Így aztán a tenger és a sziget képzete korai gyerekkoromtól kezdve meghatározó volt. Amihez aztán Robinson Crusoe története még hozzáadott néhány árnyalatot és érzékletes dimenziót. A regény filmváltozatában láttam először a tenger fövenyét, hullámai táncát. Ez egy nagy kollektív beavatás részeként történt: tucatnyi társammal együtt ültünk az utca egyetlen tévéje előtt…
Így aztán, ha nem is a tenger partján nőttem fel, mint a baszk szobrász, Eduardo Chillida, hozzá hasonlón mégis elmondhatom, hogy "bizonyos tekintetben a tenger tanítványa vagyok", jóllehet hozzá képest bizonyos tekintetben mindig hátrányban leszek. De azért törekszem ledolgozni lemaradásomat: amikor csak tudok, tengerhez megyek.

Tenger nincsen sziget nélkül, és sziget sincsen tenger híján. Nem szoktuk szem előtt tartani, hogy a Föld felszínének háromnegyede tenger, azaz a kontinensek szigetekként úsznak a világóceánban. Minek folytán földgolyó helyett inkább vízgolyóról kellene beszélnünk.
Ezért is univerzális érvényű az, amit a Tirrén-tengeren hajózván Goethe fogalmazott meg: "Ha az ember még nem látta magát köröskörül tengerrel körülvéve, akkor nincs fogalma a világról és viszonyáról a világhoz."

Az a kicsiny sziget, amelynek közös tapasztalata köt össze bennünket, alkalmat adott arra, hogy átérezhessük mit jelent körös-körül tengerrel körülvéve lenni. Mit jelent körös-körül vizet látni. Járni a tenger partját, körbe a sziget körül, vagy csak lenni, hallgatni a hullámok becsapódásának hangját.

A sziget nemcsak a tenger, a horizont, a távlat tapasztalata, hanem az inzuláris lété is: a távolságé, az elkülönültségé, az egyedülvalóságé. "A szellem mindig szigetszerű" – mondta mesterem mestere. Nem képez folyamatos területet, nem alkot kontinenseket. Arányait tekintve elenyésző a hiányához és a tengernyi szellemtelenséghez képest. Amit manapság errefele különösen kiterjedt és elmélyült állapotában tapasztalhatunk meg.

A tengernél a horizont a végtelenbe vezet. Még akkor is, ha a szigetünket más szigetek veszik körül, tudjuk, hogy azokon túl nyílt a tenger, határtalan a horizont. Ez a tudás még akkor sem tűnik el teljesen, ha sok száz kilométerre távolodunk tőle. "Milyen érdekes – mondja egy interjúban Brian Eno –, hogy a gondolkodás és az érzelmek mennyire a horizonthoz illeszkednek, ha az ember az óceánhoz közel él."

Brian Eno zenéiben, csak úgy, mint videoműveiben elég jól érzékelhető a horizont végtelenségére hangoltság. Ahogy a kiállított munkák esetében is jól látható a tenger tágasságának jótékony, felszabadító és inspiratív hatása.

Az FJAKA – a Krapanj Fotóművészeti Műhely munkáiból rendezett kiállítás a budapesti Novák Fotó Galériában tekinthető meg 2013. március 7-től április 5-ig.