Ha már "unalommal" gondolunk Bécs egyik jelképes művészfigurájára, Gustav Klimtre és az 1902-ben elkészült Beethoven-frízre, akkor is biztos, hogy így még nem láttuk. – Ha valaki békére és nyugalomra vágyik, akkor a műnek otthont adó Szecesszió Házában lévő különterem mindig menedéket nyújt. Most azonban egy teljesen új, eddig elérhetetlen perspektívából lehet szemrevételezni a monumentális és egyben érzéki, érzékeny munkát. Egészen április 4-ig Gerwald Rockenschaub Platform című installációjának köszönhetően méterekre megemelkedünk, és egy rikító sárga tribün megmászása után szemmagasságból, szinte karnyújtásnyira csodálhatjuk meg az eddig mindig oly távollévő finom, apró részleteket.

Hasonló nyitottsággal fordul a városvezetés is a művészet és a fiatalok felé. A MUSA névre keresztelt múzeum a város által vezetett kulturális osztály kortárs művészeti gyűjteményét jelöli. A polgármesteri hivatal szoros szomszédságában helyet kapott intézmény többek között egy ingyenesen látogatható múzeumból áll. Ennek a fő kiállítótere most a monochrom elnevezésű nemzetközi művészeti, elméleti és barkácskollektíva 20 éves bécsi fennállásának állít emléket. A Die waren früher auch mal besser cím ironikus kapcsolatot teremt a múlt és a jelen között, a kiállítás ugyanis régi munkákból már nem válogat, csak azt a pillanatot mutatja meg, ahova generációkkal később a hasonló elveket valló művészet szemlélete jutott. Így nem nagy meglepetés, hogy 90%-ban objektek, installációk kaptak helyet a térben.
A nagy kiállítótér mellett, közvetlen átjárással egy Startgalériára keresztelt újabb terem található. Itt az adott hónapban kiválasztott fiatal művész jutalék nélkül kínálhatja eladásra a munkáit. Márciusban Theresa Eipeldauer kiállításán rajzok és szitanyomatok között válogathatunk.

Továbbhaladva pedig egy Arthotek elnevezésű, a könyvtárak rendszerére hajazó gyűjtemény található, ahol 2,5 euró havi költséggel egy több mint 1700 darabos grafikai gyűjteményből lehet kölcsönözni és hazavinni munkákat. Ez nemcsak egy sokáig ládában őrzött nyomatnak kínál új perspektívát, hanem az adott művésznek is, akinek a munkája így egy új környezet különleges darabjává válik. Ugyan nem biztos, hogy a kanapé fölé aggatott művészet menti meg a kortárs képzőművészeket, de úgy tűnik, hogy a város mindent megtesz ennek érdekében.

Ha pedig utazni indulunk, akkor az 1-es, vagyis a piros metró egyik végállomásától, a Reumannpaltztól pár utcányira a külváros egy dinamikusan fejlődő területére jutunk, ahol – 2012 júniusában – egy egykori kenyérgyárban nyílt meg az OstLicht – Galerie für Fotografie. Melléjük azóta több – főleg a fotóművészettel foglalkozó – műterem, kiállítótér került, így együtt egy központot hoztak létre. Ehhez az esethez a lehető legjobban illeszkedik a most látható INDUSTRIE című, egészen március 31-ig megtekinthető csoportos fotókiállítás. A galéria – profiljához hűen – friss és fiatalos munkákat válogatott össze, a téma pedig elég autentikus a hely szelleméhez, és segít az elsőre csupán funkcionálisnak tűnő ipari épületek esztétikai szépségeit is felfedezni.
Még kintebb haladva a városcentrumtól, már a közigazgatási határt is túllépve, bár mégis egészen közel Bécshez Klosterneuburgba juthatunk el. Az Essl házaspár saját gyűjteményének bemutatására egészen egyszerűen egy kortárs művészeti múzeumot hozott létre. Most pedig barátjuk, a német festőművész Georg Baselitz 75. születésnapjára – az utóbbi közel fél évszázados festői munkásságát áttekintő – nagyszabású kiállítást rendeztek. Baselitz pedig nemcsak, hogy feje tetejére állítja a festményeit, így zavarva meg a megszokott térbeli viszonyokat és kapcsolatokat, hanem a saját munkáit is folyamatosan újraértelmezi. Gyakran válogat 20. századi orosz festők képei közül, amelyeket aztán sajátos módon interpretál. Majd évekkel később előfordulhat, hogy már a saját variánsait dolgozza még egyszer át és így tovább. De hasonlóan visszanyúl a régi családi fotóihoz, az egyszer már feldolgozott múlthoz is. Saját bevallása szerint új élményekért és inspirációkért nem kell messzire utaznia, elég, ha kinyit egy művészeti albumot és máris minden újjászületik a képzeletében és így a vásznain is. Tehát elindulni nem kötelező…