színház
2013. 03. 05.
A létezés ellentmondásairól a Nemzetiben
Tony Kushner: Angyalok Amerikában, Nemzeti Színház
Zsidók, homoszexuálisok, mormonok, gyógyszerfüggők és AIDS-esek vonulnak fel a Nemzeti Színház egyik legnézettebb darabjában. Az előadás azonban nem a kisebbségi létből fakadó nehézségekre fókuszál. A tét sokkal inkább a létezés ellentmondásairól való beszéd.
Liberális neveltetésű homoszexuális vagyok. Hogyan szerethetek bele egy olyan férfiba, aki republikánus és mormon? A szerelmem AIDS-es, tudom, hogy mellette kéne maradnom, segítenem, ápolnom, azonban irtózom a betegségektől, félek a haláltól, így aztán inkább menekülőre fogom. Mást diktálnak az ösztöneink és mást a felettes énünk. A személyiség nem azonos önmagával, egymásnak ellentmondó részekből tevődik össze. Minden egész eltörött. Az Angyalok Amerikában című előadás a sokszínűségről, az emberi létezés bonyolultságról beszél egy New York-i homoszexuális és egy heteroszexuális pár kapcsolatán, valamint egy befolyásos ügyvéd történetén keresztül.
A szereplők cselekedetei folyamatosan ellentmondanak önmaguknak. A darab egy temetéssel kezdődik, ahol a beszédet mondó rabbi azt kifogásolja, hogy Amerikában, ebben a nagy olvasztótégelyben semminek nem sikerült összeolvadnia, hiányzik az egyetlen, üdvözítő út az igazsághoz. A szereplők is többször kérik számon a nagy elméletek hiányát, amelyek nélkül lehetetlen az élet. Vagy talán mégsem? Minden szétesik, minden ellentmondásos, az emberek élete kibogozhatatlan szövedéket alkot, ez a darab mégis ennek a sokszínűségnek az ünnepléséről szól. Nehéz ez az út, de az élet mégiscsak így a legszebb, ne akarjunk dobozokba, elméletekbe, előítéletekbe szuszakolni mindent. Egy homoszexuális is lehet hűséges, ragaszkodó, intelligens vagy éppen az ellenkezője. Egy zsidó is lehet aljas és hataloméhes vagy szolidáris és becsületes.
Több szerepösszevonás is található az előadásban, amelyek nem rendezői bravúr eredményei, hanem a szerző által megírt instrukciók. Ez a gesztus immár nem egyéni, hanem személyek közötti szinten is tovább erősíti a sokszínűség és az ellentmondásosság sűrű hálóját. Ebben Udvaros Dorottyának jut a leghálásabb feladat. Hol egy mormon anyát alakít, hol egy kommunista, zsidó nő szellemét, akit korábban kivégeztek, mert a szovjeteknek kémkedett, hol egy Amerikát szidalmazó öreg rabbit, hol egy fafejű szovjet veteránt.
Az előadás két, egész estés darab — a Pulitzer-díjas Közeleg az ezredforduló és a Tony-díjas Peresztrojka — sűrítése és összevonása. Ez itt, a Nemzeti Színházban látható együtt először.
Az első felvonás csalódást okoz. Miután megtudjuk a szereplők közötti alapkonfliktusokat, dramaturgiailag funkciótlan jelenetek következnek. Rengeteg a helyszínváltás, a színpadi elemek pörögnek-forognak, fel-le emelkednek, miközben nincsenek valódi történések. Mintha egy filmet néznénk színpadra erőltetve. A fent említett gondolatok csak csírájukban jelennek meg, és úgy érezzük, mintha a darab célja pusztán egy betegség lefolyásának bemutatása, és a kisebbségi létezés ezerszer lerágott elfogadtatása lenne. Annál pozitívabb élmény a második felvonás, ahol a történet sziporkázóan humoros lesz, és elemelkedik az egyeditől az általánosba. Ez a rész még a kisebbségi emancipációért is a lehető legtöbbet teszi, a szereplőkben elsősorban már nem a zsidót vagy a homoszexuálist látjuk, hanem az embert, aki hol jó, hol rossz, hol szánni-, hol szeretnivaló. Itt már a színpadi elemek mozgatása sem zavaró, természetes részévé válik a történetnek.
A két felvonás színvonalbeli különbsége ellenére a színészek mindkét részben jó teljesítményt nyújtanak, bár Prior Walter (Alföldi Róbert) fájdalma, vívódásai is inkább a második részben válnak igazán plasztikussá. László Zsolt mindvégig nagyszerű alakítást nyújt, és Kulka János is jól játssza az ereje végén lévő, ám egész életében az erőhöz szokott ügyvéd figuráját. A többi színész, Stohl András, Udvaros Dorottya, Szabó Kimmel Tamás, Söptei Andrea és Tenki Réka is élvezetesen alakítja szerepeit.
A mozgószínpad használata a jelenetváltások miatt van, hogy kényszerű, de van, hogy szerves része az előadásnak, az angyal földreszállása, levegőben való tánca erős látványt nyújt.
A történet 1990-ben fejeződik be, a szereplők azon morfondíroznak, vajon mi lesz a "felszabadult" kelet-európai országokkal, amelyek egyfajta megváltásra, talán egy új, nagy elmélet beteljesülésére várva vetik bele magukat a rendszerváltásba. Az előadás szerint erre az elvárásra csak csalódás következhetett. Az a világ, amelyet az Angyalok Amerikában megmutat, nem ad átfogó válaszokat a bizonytalanságainkra. Mert az élet már csak ilyen: szétesett, szorongató és rendetlen.
Tony Kushner: Angyalok Amerikában
Roy Cohn, Orin: Kulka János
Joe, Eszkimó, Mormon apa: Stohl András
Harper, Martin Heller: Tenki Réka
Louis: László Zsolt
Prior Walter: Alföldi Róbert
Hannah, Rabbi, Alekszij Antedilluvjanovics Prelapszarjanov,
Henry, Ethel Rosenberg: Udvaros Dorottya
Belize, Mr. Kamu, Caleb: Szabó Kimmel Tamás
Angyal, Hajléktalan nő, Emily, Mormon anya: Söptei Andrea
Díszlettervező: Izsák Lili
Jelmeztervező: Izsák Lili, Szlávik Juli
A rendező munkatársa — Daniela Dima
Dramaturg: Keszthelyi Kinga, Szűcs Anikó, Balassa Eszter
Rendezte: Andrej Serban
Bemutató: 2012. szeptember 28.
Nemzeti Színház
A szereplők cselekedetei folyamatosan ellentmondanak önmaguknak. A darab egy temetéssel kezdődik, ahol a beszédet mondó rabbi azt kifogásolja, hogy Amerikában, ebben a nagy olvasztótégelyben semminek nem sikerült összeolvadnia, hiányzik az egyetlen, üdvözítő út az igazsághoz. A szereplők is többször kérik számon a nagy elméletek hiányát, amelyek nélkül lehetetlen az élet. Vagy talán mégsem? Minden szétesik, minden ellentmondásos, az emberek élete kibogozhatatlan szövedéket alkot, ez a darab mégis ennek a sokszínűségnek az ünnepléséről szól. Nehéz ez az út, de az élet mégiscsak így a legszebb, ne akarjunk dobozokba, elméletekbe, előítéletekbe szuszakolni mindent. Egy homoszexuális is lehet hűséges, ragaszkodó, intelligens vagy éppen az ellenkezője. Egy zsidó is lehet aljas és hataloméhes vagy szolidáris és becsületes.
Több szerepösszevonás is található az előadásban, amelyek nem rendezői bravúr eredményei, hanem a szerző által megírt instrukciók. Ez a gesztus immár nem egyéni, hanem személyek közötti szinten is tovább erősíti a sokszínűség és az ellentmondásosság sűrű hálóját. Ebben Udvaros Dorottyának jut a leghálásabb feladat. Hol egy mormon anyát alakít, hol egy kommunista, zsidó nő szellemét, akit korábban kivégeztek, mert a szovjeteknek kémkedett, hol egy Amerikát szidalmazó öreg rabbit, hol egy fafejű szovjet veteránt.
Az előadás két, egész estés darab — a Pulitzer-díjas Közeleg az ezredforduló és a Tony-díjas Peresztrojka — sűrítése és összevonása. Ez itt, a Nemzeti Színházban látható együtt először.
Az első felvonás csalódást okoz. Miután megtudjuk a szereplők közötti alapkonfliktusokat, dramaturgiailag funkciótlan jelenetek következnek. Rengeteg a helyszínváltás, a színpadi elemek pörögnek-forognak, fel-le emelkednek, miközben nincsenek valódi történések. Mintha egy filmet néznénk színpadra erőltetve. A fent említett gondolatok csak csírájukban jelennek meg, és úgy érezzük, mintha a darab célja pusztán egy betegség lefolyásának bemutatása, és a kisebbségi létezés ezerszer lerágott elfogadtatása lenne. Annál pozitívabb élmény a második felvonás, ahol a történet sziporkázóan humoros lesz, és elemelkedik az egyeditől az általánosba. Ez a rész még a kisebbségi emancipációért is a lehető legtöbbet teszi, a szereplőkben elsősorban már nem a zsidót vagy a homoszexuálist látjuk, hanem az embert, aki hol jó, hol rossz, hol szánni-, hol szeretnivaló. Itt már a színpadi elemek mozgatása sem zavaró, természetes részévé válik a történetnek.
A két felvonás színvonalbeli különbsége ellenére a színészek mindkét részben jó teljesítményt nyújtanak, bár Prior Walter (Alföldi Róbert) fájdalma, vívódásai is inkább a második részben válnak igazán plasztikussá. László Zsolt mindvégig nagyszerű alakítást nyújt, és Kulka János is jól játssza az ereje végén lévő, ám egész életében az erőhöz szokott ügyvéd figuráját. A többi színész, Stohl András, Udvaros Dorottya, Szabó Kimmel Tamás, Söptei Andrea és Tenki Réka is élvezetesen alakítja szerepeit.
A mozgószínpad használata a jelenetváltások miatt van, hogy kényszerű, de van, hogy szerves része az előadásnak, az angyal földreszállása, levegőben való tánca erős látványt nyújt.
A történet 1990-ben fejeződik be, a szereplők azon morfondíroznak, vajon mi lesz a "felszabadult" kelet-európai országokkal, amelyek egyfajta megváltásra, talán egy új, nagy elmélet beteljesülésére várva vetik bele magukat a rendszerváltásba. Az előadás szerint erre az elvárásra csak csalódás következhetett. Az a világ, amelyet az Angyalok Amerikában megmutat, nem ad átfogó válaszokat a bizonytalanságainkra. Mert az élet már csak ilyen: szétesett, szorongató és rendetlen.
Tony Kushner: Angyalok Amerikában
Roy Cohn, Orin: Kulka János
Joe, Eszkimó, Mormon apa: Stohl András
Harper, Martin Heller: Tenki Réka
Louis: László Zsolt
Prior Walter: Alföldi Róbert
Hannah, Rabbi, Alekszij Antedilluvjanovics Prelapszarjanov,
Henry, Ethel Rosenberg: Udvaros Dorottya
Belize, Mr. Kamu, Caleb: Szabó Kimmel Tamás
Angyal, Hajléktalan nő, Emily, Mormon anya: Söptei Andrea
Díszlettervező: Izsák Lili
Jelmeztervező: Izsák Lili, Szlávik Juli
A rendező munkatársa — Daniela Dima
Dramaturg: Keszthelyi Kinga, Szűcs Anikó, Balassa Eszter
Rendezte: Andrej Serban
Bemutató: 2012. szeptember 28.
Nemzeti Színház
További írások a rovatból
[ESCAPE] – A Donkihóte-projekt az Örkény István Színház és a Városmajori Szabadtéri Színpad közös produkciójában
Interjú Pálffy Tibor színésszel külső-belső tényezőkről, színházi igazságról, és szerepről
Más művészeti ágakról
Gerőcs Péter Szembenézni a tehetségtelenségünkkel kötetének bemutatója az Őszi Margón