Róza
Díszlet: Perovics Zoltán
Zeneszerző: Melis László
Rendezőasszisztens: Kovács Nóra

Rendező: Jeles András

Szereplők:
Miskin: Czukor Balázs
Rogozsin: Horváth Ákos
Nasztaszja Filippovna: Alberti Zsófi
Lebegyev: Szerémi Zoltán
Jepancsin tábornok: Trokán Péter
Jepancsina: Kiss Mari
Aglaja: Csonka Szilvia
Adelaida: Fekete Linda
Alexandra: Nagy Cili
Gavrila: Balogh János
Lina: Vlahovics Edit
Ferdiscsenko: Orosz Róbert
Tockij: Bajomi Nagy György
Ivolgin: Szabó Tibor
Ippolit: Poppre Ádám
Inas/Keller: Kristóf Roland
Szakállas lakáj/Kalapos: Endrődy Krisztián
Törzskapitány: Vass Szilár
Iljusecska/Szolgagyerek: Reczetár Dávid/Csordás Dávid
Vöröshajú lány: Varga Dóra
Arina Petrovna/Nyina Alexandrovna: Németh Judit
Púpos lány/Varja: Lévai Tímea
Komornyik/Házmester: Szabó Róbert Endre
Lebegyev unokaöccse: Budai Dávid
Burdovszkij: Kovács Gergely
Szolgálólány: Ostyola Zsuzsa
Narrátor: Mertz Tibor, Alberti Zsófi, Czukor Balázs

A fotókat Mészáros Zsolt készítette.

Bemutató: 2013. március 1.
Weöres Sándor Színház, Szombathely