PRAE.HU: Mi ez az ösztöndíj, és hogyhogy elszántad magad erre az útra?

Általában semmit sem tudok a díjakról, ösztöndíjakról. Eddig még mind meglepetésként ért. Az is, hogy egy ideje már vita megy arról, miért (nem) érdemeltem volna már eddig is a József Attila-díjat. Ami evidensnek tűnik, ha rólam van szó, de annyira mégsem. Sokkal nagyobb díjakat kaptam (nagyobb attól, hogy kitől és miért), de már lassan én is ott tartok, hogy adják már meg, és hadd nyugodjunk meg ebben, hogy megvan. Ilyen meglepetés ez az ösztöndíj is. Böszörményi Zoltán felajánlása, neki köszönhető, hogy az eredetileg tőlem származó ötletet, miszerint Kolozsvárra költözöm, ilyen módon támogatja. Precedens nélküli ösztöndíj ez, úgy tudom. De Zoltán mindenben, mindig támogat engem. Úgy tűnik (a gyakorlat is ezt mutatja), jó nekem, ha Kolozsváron vagyok költő. Elszánás, ezt kérdezed. Nem volt. Nem volt ugyanis kérdés. Talán Poppernél olvastam és talán régen, hogy döntéseknél egészen addig, amíg tépelődünk, a leghelyesebb, ha nem döntünk. Költözni, nem költözni? Akkor nem költözni. Amikor már nem kérdés, hogy költözni, akkor jó költözni. Így voltam én is. Előbb költöztem, utána(m) jött az ösztönzés.

PRAE.HU: Cserna-Szabó András literátus ősei után kutatott. Neked milyen terveid vannak, és meddig tervezed, hogy maradsz?

Én szeretnék tervtelen lenni. Kisajátított dasein ez, tudom. Azért törekvéseim vannak. A Bulgakovban elindított Jónás-kör, filmvetítés, felolvasóestek, versenyek szigorúan önző adakozások: szeretnék egy olyan szellemi közeget kiépíteni, amiben jól érzem magam. És akkor mások is jól érzik magukat. Csináltam már ilyet, Velem Költőtalálkozók (még Petri is volt vendégünk), a dokk.hu – ezekről nyilván tudsz. Azt hiszem, nyár végéig mindenképp maradok. Ha megnyugtatóan rendeződik a lakáshelyzetem (most még szűkölködöm), akkor tovább is. Nem rossz itt. Sőt, van sőt is.

PRAE.HU: Hogyan fogadnak téged Kolozsváron? Megbocsáss, de azért mégiscsak le kell szögezni, hogy a kérdés azért jogos, mert nem vagy igazán könnyű eset.

Talán ezért van, hogy könnyen fogadtak? Vannak kilengések, ez igaz. De senki nem erre koncentrál, a sókat keresik bennem, és kínálják nekem. Okos, fontos, megbecsülendő emberekkel hozott össze a sorstalanságom (itthon hagytam két gyereket, volt feleséget, szerelmet – az utóbbi azért utánam jött, most is itt ül velem szemben az Insomniában), "számomra itt még munka is akad". Itt a színház, az egyetem, sok helyről kaptam meghívást, más városokból, régi, történethiányos barátok is élnek itt. Orbán János Dénessel most találkoztam először, pedig illett is volna már, meg lehet is minket egy-egy lapon emlegetni (ha másért nem, hát a kis Herder-díj miatt, ő, ugye, Kertésztől, én Esterházytól kaptam), de itt van László Noémi, Szőcs Petra is itt forgat néha. Otthonom még nincs itt, de otthonosságérzetem már van.

PRAE.HU: Bár Kolozsvár nem metropolisz, hamar bejárható, a fel-felbukkanó emberek egyszer csak ismétlődnek, a román művészeken-kultúrán keresztül mégis erősebben jelen van a nemzetközi művészeti élet, mint Budapesten. Érzékelsz ebből valamit? Mivel töltöd a napokat?

Írás, olvasás, találkozók, beszélgetések, szervezkedés, estek, gyakran spontán. Volt egy nagyon izgalmas kerekasztal-beszélgetés a Bulgakovban, a Sejtés eleganciája, ez volt a címe, neves, bölcs, törekvő gondolkodókat hívtam meg, ismerkedési estnek szántam, félig-meddig felolvasás, Kémenes Bernadette révén versek impró-letáncolása, fontos gondolati terek megnyitása történt, egyfajta szellemi beágyazódás. Csupa irodalom és költészet történik velem. Nem is igen észleltem még – építészetileg, térképészetileg –, hogy nem Budapesten vagyok.

PRAE.HU: "Szerda esténként költészeti szemináriumokra" várod "az érdeklődőket, ahol a versírás mesterségére" próbálod "oktatni őket". A "hagyományos értelemben vett tanítás helyett (…) valami egészen másra, rendhagyó és formabontó eseményre számíthatunk, mint ahogyan a Kultúrsok(k) csoport más programjain", írja a Szabadság. A Kultúrsok(k) Kémenes Bernadette sorozata, hogyan kapcsolódsz ehhez?

A kultúrsokk csupán alkalmi kapcsolódás volt. Az első est megszervezésében segített Bernadette, máris külön utakat járunk. Mindketten öntörvényűbbek vagyunk, máshogy érthetőek és érthetetlenek. De ott van valami félreértés, hogy én itt tanítani akarnék. Szelíden (szelídebben, mint Budapesten) provokálni – azt igen. Bábáskodni. És ahogy mondtam már: berendezkedni. Nincs mit tanítanom, tanulok inkább. Meglepetéseket azért tartogatok.

PRAE.HU: Kolozsvárott sok az egy főre eső költő, akik ráadásul a Bretter Körben, az EMIL keretein belül tanítják is egymást. Nem sérelmezik, hogy te megjelensz és tanítasz?

Fogalmam sincs. Mondom: nem tanítok. De tanulni lehet tőlem. Csak ne vegyem észre.

PRAE.HU: Végül mit gondolsz: te vagy kultúrsokk Kolozsvárnak, vagy neked kultúrsokk Kolozsvár?

Úgy tűnik, nem tudom sokktalanítani magam. Itt is én vagyok a sokk. Csak mosolygok mellé. Tudom, persze, nincs rémisztőbb egy mosolygós Armageddonnál. :)

Fotó: Hegedűs János