Mindent nagylátószögű szűrőn keresztül bemutató minivilágokba csöppenhet az, aki március 16-ig ellátogat a Chimera-Project kiállítótermébe. A kiállított mikrokozmoszok egy-egy deformált, darabjaira hullott, kilátástalan világot tárnak fel. Amíg az ember az installációkat nézegeti, A majmok bolygólya jár a fejében, vagy valami hasonló. Médiumnak a diorámát választották, melynek alkalmazása esetén jogosan merülhet fel a kérdés: ez a valóság? A közvetítő eszközök, vagyis a kiállított alkotások tehát a 19. századi, daguerre-i diorámából bontakoztak ki, amelyek népszerű színházi látványélményként, a fényképezés és a mozgókép megjelenése előtt a világ hű leképezésének céljával készültek. Természettudományi múzeumokban látni manapság ilyet, a preparált állatokat mutatják be velük kvázi természetes közegükben.

PRAE.HU: Mit takar a Chimera-Project és hogyan működik?

A Chimera-Project 2012. december közepe óta működik a Klauzál téren. A galériát ugyanakkor korábban, tavaly februárban alapítottuk, eleinte projektalapon, illetve ideiglenes helyszínekkel dolgoztunk. Nemzetközi platformként is működünk, ezért programunk szerves része, hogy budapesti események mellett külföldi kiállításokat is szervezünk, ilyen volt pl. az 1000% csoportot bemutató tárlatunkat Berlinben, vagy a grafikusok munkáiból összeállt zürichi kiállításunk. Emellett külföldi vásárokon is részt veszünk. Szóval ez egy programszerűen üzemelő galéria, hasonlóak a terveink a jövőre is, ma már 2014-es programokat készítünk elő.

PRAE.HU: Kik alkotják nemzetközi csapatotokat?

A Chimera-Projectet ketten alapítottuk, jómagam és a svájci származású Patrick Urwyler. Patrick művészettörténész és kurátor, én szociológus vagyok. Berlinben kezdtünk el kortárs művészettel foglalkozni, mind kiállításszervezéssel, mind kutatással. Ebből kifolyólag is számos szakmai kapcsolat köt minket Németországba, Svájcba, illetve nemzetközi programjaink révén ez a hálózat egyre kiterjedtebb.

PRAE.HU: Honnan jött a kiállítás ötlete? Miért éppen ez?

Egyrészt ismertünk olyan alkotókat, akik már régebb óta a dioráma műfajával kísérleteztek és nagyon figyelemreméltó munkákat hoztak létre, másrészt a jelenlegi környezeti hatásokra fókuszáltunk. Egyre jobban foglalkoztatott minket, hogy vajon miként és meddig manipulálható a valóság? A dioráma mint műfaj, természetében hordozza az illúziókeltést. A történelmi dioráma populáris látványélményként jött létre, és paradox módon akkor is illúziót kelt, amikor éppen a valóságot mintázza. Ahogyan, például a természettudományi múzeumok edukációs eszközeként használt diorámák igyekeznek velünk elhitetni, hogy a kitömött halott nyest a műmohával fedett műfa ágain elkapja a kitömött halott fácánt. A kiállítás ilyen formán az általunk ismert alkotások, a valóságalkotást felvető problematika és a dioráma újraszülető, határaiban egyre inkább elmosódó műfajának párbeszédéből jött létre.
PRAE.HU: A kurátorok mi alapján válogattak, miért ezekre az alkotókra és alkotásokra esett a választás?

A munkák egyenként is nagyon erősek, akár az alkotók új munkáinak tárlataként, egyenként is érdekes lenne velük foglalkozni. Horror Pista munkásságát évek óta követjük, a kiállítás alapötlete ebből a kapcsolatból nőtt ki. Icko Dávidot is Pista ajánlásával ismerhettük meg. Lenyűgöző, eddig műtermében lapuló munkái végre debütáltak, méghozzá erős mezőnyben. Karácsonyi Laci Deep Show-ja ugyancsak régi ismerős volt. Szabó Eszter munkája klasszikus értelemben nem dioráma, viszont az, ahogyan lerombolja és kitágítja a kiállítás műfaji keretét, egyben megerősíti és kibontja a koncepciót is, amiért a diorámával foglalkozunk. Hiszen a műfaji határok elmosása és újrateremtése (peepshow, dioráma, panoráma) ugyanakkor a dioráma képzőművészeti adaptációira is általánosan jellemző.

PRAE.HU: Mi az üzenet? Mit akartatok kifejezésre juttatni a kiállítással?
 

Célunk volt megragadni egy változó, történetiségében ugyancsak izgalmas médiumot. Célunk volt az is, hogy a tematika – szűkebb értelemben véve a dioráma, tágabb értelemben a valósággyártás – körül diskurzust generáljunk. A látogatók számából és a megjelent írásokból következtetve úgy látjuk, hogy ez sikerült. Fontos volt, hogy támogassuk és ösztönözzük egy új kollaboratív munka megszületését is. Ahogyan számítottunk is rá, a műfaj játékossága, kacérsága hatott a látogatókra is. Bevonódtak: gyönyörködtek és borzongtak egyszerre. Éppen emiatt a legfontosabb maga a feltett kérdés: «Is this real?» A gyakran brutálisan önkényes valóságvízióktól elárasztva jó lenne mégis megszokni, hogy minden valóságnak látszó definiálatlan tárgy esetében feltegyük magunkban ezt a kérdést.

PRAE.HU: Várható újabb projekt a Klauzál téri kiállítóteremben? Lehet tudni, hogy pontosan mi?

Március 29-én egy kiállítássorozattal folytatjuk. Az 1000% néven elhíresült művészkollektíva tagjainak egyéni kiállításai következnek, minden pénteken egy újabb megnyitóval és tárlattal. Májusban egy minirezidencia keretében egy berlini public art duo, a legendás Various&Gould költözik be a Chimera-Projectbe, hogy különféle városi intervenciókkal detektálják a várost.

A nyár elején egy külföldi kiállítás következik, amelynek a napokban zárul az egyeztetése. Őszre készítünk elő a  Printával együttműködve egy brazil-svájci-magyar közös projektet, ehhez csatlakozunk egy olyan kiállítással, melynek keretében két graffitis múltú stúdióművész pályáján keresztül vizsgáljuk a graffiti mozgalom képzőművészetre gyakorolt hatását. Novemberre még egy nagy tematikus kiállítást készítünk elő, erről egyelőre annyit, hogy a digitális művészetet fogjuk egy új lencsén keresztül megvizsgálni.