Az elmúlt évek rutinját követve, a meteorológiai tél utolsónak tűnő napján is ellátogattam a csendes társak rendjébe. Mert napról napra, hétről hétre, hónapról hónapra szükség van a gyógyító csöndre, a halk, lassú beszédre, a szeánszra, ami meggyógyítja a lelket. És egy félreeső klubhelységben, egy kávéházi szegleten, vagy egy kocsmai sarokban a legszürreálisabb dolgokból is gyógyír lehet: holt-tengeri sóból, egy régi rádió zajából, családból, gyerekekből, autóból, egy múló vasárnapi hangulatból, egy kedves ismeretlenből, egy állástalan táncosnő szoknyájának libbenéséből, vagy egy 25 éves osztálytalálkozó történetéből.

Ludmán Katalin minden jel szerint kedveli a csendes műfajokat. Az Írók és filmek című programsorozat koncepciója egyszerű, de nagyszerű: a vendég szuvenírként magával hozza a kedvenc filmjét, amiből pár jelenetet megmutat a közönségnek, a háziasszony pedig a film kapcsán tesz föl kérdéseket a szerzőnek. A szerda esti szeánszokon mindemellett a felolvasás sem maradhat el. És mi végre ez az egész? Ludmán Katalin szavait kölcsönözve "a cél nem a részletes elemzés, hanem a párhuzamok felvillantása, a szerző figurájának bemutatása több / más szűrőn keresztül, hogy / miért / milyen értelemben olvasható össze az irodalom a filmmel."

A legutóbbi est vendége a csendesek közt is a legcsendesebb író-költő, Kemény István volt, aki a saját életművéhez méltóan nagy filmet választott: Gothár Pétertől a Megáll az időt. Az estet vezető csendestárs ezúttal nem Ludmán Katalin, hanem Horváth László Imre költő volt, aki az est kezdetén a filmválasztás miértjére kérdezett rá. "Volt egy olyan érzésem, hogy ez minden idők legjobb filmje" – mondja Kemény István, aki friss, hamvas harmadéves egyetemista korában többek között a filmben szereplő költő barátja, Vörös István miatt nézte meg 1981-ben az azóta halhatatlan klasszikussá vált filmet. 

Kemény István elmondása szerint akkoriban lenyűgözte a Megáll az idő underground vonala, a francia újhullám hatása. A Gothár-film mára legendássá vált lázadójában, Pierre-ben "minden benne volt, aminek benne kellett lennie egy menő figurában a 60-as években." Nem véletlenül Pierre mondja ki a szállóigévé vált mondatot a filmben: "Az sem mindegy, hogy milyen szinten vagánykodik az ember." A jugoszláv határon disszidáló fiatalember, aki romba dönti a központi április 4-i műsort és magát az gimnáziumot is, Kemény István olvasatában maga a szabadság, és a vagányság megtestesítője, amit elvittek magukkal Magyarországról az 50-es és a 60-as évekbeli disszidensek. 

A menni-maradni kérdés az est folyamán többször is előkerül: Kemény István szerint nem lehetett kihagyni a film kultikus, 1956-ban játszódó nyitójelenetét, amiben a forradalmár apa elmenekül az országból, de felesége és két fia nem hajlandó vele tartani. A történész-moderátor Horváth László Imre azonnal lecsapott az 56-os témára, amiből kiderült, hogy Kemény István családja többszörösen érintett volt 56-ban: az apja hónapokig búkjált, a két nagybácsit internálták, így az egész családja későbbi életét meghatározta október 23. A Kádár-kori gyermekévekre visszaemlékezve elmondta, hogy náluk a "kussolás" helyett inkább a kettős beszéd volt jellemző.

A Kádár-kor Kemény István számára Őze Lajos, a film egyik főszereplőjének hangján szólalt meg: bevallása szerint ki lehetett volna üldözni a világból azzal a lemondással, ami Őze Lajos hangjából áradt esténként a Szabó család című rádiós szappanoperából, és az összes filmszerepéből. Horváth László Imre szerint a Megáll az idő Bodor Lászlója a tipikus, cinikus magyar karakter, aki annyira mélyen van, hogy hitelesen hagyják el a száját olyan szállóigévé lett mondatok, mint "a szar is le van szarva" vagy az, hogy "mindenkinek igaza van...", és az sem véletlen, hogy a börtönből való szabadulása után arra a kérdésre, hogy "milyen volt bent?" – azzal felel, hogy "milyen volt kint?"

Kemény István mára megbékélt Őze Lajossal, és a Megáll az idő szereplői kapcsán elmondta, hogy "őrült nagy színészek játszanak ebben a filmben, akik néha túlságosan hitelesen játszanak, de ez a zsigeri játék nem szokatlan, hiszen testközeli élményt, a saját valóságukat kellett megmutatniuk. Ma már nem biztos, hogy ezeket a szerepeket ilyen hitelesen el lehet játszani." Kemény az est végén megmutatta nekünk a utolsó jelenetet, ami ugyanúgy fekete-fehér, mint a nyitó jelenet. "Felnő a két főszereplő, akik kamaszkorukban egy kicsit éltek színesen, majd beleszürkültek abba a katyvaszba, amiben leélték az életüket."

Gothár Péter 1968. január 1-jének hajnalán a kiábrándítás és a lemondás gesztusával, egy részeg orosz kiskatona képével fejezi be a Megáll az időt, de a nyomasztó hangulat nem ragad rá az estére és a vendégekre. A kellemes borkínálat és a tavasz ígérete az est után hazafelé a film egyik betétdalát, Paul Ankától a szívszaggató You are my destiny című slágert dúdoltatja velem. 

További információk

Ápr. 3. Csobánka Zsuzsa – Belém az ujját & Mike Nichols – Közelebb
Ápr. 10. Rhédey Gábor – Saját néző & Nicolas Winding Refn – Drive
Ápr. 17. Turi Tímea – Jönnek az összes férfiak & Joe Wright – Vágy és vezeklés
Ápr. 24. Málik Roland † estje, akivel a beszélgetés lesz: Nyilas Atilla, a Báb című verseskötet szerkesztője & Luc Besson – A nagy kékség
május 1. SZÜNET
május 8. Évadzáró meglepetés


Fotók: Haraszti Ági