Lucas óvóbácsiként dolgozik egy csendes kisvárosban, valahol Dániában. Túl a váláson éppen fia hazaköltözését várja, miközben bájos kolleganőjével, Nadjával is jól alakulnak a dolgok. Egy napon azonban legjobb barátjának kislánya azt állítja, hogy a férfi tett vele valamit. Innentől kezdve pedig nincs megállás, beindul a hajtóvadászat Lucas után. Kezdetét veszi a meghurcoltatás, a teljes kiközösítés – egy füllentésre építve.

Vinterberg, a dán dogma jól ismert fenegyereke, a kultfilmmé vált Születésnap után ismét nehéz szituációt választott témául. Míg korábbi filmjében az elkövetett bűn utáni büntetés elmaradásának következményeit járta körbe, itt az ártatlanul bűnhődő, kiszolgáltatottá váló egyén sorsát vizsgálja. A vadászat Lucasa egyik napról a másikra válik közellenséggé, egy olyan zárt mikrotársadalomban, ahol mindenki jó ismerőse a másiknak, egy emberként állnak ki a bajba jutottak mellett, így a kollektív leszámolás gyakorlatilag elkerülhetetlen. A Születésnap ádáz családi háborúja után A vadászatban egy városka dühe szabadul rá a főszereplőre, aki ártatlansága teljes tudatában értetlenül áll a történtek előtt.
Klara kezdetben – négy életévének minden bölcsességével – nyilvánvalóan nem sejti, hogy milyen lavinát indított el. Gyermeki naivitással szemléli a körülötte kipattanó és szétgyűrűző botrányt, látja, amint Lucas élete lassan apró szilánkokra törik, ám az újabb és újabb "áldozatok" vallomásai, az egyre-másra következő mély beszélgetések csak még jobban belesodorják saját hazugságának kavargó örvényébe. Egy idő után irreverzibilissé válnak a dolgok, s hiába minden erőlködés a kislány részéről, az igazság érdektelenné válik.

A film a történtekre adott reakciókból és interakciókból épül fel. A barátok és ismerősök elfordulása, Nadja kétkedése, a fékezhetetlen indulatok elszabadulása és az agresszív megnyilvánulások felemésztik a főszereplőt. Egyedül fia és annak keresztapja biztos ártatlanságában, ők ketten próbálják kihúzni a melankóliába egyre jobban belesüllyedő Lucast. Elég lehet-e azonban két ember támogatása egy városnyi ember bosszúszomjához képest? Lucas kezdetben látszólagos közönnyel fogadja a meggyanúsítást, nem tiltakozik, nem vonja kérdőre Klarát, talán a döbbenet, amit a kislány tette váltott ki, s a tiszta lelkiismeret magyarázatul szolgálhat erre. Ahogy halad előre a cselekmény, az atrocitások azonban sokasodni kezdenek, s egyre inkább eldurvulnak. Az addig mindent eltűrő és a helyzethez képest viszonylag nyugodtnak tűnő Lucas aztán egy ponton túl már nem bírja tovább, s elérve a katarzist, bombaként robban.
A film formanyelve az elejétől fogva érzékenyen reagál a kialakult helyzetre, a botrány kipattanása után a képek egyre sötétebbé válnak, zaklatott kameramozgások, ideges zoom-ok követik egymást, az addig derűs északi táj lehangolóvá, üressé és idegenné válik.

Bár a film végére Lucas ártatlansága bizonyítást nyer, s látszólag az élete is rendeződik, Vinterberg még kérdez egy utolsót: képesek-e az emberek maradéktalanul megbocsátani a másiknak, s képesek-e elfelejteni a történteket? Semmisé lehet-e tenni azokat a dolgokat, amik tönkretettek egy életet, vagy a kétely örökre megmarad? Erre pedig a film összes szereplőjének válaszolnia kell, s a záró akkordban – a vadászaton - ezt meg is teszik, ki így, ki pedig úgy.
A film egyik érdeme kétség kívül a remek forgatókönyv, melyet a rendező Tobias Lindholmmal közösen írt. Nem pusztán csak elmesélik azt, hogy egy hazugság hogyan duzzad pletykává, majd rendőrségi eljárássá, hogy hogyan reagál erre az érintett és hogyan a közeg, amelyben él, hanem az ezeket kísérő összetett lélektani, pszichológia folyamatokat is elénk tárják. Nemcsak Lucas kínjait éljük át, hanem Theóét és Klaráét, az igazgatónőét és Lucas fiáét is. Bár nézőként semmi kétségünk nem lehet arról, hogy történt-e valami vagy sem, gondolat szintjén nehéz szabadulni attól, hogy mi hogyan reagálnánk egy ilyen súlyos vád hallatán. Vajon kinek hinnénk például Theo esetében, a kislányuknak vagy a legjobb barátunknak? Vinterberg remek szereplőgárdát hívott össze, a Születésnapból már ismert Thomas Bo Larsen kifogástalanul alakítja a bizonytalanságban vergődő, feldúlt Theót, a Lucas-t megformáló Mads Mikkelsen a dán színészek talán legtehetségesebbike, alakításáért nem hiába nyerte meg a Cannes-i Fesztivál díját. A rendezés mellett persze nem feledkezhetünk meg Charlotte Bruus Christensen operatőri munkájáról sem, a nagytotálok és a premierek épp olyan beszédesre sikerültek, mintha a szereplők belső monológját hallanánk.
Intenzív, erősen emocionális és fullasztó dráma, olyan zárójelenettel, amely újra és újra elmélkedésre, a látottak értelmezésére ösztönöz.

A vadászat (Jagten)
Színes, feliratos, dán filmdráma, 2012.
Rendező: Thomas Vinterberg
Operatőr: Charlotte Bruus Christensen
Szereplők: Mads Mikkelsen,Thomas Bo Larsen, Annika Wedderkopp
Forgalmazó:Vertigo Media Kft.
Korhatár: 16 éven aluliak számára nem ajánlott