És már az előzenekar sem volt semmi… megérkezvén a hajóra azonnal megütötte a fülemet, hogy a Flash nevű punkzenekar egykori és mai politikusok szexuális életét tárja elénk nemhogy kendőzetlen őszinteséggel, hanem valami elképesztően alpári bunkósággal. "Sztálin bassza Rákosit, Rákosi kúrja Szálasit, Szálasi bassza Orbánt, Orbán meg azt a köcsög Simicskát", és így tovább. Hogy mi van?! Felháborodásnak persze semmilyen oldalról nem volt itt helye (utánanéztem, a dal különböző változataiban Napóleon, Hitler, vagy éppen Gyurcsány is részt vesz a játékban), a politika törvényszerűen mindig a provokáció célpontja, és a brutális trágárság ellenére az ember csak cinkosan mosolyog vagy hangosan nevet, ha ilyesmit hall egy koncerten, a rutinosabbja meg énekli is a refrént.

Az amúgy kulturáltan szórakozó, kisebb részben a húszas, nagyon részben a harmincas-negyvenes korosztályba tartozó pesti értelmiségi közönségből is csak néhányan szörnyülködtek egy kicsit, a többségen látszott, hogy lehányt pólók és színes tarajok hiányában, jólöltözöttségük és jólfésültségük ellenére is elkötelezett Flash-rajongók.

Bár ennek a koncertnek csak a végét csíptem el, a kilencvenes évek meghatározó fővárosi punkzenekara, a Barcs Miklós vezette Flash kétszer is eljátszotta a fent idézett Képviselő funkyt. Egy Tudósok-koncerthez elég speciálisan kell hülyének lenni, már ha az ember eljut odáig, és az előzenekarként fellépő Flash nem bassza ki a biztosítékot az illetőnél.

A Tudósok előtt viszont irány a kiállítóterem, ahol megtekintettem drMáriás Szép képek a szeretet világából címet viselő kiállítását. Egykori diktátorok és forradalmárok szerepelnek a képeken, többek között az est folyamán a Flash zenekar által megidézett Sztálin és Orbán, plusz ott volt még Marx, Hitler, Mussolini, Horthy, Che Guevara, Mao Ce Tung és Obama, mindannyian szokatlan köntösbe bujtatva, egészen bizarr módon megjelenítve. Önmagában már a tárlat címe is annyira vicces, hogy öröm magunk elé képzelni az érintettek sértődött arckifejezését. A Fekete György, mint Zalatnay Sarolta című festményen pedig egyszerűen nem tudtam nem röhögni, az alkotó a Magyar Művészeti Akadémia jellegzetes hajkoronájú kultúrdiktátorát a meztelen, szilikonmellű énekesnő testével ábrázolta…

És kezdődött a várva várt koncert! Ugyanis a Facebook-oldalukon olvasható invitálásnak, miszerint "Gyertek a koncertra, Imi Hendrix legyen veletek!", nem lehetett ellenállni. A Tudósok zenéje ugyanolyan groteszk, mint amilyenek drMáriás festményei, a dalszövegek ugyanolyan humorosak, mint a művész egyéb írásai. Nemrég olvastam a Balkáni tahó című, tipikusan letehetetlen regényét, ami nem kevésbé élménydús, mint amilyen a kiállítás vagy a koncert volt. A nyitódalban rögtön a már említett festményen is ábrázolt, az MMA élére kinevezett Fekete György jelent meg, újranyitva a nemrég bezárt lipótmezei elmegyógyintézetet.

Az évek során avantgárd stílusukkal a Tudósoknak sikerült egy jelentős rajongótábort kiépíteniük, és itt a hajón is sikerült valami egészen különleges atmoszférát teremteniük drMáriás jellegzetes dalszövegeivel, a koncertterem sötétjébe belehasító szaxofonjátékával, a jazz, a drum’n’bass, a funk és punk irányába nyúló zenéjükkel. A szaxofont fújó és hol éneklő, hol pedig inkább szavaló drMáriás, valamint a basszusgitáros Endrei Dávid és a dobos Jeli Gergely mellett, a szintetizátor mögött feltűnt a zenekarhoz nemrég csatlakozó Tövisházi Ambrus, az Amorf Ördögök, az Erik Sumo Band, valamint a Péterfy Bori és a Love Band alapítója is, méghozzá fehér köpenyben, ahogy egy igazi tudóshoz illik.

Egy sor ötletesebbnél ötletesebb szövegű szám hangzott el, az egyikben például emberek ugráltak ki az ablakon egymás után a tátongó mélység figyelembevétele nélkül, persze mind szörnyethalva, egy másik dalban meg John Lennon és Jimi Hendrix kérték zenekar alapítására a haláluk előtti napon az akkor még gyerek Máriás Bélát.

Nem kevésbé mentek élményszámba a Ne barátkozz! és a Jófej politikus című nóták. És tökéletes zárása volt a koncertnek az egyre fogyatkozó keresztyén magyarságért aggódó, és neki ezzel a dallal utat mutató, Basszál! című himnusz, meglehetősen egyszerű, könnyedén és gyorsan megjegyezhető refrénjével. Tényleg, létezik-e ennél hatékonyabb propaganda a népességnövekedés ösztönzéséhez?