Az est moderátora, Czapáry Veronika elsőként a Collegium különös szerkezeti felépítésére tereli a szót: az intézmény egyszerre kínált végtelen szabadaságot, ugyanakkor furcsa, titkokat őrző strukturáltságával mégis irányt mutatott a kollégisták számára. Lator László szerint azonban itt egyáltalán nem felügyeletről volt szó: a költő úgy látja, hogy abszolút szabadságot élveztek a Collegiumban, csupán arra kellett figyelni, hogy az alapvizsgákon teljesítsék a minimális követelményeket, mert máskülönben elbocsátják őket. Czapáry Endre is úgy emlékezik, hogy a kollégiumon belül teljesen szabadon mozoghatott, mindössze csak két megkötést kellett betartania: a tízórai lámpaoltást és azt, hogy a könyvtárból nem szabad könyvet kivinni. Persze az elsőt könnyedén ki lehetett kerülni, ha az igazgatótól kimaradást kért. Czapáry azt mondja, hogy ezt mindig engedélyezték és sosem firtatták az okát. Hankiss Elemér szerint nem is volt szükség fegyelmezésre, hiszen a Collegium a tudásra éhes ember számára szellemi étellel teli asztalként szolgált, amiről bárki szabadon fogyaszthatott.

Persze a Collegium mégis rendelkezett egyfajta strukturáltsággal. A diákokat négyes csoportokra osztották, ahol a legidősebbek családapaként és családanyaként terelgették a fiatalabb nebulókat. Ezek a négyesek valóban egy családot alkottak, hiszen éjjel-nappal együtt töltötték az idejüket, tanultak, fordítottak, eszmecseréket folytattak. Fokozatosan kialakult egy erős szokásrendszer, amit az újonnan érkező gólyák is elsajátítottak. A hagyományok pedig egy összetartó, szabad szellemű és liberális gondolkodású közösséget teremtettek a kollégistákból. Lator szerint az apró modorosságok tartották egyben a diákokat.

Ritoók Zsigmond szerint az Eötvös-kollégistákat a kollégium szellemi légköre is összekapcsolta. A sokféle érdeklődésű, humán- és reál-irányultságú emberek állandó párbeszédben voltak egymással; olyan egymástól tanuló, egymást megértő társaság volt ez, amiről Lator úgy gondolja, hogy igazán egyedi volt a történelem során. Kelevéz Ágnes szerint ez talán azért jöhetett létre, mert akkoriban a pénz és a karrier nem motiválta az embereket, csupán egyetlen dolog számított, ez pedig a szellemi tőke volt.

Lator kiemeli, hogy a kollégiumnak nemcsak ez a szellemi, hanem a materiális oldala is igen jelentős volt. A szellemi fölény mellett a Collegiumban jelen voltak a legrosszabb diákhagyományokat idéző újonckínzások, a “gólyalehúzások", a “gólyaverések", a “gólyagyötrések". Lator így emlékszik: “A gólya minden volt, csak ember nem. Meg kellett alázni, be kellett bizonyítani, hogy hülye." Ezeknek a gyötréseknek a legfőbb céljuk az volt, hogy egy kissé letörjék az újoncok túlzott ambícióit. Keszthelyi Lajos szerint aki nem tudta ezeket a lehúzásokat a megfelelő humorral kezelni, azt bizony gyorsan kitaszította magából a Collegium. Mert persze ezek a jelenetek is hozzátartoztak a zárt, nőket be nem fogadó, kirekesztő kollégiumi közösséghez.

A Collegiumnak tehát saját szokásrendje, jó és kevésbé jó hagyományai voltak, amiket mindenki elfogadott és a legnagyobb természetességgel követett. Talán épp emiatt a szokásrendszernek köszönhetően tűnhetett elitistának az Eötvös Kollégium a kívülállók számára. Viszont az emlékezők is úgy látják, hogy bizonyos szintig egy elit közösségről volt szó, melynek tagjai szellemi fölényben voltak a többi egyetemistával szemben. Czapáry Endre szerint ők teljesen máshogyan beszélgettek és sokkal szebben fogalmaztak, mint társaik. Ezenfelül megvolt bennük a másikkal szembeni tisztelet: a filoszok és a dögészek odafigyeltek egymásra, meghallgatták a másikat és elfogadták a másik ellentétes érdeklődését is.

A beszélgetés végén az újjászervezett Eötvös Collegiumról is esett néhány szó. A mostani igazgató, Dr. Horváth László elmondta, hogy a cél továbbra is változatlan: magas műveltségű, széles látókörű tudósokat és tanárokat kívánnak nevelni. A tehetség továbbra is adott, mivel csak jó képességű diákokat vesznek fel, az eszközök, a módszerek és a környezet azonban megváltozott, így már nem képesek visszahozni azt a korabeli szellemi légkört, ami oly sok éven hát meghatározta az Eötvös Collegiumot.
 

Fotó: Bach Máté