Almodóvar kétség kívül az egyik legkarizmatikusabb rendező a kortárs európai filmművészetben. Munkái állandó szereplői a különböző filmfesztiváloknak, felsorolni is hosszú lenne a rengeteg jelölést, ahogyan a megnyert díjakat is. Sajátos atmoszférájú filmjeiben a legmélyebb emberi emóciókat vizsgálja, transzvesztita, homoszexuális vagy perifériára szorult, más határvidéken ragadt (normalitás-őrület, múlt-jelen, jó-rossz, kiszolgáltatottság-hatalom, tragikum-komikum) hőseiről előszeretettel mesél átlagosnak nem mondható történeteket (Bőr, amelyben élek; Beszélj hozzá!). A márciusban debütáló Szeretők, utazók az életmű tizenkilencedik darabja.

Az Asszonyok a teljes idegösszeomlás szélén meghatározó filmje volt a nyolcvanas évek underground vonulatának, mégis huszonöt évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy Almodóvar újra a vígjáték műfajához nyúljon. A két film közötti párhuzamok meglelése nem jelent különösebb nehézséget, mind a kettő viszonylag szűk térben játszódik – az előbbi egy nappaliban, a Szeretők, utazók pedig egy repülőgép belsejében – kevés szereplővel. Ebben a színházi előadást idéző közegben bontja ki a rendező ezúttal a gépen veszteglő szereplők legbensőbb vágyait és titkait, itt válnak utazók szeretőkké, hogy a végén aztán bebizonyosodhasson a szűz médium próféciája: mindent megváltoztató út előtt állnak.
A még munkásruhában is gyönyörű Penélope Cruz integet egy csomagokat szállító autó kormánya mögül Antonio Banderasnak, aki éppen az utolsó simításokat végzi, mielőtt felszállna a P-2549-es járat, Mexikó felé. A férfi ebben a percben tudja meg, hogy apai örömök elé néz, a járat utasainak sorsa pedig ekkor pecsételődik meg: hiba történik a futóművel, amit Banderas nem vesz időben észre. A gyanútlan légiutas-kísérők elvégzik a felszállás előtti rutin elsősegély bemutatót, az utasok elhelyezkednek, s útjára indul a gép, mely az első perctől arra van predesztinálva, hogy soha ne érje el célját.

A turistaosztály maradéktalan leszedálása után a Business Class prominens utasain a sor, hogy a három légi utaskísérővel és a két pilótával karöltve átvészeljék a kényszerleszállásig eltelő időt, miközben ugyanazokat a köröket írják le Toledo fölött. Uolla, Joserra és Fajas, a három meleg és elszánt utaskísérő úgy dönt, hogy megtartva régi jó szokásukat, mérhetetlen mennyiségű alkohollal – és egy kis meszkalinnal – teszik elfogadhatóbbá az utazást, s ha a helyzet úgy kívánja, az I’m so Excited című örökbecsű slágerre begyakorolt koreográfiával is hajlandók szórakoztatni a kezdetben pánikoló utasokat, akik közt találunk kiöregedőben lévő luxusprostituáltat, mexikói bérgyilkost, másnapos friss házaspárt, klasszikus Don Juan figurát, még korrupt üzletembert is. Egy ilyen társaság biztosíték egy őrületes vígjátékhoz, s akkor még nem ejtettünk szót a Joserrával viszonyt folytató, egyébként házas pilótáról, Alexről, s másodpilótájáról, a szexuális beállítottságban bizonytalan Benitóról. Mindenki választ vár magában egy kérdésre, mindenkinek van egy lezáratlan vagy megoldatlan ügye, mely abban a pillanatban, amikor kicsúsznak a repülőből a tejfehér habba La Mancha repterén, egy csapásra megoldódik.
A szándékoltan művi díszletben játszódó filmet egyértelműen a beszéd viszi előrébb. A beszéd, mely egy pillanatra sem hallgat el, s mely ha kell, több ezer kilométert legyőzve még a Földig is eljut, hogy meghallhassa egy lány, akinek túl kell magát tennie régi szerelmén. A szűkös, zárt tér egy idő után az ismerősség jól eső érzését nyújtja, a pilótafülke, az utaskísérők kis szobája és a Business Class üléssorai a szereplők jellemével együtt determinálják a film hangulatát, s hívják életre ezt a különös és roppant szórakoztató irreális komédiát, melyben a meszkalinos koktél ugyanolyan hétköznapinak számít, mint a nyilvános szex.
Almodóvar szereplőgárdája minden szempontból a maximumot nyújtja. A három homoszexuális utaskísérő tánc-jelenetének a Ponyvaregény legendás betétje mellett a helye, ahogy vélhetően Lola Duenas jövendőmondása sem lesz könnyen felejthető. A forgatást megelőző számtalan próba a színészek teljes összecsiszolódását eredményezte, erőlködésnek vagy görcsösségnek nincs semmi jele, így nyer teret a humor, mely az első perctől kezdve átjárja a film jeleneteit, a párbeszédeket s az attitűdöket.

A Szeretők, utazók egyszerre profi zsánerdarab és ízig-vérig Almodóvár-mozi, a rendező kézjegyével ellátva. A komikus szösszenetnek induló forgatókönyvből végül tehát nagyszerű vígjáték lett, érdemes volt negyed évszázadot várni rá.

Szeretők, utazók (Los amantes pasajeros)
Színes, feliratos spanyol vígjáték
Rendező: Pedro Almodóvar
Operatőr: José Luis Alcaine
Szereplők: Javier Cámara, Hugo Silva, Cecilia Roth
Forgalmazó: Budapest Film
Korhatár: 16 éven aluliak számára nem ajánlott

Bemutató dátuma: 2012. március 28.