PRAE.HU: Mennyiben lesz más az idei Aranyvackor-díjak átadása a korábbi évekhez (2007, 2009, 2011) képest?

N. Y.: 2007-ben a Pagony azzal a céllal indította el az Aranyvackort, hogy legyen egy pályázat, egy megmérettetési lehetőség kezdő vagy akár befutott szerzőknek és illusztrátoroknak, ahova elküldhetik könyvterveiket. A pályázaton komoly szakmai zsűri dönt az alkotásokról, és a pályamunkák továbbjutnak a kiadókhoz is. Mindenki tudja, mennyire nehéz elindulni egy jó ötlettel, megtalálni a megfelelő  utat ahhoz, hogy egy kézirat eljuthasson a kiadásig. Ilyen út lehet az Aranyvackor, amelyet 2007 óta minden második évben megrendeznek, és amely rendezvény az évek során egyre nagyobb lendületet kapott. Azt hiszem, most már közel 20 olyan könyv van, amely az Aranyvackornak köszönhetően jelent meg.

Két évvel ezelőtt vette át a szervezést a Pagony Kiadótól az Egyesülés (Magyar Gyerekkönyvkiadók Egyesülése - a szerk.). Az alapkoncepció nem változott, az Aranyvackor maradt az, ami korábban is volt, annyi különbséggel, hogy ma már több kiadóhoz jutnak el a beküldött pályaművek. A szakmai zsűri a beérkezett pályázatokból készít egy előválogatást, ez kimegy az MGYKE összes tagkiadójának és további fórumoknak is. A tagkiadók komoly díjakkal jutalmazzák a legjobb a könyvterveket, egyéb fórumok (például a prae.hu is) további különdíjakat adnak át. Az a fő, hogy ezek a kiadók nagyon komolyan veszik a versenyt, alig várják, hogy megnézhessék a beérkezett pályaműveket. Az Aranyvackor-díj átadásához már az első alkalommal is kapcsolódott néhány szakmai beszélgetés. Azóta a díjátadó fontos eseménye lett a szakmának: idén - akárcsak tavaly -  gyerekirodalmi konferenciaprogram  szerveződik a díjátadás köré.

Nagyon jó, hogy van ez a pályázat, remek, hogy a legjobbakból könyvek születnek, de a pályázók és érdeklődők számára mindig marad egy csomó kérdés, amelyekre immár  választ kaphatnak a konferencia során, amikor szemtől szemben találkozhatnak a kiadók képviselőivel és "kávéházi" beszélgetés formájában tehetnek fel kérdéseket.

A kétnapos konferencián szakmai programok zajlanak, a szombat úgynevezett közönségnap, de az is részben a szakmához kötődik, mert akkor adjuk át a Kisvackor-díjakat a gyerekpályázóknak.

A két évvel ezelőtti Kisvackor pályázat győztesei

Ezzel a konferenciával az a célunk, hogy ne csak elméleti diskurzus alakuljon ki, ahol mindenki elmondja, hogy mi a baj, hanem hogy a közönség valódi válaszokkal távozzon, mintha egyfajta kiadói segédanyagot kapna kézhez. Példaként említhetem azt a nagyon fontos kérdést, hogy egy kortárs gyerekirodalmi szöveget hogyan lehet az oktatási programba beemelni. Hogyan nyúlhat hozzá egy drámapedagógus, egy könyvtáros… De szeretnénk, ha valódi párbeszéd zajlana, ha nem csak a kiadók felől indulnának információk, hanem a szakmai közönség is beszámolna a tapasztalatairól.

A pályázók nem csak azt tudják meg, hogy kaptak-e díjat, és milyen díjat kaptak, hanem elemzéseket hallhatnak majd a zsűri részéről, és megtudják, milyen szempontok alapján választotta ki a bizottság a legjobb pályaműveket. Az első nap igazából a pályázók napja, ezen szó esik a zsűri értékelése mellett a szerzői jogokról, a kiadói koncepciókról, trendekről. A második napon mutatkoznak be a kiadók, eljönnek könyvtárosok, pedagógusok, akik a könyvkiadók terméseiből kaphatnak tájékoztatást, illetve különböző előadásokat hallhatnak arról, hogyan, miként használják kollégáik a kortárs gyerekirodalmat az olvasóvá nevelésben, az iskolai, óvodai mindennapokban. Fontos különbség az előző Aranyvackor-díjak átadásához képest, hogy ezúttal a kiadók még jobban nyitnak a szakmai közönség felé.

PRAE.HU: Hányan pályáztak idén?

Idén valamivel több mint 160 pályázat érkezett be. Érdekes, hogy míg két éve olyanok is pályáztak, akik már befutott szerzőnek illetve illusztrátornak számítottak, idén kevesebb volt az ismerős név,  érkezik az új generáció. Még mindig vannak olyanok, akiknek a nevét ismerjük, és nagyon jó pályamunkákat adtak be, tehát ennek is van értelme. Ez a pályázat alapvetően a profiknak szól, azoknak, akik ebből élnek vagy ilyen szakirányú végzettségük van, és ebből akarnak a jövőben megélni. A pályamunkák értékelésekor biztosan el fogja mondani a zsűri, hogy nem csak azt figyelték, hogy milyen anyagok kerültek be, hanem hogy szerző és illusztrátor mennyire találta meg egymást, mennyire tudott együtt dolgozni; a zsűri a könyvterv egészét nézi.

A legutóbbi Aranyvackor győzteseinek gratulál M. Tóth Géza

PRAE.HU: Kik a zsűri tagjai?

A zsűri két állandó tagja Paulovkin Boglárka és Kovács Eszter, az Aranyvackor szülőanyjai. A zsűri elnöke Richly Zsolt animációs szakember, grafikus. Meghívtuk továbbá zsűritagnak Szabó T. Anna költőt, Anna Laura Cantone olasz illusztrátort és Keresztesi József írót. Meg kell mondjam, nagyon komolyan vették a feladatukat, minden pályázattal minden zsűritag behatóan foglalkozott, és érdekes volt nézni, ahogy a végén kialakult a közös vélemény. A zsűri tagjai - szöveggel foglalkozók és vizuális szakemberek egyaránt - végigolvasták-szemlézték a teljes anyagot.

PRAE.HU: Kivéve, gondolom, Cantonét, aki nem tud magyarul…

Igen, ő kapott a zsűritől egy előválogatott anyagot, amelyről a zsűri úgy ítélte meg, hogy szövegileg is, képileg is rendben van, és ő aztán a saját szempontjai szerint végezte a válogatást.

PRAE.HU: Úgy gondolom, nagyon jó, hogy bevontátok őt, ettől nemzetközivé lett egy kicsit a pályázat és nem is akármilyen névvel bővült a zsűri. Tervezitek-e, hogy a jövőben is meghívtok külföldi szakembereket az értékeléshez?

Igen, mindenképpen szeretnénk ezt továbbvinni, lehet még rengeteg akadálya, de reméljük, sikerül, mert azt gondoljuk, hogy azon túl, hogy a díj nemzetközi színezetet kap, egészen másfajta szemléletet is beenged, mivel más szemmel nézi egy külföldi szakember az illusztrációs anyagot (nyilván itt a pályázatnak csak ez a része jöhet szóba a nyelvi akadályok miatt). Biztos, hogy egészen máshogy közelít az alkotásokhoz, mint mi.

PRAE.HU: Érezhető volt-e ez a kicsit más szemlélet Cantone esetében? Voltak-e nagy viták a zsűrizés során, mennyit tudsz erről?

Amennyire tudom, összetűzés nem volt. Hat olyan pályamű érkezett, amelyek esetében a zsűri tagjai egyetértettek, hogy mindenképpen díjazásra méltóak, csak a sorrendet, az első, második, harmadik helyezettet kellett kiválasztani. A magyar zsűritagok Cantone választásán némileg csodálkoztak, de különben nem volt nagy vita.

       
 
PRAE.HU: Most engedd meg, hogy idézzek egy rövid részletet egy tanulmányból, amely a mai gyerekkönyvkiadás rövid, átfogó elemzését célozta meg. Hermann Zoltán a következőket írja a Szépirodalmi Figyelő Gyermekirodalom-számában (2012/5.): "A magyar gyerekkönyvkiadás lényegében máig nemzetközi könyvipari trendeknek van kiszolgáltatva: a 19. században a német nyelvű könyvkultúráknak, a 20. század első felében már tapasztalható a német mellett más könyvkultúrák hatása is, az ötvenes évektől pedig különösen erős a szovjet hatás (…) A kilencvenes évektől – a Móra-monopólium helyén – egy sokszereplős piaci rendszer alakult ki, amelyben elsősorban a multinacionális sajtóvállalkozások diktálnak. Hozzájuk képest a magyar gyerekkönyvkiadás kisipari, manufakturális körülmények között dolgozik ma is."

Mi a véleményed, valóban erről van szó? Melyek a mai trendek és mennyire manufakturális a magyar gyerekkönyvkiadás?

Úgy gondolom, a 10-12 évvel ezelőtti nagy újraéledés mindenképpen külföldi mintakövetéssel is együtt járt. Ennek dacára a kiadók egyre inkább törekszenek arra, hogy próbáljanak saját hangot, saját profilt kialakítani, és ebben az is fontos szerepet játszik nagyon sokszor, hogy saját könyveket hoznak létre, szerzőket, illusztrátorokat, szerzőtársakat építenek fel. Azt azért lehet látni, hogy mennyire nehéz helyzetben vannak a kis kiadók. Ez ugyanúgy érvényes a "felnőtt" irodalmat kiadó kisvállalkozásokra, mint a gyerekkönyves vagy a szakirodalmat kiadó cégekre: nem könnyű megtalálni a helyüket. A gyerekkönyvkiadásnál a profilkialakítás talán valamivel könnyebb, mert a személyes ízlésvilág a meghatározó, és arra már jól fel lehet építeni, hogy milyen irányba tartson az adott gyerekkönyvkiadó. Ami nehéz, az az, hogy mindehhez meg kell találni a megfelelő forrásokat, továbbá a könyvet el kell tudni adni.

Az Egyesülés létrejöttekor sok kis kiadó volt tag, és ez az arány nem változott azóta sem, de az minden egyes megbeszélésünk alkalmával jól látszik, hogy mennyire különbözőek a szempontjaik az egyes kiadóknak: ami az egyiknek egyáltalán nem probléma, az a másiknak komoly megoldandó feladat. Én azt gondolom, a vásárlónak jó, hogy vannak kis és nagy kiadók is, mert ettől színesebb a kínálat. Ezzel nem csak azt akarom mondani, hogy milyen sokféle könyv van, és milyen sok ízlést ki tud szolgálni, hanem hogy mindezek fontos ízlésformáló hatással is bírnak.

PRAE.HU: Már amennyiben ezek a könyvek megtalálhatók a könyvespolcokon. Mit tud tenni az Egyesülés azért, hogy ezeknek a könyveknek nagyobb teret juttasson a könyvterjesztésben?

Ez a kiadói tömörülés alapvetően nem arra irányul, hogy kereskedelmi célokat valósítson meg, ráadásul annyira eltérő a tagság összetétele, hogy ez szinte kivitelezhetetlen. Olyasfajta együttműködés kellene ehhez, amely akkor jöhetne létre, ha ezek a kiadók egyetlen nagy kiadóba olvadnának, aztán mindenki bedob valamit a közösbe, az eredményt meg elosztjuk – de erre nincs lehetőség.

Kiállítás a legutóbbi Aranyvackor pályázatra érkezett illusztrációkból

PRAE: Az Aranyvackor szervezésén túl mivel foglalkozik még az Egyesülés?

Évek óta mi szervezzük a Bolognai Nemzetközi Gyermekkönyv- és Illusztrációs Vásáron a magyar könyves részvételt – idén a Balassi Intézettel közösen. Mára komoly részvételi súllyal van jelen ezen a vásáron a magyar gyerekkönyvkiadás, és úgy tűnik, hogy ezek mellett egyre hangsúlyosabban jelenünk meg más külföldi gyerekkönyvvásárokon is. Fontos cél, hogy ezek a könyvek kijussanak külföldre, és hogy a jogokat el tudjuk adni, ezen elég komolyan dolgozunk. A harmadik vállalt nagy feladatunk a hazai szakmai közönséggel való kapcsolatépítés. Tehát nem annyira a kereskedelmi csatornák közös kiépítésén dolgoznánk, hanem éppen azon, amiről az Aranyvackor is szól: a könyvtáros- és pedagógustársadalom felé nyitunk, tehát azt próbáljuk elérni, hogy minél több szakmai fórumon részt vegyünk, mégpedig úgy, hogy mi elmondjuk a lehetőségeket, ők elmondják tapasztalataikat. Részt veszünk pedagógus továbbképzéseken, konferenciákon, könyvtáros vándorgyűléseken.

PRAE.HU: Szoktatok kezdeményezni is ilyen fórumokat?

Nincs nagy lehetőségük erre, de voltunk már számos pedagógus továbbképzésen. Mi abban vagyunk kezdeményezők, hogy próbáljuk minél több iskolával, könyvtárral, oktatási szervezettel, hálózattal felvenni a kapcsolatot, ezért is készítünk könyvkatalógusokat. Lesz egy 50-60 oldalas angol nyelvű és egy, a hazai szakmai közönségnek szóló magyar katalógusunk. Úgy látjuk, hogy a szakma egy része még a díjazott, több éve kiadott könyvekről sem hallott.

PRAE.HU: Kiket értesz szakmai közönségen: könyvtárosok, pedagógusok, gyerekirodalmi kritikusok stb. összességét?

Igen. A gyerekirodalmi újságírók, kritikusok a legfelkészültebbek ebben a témában, nekik "csak" a fórumot kell megtalálni, hogy hol írjanak ezekről a könyvekről. De azt látjuk, hogy a laikus közönség - többek között a szülők - részéről van egyfajta igény arra, hogy a gyerekkönyvkínálatban el tudjanak igazodni, akárcsak a felnőtteknek szóló irodalomban. Hozzám is sok kérdés érkezik ezzel kapcsolatban, és én is automatikusan irányítom az érdeklődőket a különböző honlapokra.

PRAE.HU: Milyen kapcsolatotok van felsőoktatási intézményekkel? A szakma egyöntetű véleménye, hogy a kortárs gyerekirodalom oktatása az óvó- és pedagógusképző intézményekben gyérebben jelenik meg a szükségesnél. Fontos lenne, hogy a pedagógus folyamatosan tájékozódjon arról, hogy milyen gyerekkönyvek jelennek meg. Szemünk előtt van a skandináv modell (kiadó–iskola–állam szoros kapcsolata), a német modell (szakemberképzés, szakintézmények), amelyeket ezekben az országokban nagyszerűen alkalmaznak a kortárs gyerekirodalom népszerűsítésére. Nálunk ez még elég gyatrán, hézagosan és nem kellőképpen koordináltan működik; ti mint egyesülés mit tudtok ez ellen tenni?

Elég jó kapcsolatot ápolunk az ELTE Tanítóképző Főiskolai Karával, közösen hoztuk létre a Kortárs Gyerekirodalmi Műhelyt, ennek az oktatók illetve az egyesüléshez tartozó kiadói a tagjai. Minden félévben szerveződik egy program, melynek során heti egy alkalommal a kari oktatók, az egyesülés tagjai illetve jómagam is tartunk előadásokat. Mindig van egy projekthét, amelynek kapcsán van kortárs gyerekirodalmi feladat, könyvesbolt-látogatás, könyvbemutató, előadások. A hallgatók ebből összeállítanak egy anyagot, és az egész félév során a kortárs gyermekirodalom kérdéseit taglaljuk az óvóképzősökkel, a tanítójelöltekkel, bölcsődei gondozójelöltetekkel.



PRAE.HU: Milyenek a visszajelzések?

Teljesen pozitívak! Örömteli sóhajokat hallunk, hogy végre van ilyen… Érdekli őket ez a terület, amely egy kicsit mostohagyerek volt az elmúlt időszakban. Szerintem nem méltányos elvárás egy sok éve pályán levő pedagógustól, hogy most hirtelen valahonnan szerezzen be friss tudásanyagot, de a mai hallgatóság már ebben fog edződni. Az Aranyvackor díjátadásához kapcsolódó nagyközönségi programban is ezt próbáljuk elősegíteni; a hallgatók kapnak a konferencia látogatásáért kreditet, be is kell számolniuk arról, mit láttak-hallottak. Az Aranyvackor harmadik napján Mesesarkot fognak működtetni, mesélnek majd a gyerekeknek, kézműves foglalkozást tartanak stb.

Mivel az Egyesülés elég kicsi - bár sok kiadó a tagja, de maga a szervezet nem nagy - azt szeretnék elérni, hogy minél több helyen megjelenjünk, akár a kiadványainkkal, mert közösen könnyebben mehet az, ami külön-külön a tagoknak kevésbé. Ezen dolgozunk.