PRAE.HU: Mesélj egy kicsit a kezdetekről!

A Moravcsik Alapítvány 1991-ben alakult. Pszichiátriai kutatásokkal, a pszichiátriai betegek rehabilitációjával, oktatásával foglalkozik. 2005-ben kezdtünk el a Balassa utcában, a Semmelweis Egyetem pszichiátriai osztályán kreatív művészetterápiával foglalkozni.

PRAE.HU: Miért éreztétek ennek szükségét?

A pszichoterápiák és a különböző kezelések közötti időt igyekeztünk hasznossá tenni a betegek számára. Magam is kedvelem a kézműves, kreatív dolgokat, és szerettem volna ezt a tudásomat a betegeknek is átadni. A visszajelzéseken fellelkesülve az alapítvány támogatásával létrehoztunk egy kreatív foglalkoztatót, melyet egy régi kazánház belső terében alakítottunk ki. Ezt követően napi rendszerességgel tartottunk kreatív és művészetterápiás foglalkozásokat. Az első kiállítást 2006-ban rendeztük meg. Egy év alatt összegyűlt annyi anyag, amely alapján úgy gondoltuk, érdemes lenne megmutatni, mire képesek azok az emberek, akik valamilyen mentális betegséggel küzdenek.
PRAE.HU: Itt kezelt betegekről van szó, akiknek szerteágazó jelképrendszerük van. Mennyire tudjátok ezeket a szimbólumokat felhasználni arra, hogy a gyógyulásukat elősegítsétek? Lehet-e azt mondani, hogy van egy egyetemes nyelv, amelyen a betegek szólnak hozzánk?

Azt gondolom, hogy egyedi esetekről van szó. Nem lehet úgy megfejteni egy képet, mint egy keresztrejtvényt. Nagyon sok információra van szükség ahhoz, hogy hitelesen szóljon hozzánk az alkotás. Ha ránézek egy festményre, nem tudom elvonatkoztatni a saját szubjektumomtól. Mint befogadó leszek jelen, a saját érzéseimet is belevetítem. Ha szakmai szempontból nézem a képeket, akkor nem elég magát a munkát figyelni, hanem kontextusában kell vizsgálnom: hogyan készült, milyen eszközökkel, volt-e instrukció vagy sem, mit mondott a beteg az alkotás közben, mit hallgathatott el, hogyan viselkedett, izgatott volt vagy nem? Ha változnak a színek, a formák, a stílus, érdemes utánanézni, mi okozza az eltéréseket. Megfigyelhető: ha egy beteg állapotában például komoly visszaesés következik be, sokszor hamarabb megjelenik a belső változás, a patológiás tünet a képen, mint ahogy egyébként a viselkedésében észlelhető lenne.
PRAE.HU: Szerinted mennyire sikerült a PsychArt24 festőmaraton révén a betegekkel szembeni félelmet lebontani az emberekben?

A PsychArt24 festőmaratonon, ahol beteg és nem beteg dolgozik egymás mellett, szinte észrevehetetlen a különbség. Lehet egy kicsit másabb, furcsább egy alkotón, ha valami nem olyan szokványos rajta, de jól együtt tudnak működni. Igyekszünk olyan programokat szervezni, amelyekkel széles célcsoportot tudunk elérni, például diákokat, művészeket, orvosokat és családtagokat. A 24 órás művészeti maraton célja a pszichiátriai ellátásban részesülők ellen irányuló előítéletek és a diszkrimináció csökkentése. A résztvevőknek lehetőségük nyílik az art brut, outsider és hivatásos művészekkel való közös alkotómunkára.

A Budapest Art Brut Galéria 2009-től működik. Az elmúlt három évben ezrek fordultak meg a kiállításainkon. Elismerés számunkra, amikor azzal a véleménnyel szembesülünk: "nem is gondoltuk, hogy ez... ilyen. Nem is gondoltuk, hogy ezt… lehet." Ami nagyon érdekes kísérletnek bizonyult, s mi megvalósítottuk, hogy egy teremben, egy kiállításon tudjuk megjeleníteni a profi és art brut alkotók képeit. A folyamat első lépésétől a legutolsó ecsetvonásig a hivatásos művész és az art brut alkotó közösen teszi meg az utat. A PsychArt24 kezdetektől fogva így működik Magyarországon. Mindenki elfogadja, hogy az alkotása egy térben jelenik meg végül a többiekével.
PRAE.HU: Mit szeretnétek elérni a jövőben? Mi az, amit biztosan meg fogtok valósítani? És mi az, ami egy hosszú távú terv első lépése lehet?

Szeretnénk anyagilag stabilizálni a galériát, a meglévőek mellé új forrásokat kell találnunk, hogy működni tudjunk a jövőben is. Amit biztosan megrendezünk ezután is, az a PsychArt24 festőmaraton. Ez idáig közel nyolcszáz ember vett részt ezen a rendezvényen alkotóként, és kilencszáz kép készült. Tervünk még, hogy a régi galériánk helyett egy másik helyszínt alakítsunk ki, kicsit beljebb a városban, ahol az érdeklődők számára könnyebben elérhetővé fognak válni a tárlat anyagai.
PRAE.HU: Hogyan és milyen módon lehet titeket elérni? Van-e valamiféle feltétel, időbeli megkötés annak, aki nálatok akar alkotni?

Általában olyan emberek keresnek fel minket, akiknek valamilyen pszichés problémájuk van. Természetesen megkérdezzük, van-e orvosi papírja, ha igen, elkérjük. Ha szükséges, felvesszük a kapcsolatot a gondozójával, képviselőjével. A többiek védelmének érdekében van erre szükség. Bárkit szívesen látunk és befogadunk, de a háttérinformáció akkor is elengedhetetlen. A mi feladatunk az, hogy ezek az emberek meg tudjanak állni a lábukon, s támogatással, mentori segítséggel a mindennapi életben is részt tudjanak venni elfogatható minőségben. Hiszen tudnak ők is értéket teremteni, csak meg kell adni nekik a lehetőséget.