Alig néhány hét telt el azóta, hogy a zenekar bemutatta első, Konyhanyelv című lemezét az Iskola klubban. Az a koncert meglehetősen rövidre, darálósra sikeredett az idő fenyegető szorítása miatt, mivel a Konyha mellett két másik zenekar is fellépett, most viszont a Muzikumban megvolt a lehetőség egy hosszabb előadásra, az album számain kívül más dalok eljátszására is. (A debütáló lemez elkészítésében amúgy maga Lovasi András, az alternatív zenei színtér vezéralakja segédkezett.)

A zenekar frontembere sem akárki, s még ha maga a formáció újnak is számít, a produkció érezhetően vérpofi. Szepesi Mátyás a Zöld Pardon programszervezőjeként, illetve rengeteg neves előadó (Barabás Lőrinc, Emil.Rulez!, Erik Sumo Band, Harcsa Veronika, Óriás, Yonderboi) menedzsereként szerzett tapasztalatokat a zene világában, illetve a zenéléshez kapcsolódó háttértevékenységek területén. A népszerű és sokat koncertező Magashegyi Underground gitárosaként pedig a színpad világa sem áll távol tőle. A másik két tag, Badics Márk dobos és Herr Attila basszusgitáros kiváló jazzmuzsikusok, előbbi David Yengibarian zenekarában, utóbbi a Besh O’Dromban is bizonyított már.

Mindezek tudatában egyáltalán nem meglepő, hogy jól szól a lemez, illetve hogy rendre sikeresek a koncertek. A jelenlévők közül meglepően sokan táncolnak és fújják kívülről, sorról sorra a dalok szövegeit. Bár úgy igazán ezen sem kéne meglepődni, a bemutatkozó nagylemez mindössze kilenc nótája közül hathoz klipet is forgattak, szóval a zenekar marketingtevékenységére sem lehet panasz.

A koncertet német cserediáklány ismerősömmel, illetve baráti társaságával, szintén német és osztrák Erasmus-hallgató lányokkal nézem végig, ami azért érdekes, mert így saját benyomásaim mellett egy kicsit az ő fülükkel is hallgatom a zenét. A Konyha zenekar maroknyi, ám annál lelkesebb rajongótábora mellett ők képviselik a másik oldalt, a közönség idegen kultúrára nyitott, kíváncsi és elfogulatlan részét. Túl azon, hogy nyelvismeret hiányában - értelemszerűen - nem értik a dalszövegeket, összességében a magyar alternatív rockzene is új nekik.

Ennek megfelelő a rácsodálkozás, ahogy az egyik német lány magyarázza nekem, hogy ezen a koncerten minden egyes szám felér egy újabb szívrohammal. A srácok végig zúznak, a dalok közötti összekötő szövegek is csak apró, lélegzetvételnyi szüneteket engedélyeznek, és még a lassabb számokra is az őrült gitárszólók, a harapós basszus és a dobok kíméletlen püfölése a jellemző. (Bár a Konyha stílusa alternatív, egyáltalán nem az az érfelvágós, depressziós fajta, hanem könnyed és vidám, ugyanakkor nem közhelyes, sokkal inkább ötletes és változatos.)

Még szerencse, hogy senki nem kéri tőlem, ugyan fordítsam már le a dalszövegeket, mert ki tudja, hogy itt a Kárpát-medencében speciális lételemünknek számító magyar irónia amúgy mennyire ültethető át külföldi konyhanyelvre. Ahogy a Mantra című dal meg is fogalmazza, kapaszkodj pár szóba, írd meg a saját mantrád | személyre szabott, szarkasztikus, k.-európai fajtát.

De bármilyen szarkasztikusak is a szövegek, maga a zene nemzetközi, azt még a magyarul nem beszélő külföldi vendégek is maradéktalanul képesek élvezni.

Ha egyenként nézzük a dalokat, találunk közöttük sokfélét, amelyek gyakorlatilag minden igényt kielégítenek. Van itt lassú, akusztikus hangzású, egy szakítás történetén ironizáló nóta (Mindenkinek jobb lesz így), potenciális pop-rock sláger (Asszem visszafekszem), a hajnalban hazatévedők és világcsavargó stopposok életérzését megéneklő bohém himnusz (Feltörték a szíved) és a közönséget megénekeltető házibuli-induló (Kiskifli).

Valamint egy sor, a zenekar megfogalmazása szerint a 60-as, 70-es évek rockzenéjében gyökerező lerobbant, koszos hangzású dal (Nem a régi, Így kezdtük el, Mit tudtok, Kitakar). Egy Konyha-koncertre pedig azért is érdemes benézni, mert a lemezen hallható dalokon túl egy-egy lemezről lemaradt szám, illetve Arctic Monkeys-feldolgozás is elhangzik. Na meg színpadra lép egy vendégzenész, az Óriás és az Isten Háta Mögött zenekarokból ismert Egyedi Péter, hogy néhány dalban gitározzon és vokálozzon.

Összességében hihetetlenül felszabadult, pörgős, intenzív és energikus az egész koncert, fiatalabb és idősebb zenekedvelő egyaránt elismerően bólint, magyar diák és külföldi vendéghallgató ugyanúgy végigtáncolja a koncertet, és érezhetően mindenki otthonosan érzi magát a Konyha zenekar konyhájában, még ha az kissé lerobbant és koszos is. Vagy talán éppen ezért.