PRAE.HU: Először beszéljünk egy kicsit arról, hogyan születtek a klipek.

Azt szerettük volna, hogy amikor majd feltöltjük a Youtube-ra az új számokat, akkor ne csak egy egyszerű lemezborító legyen a számok alatt, hanem egy mozgó tapéta, valamiféle minimális vizuális anyag. Elkezdtük tervezgetni és ötleteltünk, hogy milyenek legyenek az anyagok, s ahogy fokozatosan körvonalazódott, úgy alakultak ki a videók, úgy vált monumentálissá maga a projekt. Végül úgy döntöttünk, hogy nevezzük a kész műveket klipnek – annak ellenére, hogy van köztük jónéhány olyan, ami inkább képzőművészeti mozgókép vagy festmény, vagyis teljesen vizuális dolog.

A klipek elkészítéséhez olyan embereket kértünk fel, akikkel már dolgoztunk közösen, például Stark Attilát, aki az állandó grafikusunk, vagy a férjemet, Merényi Dávidot. Egyébként most vele volt a legnehezebb együtt dolgozni, hiszen váltva élünk, hogy mindig legyen, aki vigyáz a kicsire (2011. júliusában született meg első közös gyermekük, Doma.). Például az erdős klip (Részegész) elkészítése nagy kihívás volt, és egészen másmilyenre szerettük volna, de végül ennyire futotta.

PRAE.HU: Pedig szerintem az a klip nagyon jól sikerült.

Igen, szeretem én is, csak közben tudom, hogy mit szerettünk volna, és az nem sikerült. Persze nem vele csináltuk az összes klipet. Olyan embereket is megkerestünk, akik az évek során jelezték, hogy dolgoznának nekünk: így kerültünk kapcsolatba azzal a Somogyi Hanka nevű lánnyal, aki bábosként keresett meg néhány éve. Ő időközben Amszterdamba költözött és ott összeverbuvált a kinti Film Schoolba járó magyarokból egy szupercsapatot. A Futás című klipet végül egy teljesen profi filmes ministáb készítette. A forgatásról pedig folyamatosan jöttek a hírek, hogy micsoda kalandokon mennek keresztül, mert a vöröslámpás negyedben nem lehet forgatni és bábozni, így rengeteget kellett trükközniük. A felkért művészek közül a legfiatalabb Jenei Szilveszter, aki szobrász, és még tizenévesként jött oda hozzánk, hogy szívesen dolgozna nekünk. Ő készítette el az Őrült ékszerhez azt a nagyon furcsa, groteszk hangulatú klipet.



PRAE.HU: Mi lesz a sorsuk ezeknek a klipeknek?

Teljesen önjáró lett a dolog, tehát most folyamatosan hívják fesztiválokra, és vetítések is lesznek. Azt is reméljük, hogy a Youtube-on és az internetes fórumokon is megkezdik a saját életüket.

PRAE.HU: Ilyen formában talán még több emberhez eljutnak a dalok.

Igen, igen. Azt gondolom, hogy egy jó vagy érdekes klip mindenképpen növeli az adott szám közönségét.

PRAE.HU: Nagyon színesek lettek a videók. Ahogy mondtad, van közöttük animációs kisfilm és jónéhány hagyományos, élő szereplős is. Te általában melyik típust kedveled jobban?

Nekem most nagy szomorúság, hogy arra végül nem volt idő és energia, hogy csináljunk olyan klipeket, amiknek abszolút én vagyok a főszereplője, de mindig tervezgetjük, hogy jó lenne egyszer egy filmes hangulatú klipet csinálni. Akár valami olyat is, mint ami annak idején a Vámpír volt. De az ilyen dolog idő- és pénzigényes, és ugye most ez a kettő az, amiből a legkevesebb van. Persze nagyon szeretem ezeket az animációs klipeket, például Stark munkáját, ahol a dal egész szövege megjelenik, de azért közelebb állnak hozzám a filmes hangulatúak. Ez természetes, hiszen színész vagyok, és ez az, ami érdekel. Engem jobban érdekel az ember.

PRAE.HU: Mennyiben más egy klipben szerepelni, mint a színpadon?

Ez teljesen a kliptől függ. Annak idején, mikor Mundruczó Kornéllal a Vámpírt forgattuk, az teljesen olyan volt, mint egy filmforgatás, semmiben sem különbözött tőle. Most pedig a Fehérre festem az arcom szinte teljesen impro volt, az elején csak annyit tudott Már András, hogy legyen benne feketére meg fehérre festve az arcom. Utána elkezdtem táncolni és mozogni. Lényegében egymást inspiráltuk a forgatás folyamán, vagyis a klip hangulata, világa a forgatás alatt született meg.



PRAE.HU: Te a klipekben is színésznőként vagy jelen, azokban is mindig egy szerepet öltesz magadra.

Persze, persze. Természetesen ez egy nagyon jó játék, és minden ilyen klip nagyon jó alkalom a játékra. Nyilván ezeket maga a szám indítja el. Én is és Tövisházi Ambrus is nagyon vizuális gondolkodásúak vagyunk, nagyon szeretjük a filmeket és már a számokat is eleve úgy írjuk, hogy közben egy jelenetre vagy egy adott filmre gondolunk. Nekem mindig van egy gondolat a fejemben a saját számaim kapcsán, hogy milyen nő az, aki az adott dalt énekli, vagy akiről a szám szól. Ha pedig van arra is lehetőség, hogy ezt megmutassam, akkor természetesen megteszem.

PRAE.HU: Egy klip mennyire könnyíti meg a befogadást? Vagy mennyire gátolja azt?

Szerintem alapvetően nem minden alkalommal klippel együtt hallgatják az emberek a számokat, sőt egy videót általában csak egyszer néznek meg, ezért nem hiszem, hogy gátolná a kreatív befogadást. Persze van olyan, aki egy klip kapcsán azt mondja, hogy hú, hát én nem ilyenre gondoltam, nem így képzeltem el.

Főleg most, hogy ezek az új klipek annyira kísérletiek: van közöttük például olyan, aminek köze sincs ahhoz, amiről a szám szól, például a Szívem gyorsabban ver klipje, ami alatt egy kukoricagyárat lehet látni. Ez sok embert kiborított, mert a képek nem kapcsolódnak szorosan a szám szövegéhez. Persze valaki meg azt mondta, hogy neki pont ezért tetszik, és hogy jó nézni egy ilyen erős cselekménysort, ahol a gépek zakatolnak és forognak. És közben mégis van köze a dalhoz, mert az emberi szervezet is így működik.

Az igazság az, hogy az emberek nagy része szeret a szerelmes dalszöveg mellé egy párt és tengerpartot látni. Jó sok ilyen sztereotípia van, ami rögződött, de én szeretek ezek ellen menni, és azt gondolom, hogy ebből a szempontból az előző klipjeink is furcsák és kísérletezőek voltak.



PRAE.HU: Miben mások a mostani klipek az előzőekhez képest?

Az eddigieket egy közös gondolkodás előzte meg, kívéve Csáki László klipjeit. Ő több klipet is készített nekünk, a Délelőttök a kádban volt az első, utána az Oroszlán a hóban és a Lassú kutya. Csáki mindig önállóan dolgozott, de ő képzőművész, és őt egyébként is úgy kértük fel, hogy csinálja azt, amit akar. Ám a többi klipet közösen találtuk ki, közösen beszéltük meg, hogy mi legyen benne. Ez a legnagyobb különbség: a mostani klipek ajándékok, a többi közös munka eredménye.

PRAE.HU: Milyen visszajelzéseket kaptatok az új klipek kapcsán?

Ez a visszajelzés dolog igen csalóka, mert a rajongói oldalon nyilván pozitív hozzászólások érkeznek, mert ott olyan emberek mozognak, akik szeretnek minket. De nem értem azokat, akik támadják ezt a munkát, mert szerintem nagyon jó dolgok lettek, senkinek sem ártanak, és mindenki csak több lesz tőlük. Azt gondolom, hogy annyira sűrű az anyag, hogy legalább egyet mindenki talál magának, amit szeret. Nem tudom elképzelni, hogy az egészet lehessen gyűlölni, ám a mai magyar társadalom olyan, hogy mindent gyűlölni akar, tehát biztos van, aki utálja az egészet. De alapvetően pozitív visszajelzéseket kapunk. Szerintem aki veszi a fáradtságot, hogy ezt a negyven percet végignézze, az biztosan talál benne olyan pillanatot, ami megérinti.

PRAE.HU: A videók közül melyek állanak a legközelebb hozzád?

Már az első, a Fehérre festem az arcom is, azt nagyon szeretem. Egyrészt mert tényleg szép, másrészt mert nagyon jó volt a közös munka Már Andrással. Az animáltak közül főleg Stark Attila munkáját szeretem: nagyon jó ott a kézírás, Attila őrült víziói és rajzai: ő tényleg egy elképesztő zseni. Ez egyébként az én szövegem, így különösen közel áll hozzám. A Fehér éjszakák is nagyon különleges, az egyik kedvenc számom a lemezről. A klipnek pedig lett egy nagyon fura, rejtélyes hangulata, igazából nem is lehet tudni, hogy mi történik ott, hogy mit csinál a két fiatal.

Péterfy Bori & Love Band – Fehér Éjszakák (VIDEO ALBUM, 2013)

PRAE.HU: A klipek sokszor igen szokatlan filmes technikával készülnek. Tudatosan kísérleteztek?

Hát igen. Ez részben abból fakad, hogy a férjem utálja ismételni magát, és mindig valami új kihívást keres. Egyébként úgy tanultunk bele ezekbe a dolgokba, hiszen ő fotósként indult. A Labamba klipje még stop-motion megoldással készült, ami később tovább fejlődött. Vagy ott van a Bűvös vadász, ahol egy VHS-hangulat köszön vissza, és a kedvencem, az Ópium, amiben azzal játszottunk el, hogy milyen extrém helyekre tudjuk elvinni az ágyat.



PRAE.HU: Beszéljünk egy kicsit az új lemezről is. Szerinted hogy sikerült az anyag?

Nekünk abszolút a kedvencünk. Azt szokták mondani, hogy mindig a harmadik lemeznél dől el egy zenekar léte, mert ha az első sikeres, akkor az a siker még elviszi a másodikat is, viszont a harmadikra már nem tart ki az energiája, így végülis itt egy újraindulás van. Emiatt persze volt bennünk egyfajta megfelelési kényszer, és ha ezt a lemezt nem sikerült volna jól megcsinálni, akkor el kellett volna gondolkoznunk, hogy mi legyen. De szerencsére mi nagyon szeretjük ezt a lemezt, és persze a közönség is, sőt a kritika is hihetetlenül pozitívan áll hozzá, ami egészen meglepő.

Persze továbbra is lehetséges, hogy túl agyas popzene ahhoz, hogy áttörjön, hiszen a nagy rádiókba még mindig csak egy-két számot tudunk bevinni, azt is csak nagyon ritkán. De inkább szeretnék agyas popzenét csinálni kevesebb embernek, mint agyatlant nagyon soknak.

PRAE.HU: Nekem ez a lemez első hallásra meglehetősen elidegenítő volt, és többször meg kellett hallgatnom, mire elkezdtem rajongani a dalokért.

Igen, a lemez valóban kihívás elé állítja a hallgatót, mert zeneileg nagyon összetett és nagyon izgalmas dolgok vannak benne, borzasztóan innovatív, és aki ezt nem hallja vagy nem akarja hallani, az ne is hallgassa.

PRAE.HU: Milyen terveitek vannak a jövőre vonatkozóan?

Mindig igyekszünk új dolgokat kipróbálni, ez nyilván így is marad. Most épp a 6. születésnapi koncertre készülünk, ami április 12-én lesz, az Akváriumban. Vidéken is adunk nagyobb koncerteket, március 22-én például Debrecenben, a Lovardában. Aztán meg lassan jön a nyár, ami általában egy nagy mókuskerék, és persze tervezgetjük az új számokat, de azt még nem tudjuk, hogy mikor lesz időnk megcsinálni azokat.

Fotó: Merényi Dávid