Egyrészt senki sem volt az alagsori teremben, amikor odaérkezett, de ez szerencsére gyorsan megváltozott, másrészt ez nem egy szokványos irodalmi találkozó volt, hanem Cserna-Szabó András és Szálinger Balázs jól összeszokott és összeműködő hadjárata, hogy felrázzák a közönséget a hétköznapokból.

Valuska László elmondta, hogy azért hívta meg Cserna-Szabó mellé Szálingert is az eseményre, mert mindkettőjüknek most készült el a műve: Cserna Szabó Andrásnak nemrég jött ki a Szíved helyén épül már a Halálcsillag című könyve, Szálinger Balázsnak is mostanában fog megjelenni A fehér ló fia című bábjátéka. Másrészt együtt szerkesztik, ahogy Cserna-Szabó nevezi, az első Hello Kitty külsőbe csomagolt irodalmi lapot, a Hévízt.

Valuska László arról kezdett mesélni, hogy hivatalosan még be sem mutatták a Halálcsillagot, mégis már most sorra születnek róla a kritikák, amelyek teljesen megosztó képet mutatnak. Mondhatni, a kötet felbolygatta az irodalmi élet állóvizét, amelyben nem megszokott, hogy egy popos hangvételű írás szülessen, amely a szépirodalmi kategóriába akar tartozni. Valuska első kérdése arra vonatkozik, hogyan viseli Cserna-Szabó a könyvet ért kritikákat. Cserna azt állítja, nem egy szokványos művet akart létrehozni, hanem valami újat, olyasmit, amire a szokatlansága miatt furán néznek a magyar irodalomban. Telerakta gyanús elemekkel: humorral, westernnel és olvasmányossággal, amivel, tudta, kiveri a biztosítékot a konzervatív irodalmunk fájdalommal és elitizmussal bevilágított szentélyében. Hiszen a magyar kultúrában nincs egy eszméletlenül jó popkultúra, nálunk nincs egy Bret Easton Ellis és nincs krimi. Lehet, hogy születtek olyan művek, amelyek próbálták a krimi műfaji elemeit felhasználni, többek között Lengyel Péter Macskakő című műve is ilyen, de ezek, hogy fogyaszthatóak legyenek, csak átalakított műfaji keretek között szólalhattak meg. Mert – folytatta – a magyar irodalom "kelkáposzta főzelék" szagú, és százötven éve ugyanaz forog benne újra és újra, és ha netalán jön valami új, akkor az egész befeszül.

 

Szálinger Balázst a Baricz Gergővel készített interjúkötetről kérdezi Valuska. Szálingert az Ulpius-ház Könyvkiadótól hívták fel azzal a kéréssel, hogy elvállalná-e ezt az interjút. Nem ismerte Baricz Gergőt ezt megelőzően – folytatta –, a Facebookon látta először a nevét, amikor egy ismerőse megosztott egy Leonard Cohen feldolgozást. De az előítélettől egyáltalán nem mentes találkozás után barátság alakult ki közöttük és a közös kocsmázások alatt felvett beszélgetésekből egy könnyed interjúkötet keveredett ki.

Majd Valuska a két meghívott íráshoz való viszonyára kérdez. Cserna-Szabó elmesélte, az egyik olvasója azt írta neki, hogy a mostani könyvéből látszik, mennyire szeret írni, holott ez egyáéltalán nem így van. Hunter S. Thompson szavaival ért egyet, aki egyszer azt mondta, hogy "Kurvára utálok írni. Írni olyan, mint dugni: csak az amatőrök élvezik, egy vén kurva már nemigen vihorászik közben." Szálinger számára is munkát jelent az írás, sokáig volt újságíró és még egy prózája is megjelent, de saját bevallása szerint, még akkor is a lírai kifejezésmód keretei között gondolkodott. A prózában soha nem tudta elmondani, amit akar, mert történetet csak vázlatosan vagy drámában képes megszólaltatni. Ha pedig valaki nem szeret drámát olvasni, akkor a színházban két óra alatt elmozogják neki.

Az oldott és könnyed hangulatban lezajlott beszélgetést Cserna-Szabó András és Szálinger Balázs egymás könyvéből való felolvasása, végül Baricz Gergő fellépése zárta. A két író végszóként felajánlotta az énekesnek, hogy legközelebb is tartson velük, ha egy kicsit növelni akarja a Facebook-rajongóinak számát.