Rögtön lerántjuk a leplet és a MuseumsQuartier egy kiállításáról, vagyis meztelen férfiakkal kezdhetjük. Remélem a Nackte Männer című kiállítás nem csak témája és középkorúakat provokáló jellege vagy épp a címe miatt hívogató, mindenesetre így vált rövid idő alatt a főváros kultikus, "mindenki" által látott kiállításává. Épp ezért a január végi zárást egy hónappal kitolták, így egészen március első hétvégéjéig látogatható a Leopold Múzeumban. A későbbiekre való tekintettel pedig remek összehasonlítási alapként is szolgálhat a hamarosan hasonló tematika alapján a budapesti Ludwig Múzeumban bemutatásra kerülő tárlathoz viszonyítva (A meztelen férfi, 2012. március 22. Ludwig Múzeum, Budapest). Bár a magyar kiállításon a LENTOS Kunstmuseum Linz anyagát veszik alapul, a párhuzam mégis nyugodtan felállítható, tehát érdemes lehet még szemügyre venni a bátor bécsi rendezést és a műtárgyak kiváló kontextusba állítását, vagy a szempontokat, amelyek alapján a termeket csoportosították.

Ha további férfitestek látványára szomjazunk, vagy csak szeretnénk a végletekig feszíteni a hangulatot, akkor a nem messze lévő Albertina gondoskodik vágyaink beteljesítéséről. Bár maga a múzeum inkább a 20. század művészetét állítja középpontba, az egyik kisebb kiállítóterében rendszeresen a kortárs művészet egy alkotójának kínálja fel a terepet. Most önálló kiállítás keretei között az osztrák Erwin Wurm mutatja be a legújabb, 2012-ben készített sorozatait. A kiállítás kellően homogén és egy pillanatra sem szakad el a férfi testek látványától. Nincsenek kitérők és mellébeszélések. Wurm hol a saját, hol barátai testét használja, és dolgozza át a róluk készült fotókat. A tárlat már csak a hónap közepéig, február 17-ig van nyitva, bár elvileg meghosszabbíthatják, de valószínűleg már nem fogják.

Ha pedig – a szerelem bájos napjaitól függetlenül – csupán egy férfira szeretnénk koncentrálni, akkor Birkás Ákos kiállítása lehet a következő célpont. Ha nem láttuk a kiállítást Budapesten, akkor a bécsi Knoll Galériában pótolható még az élmény, hiszen kisebb eltérésekkel, de koncepciójában ugyanaz az anyag került itt is bemutatásra. Természetesen más a helyszín, így a rendezés is több teret enged a képeknek. A Magyarországon január végén zárt kiállítás, a festményeiről már jól ismert művésznek most a 70-es években készült fotóiból állított ki tanulmányjellegű munkákat. A bécsi galériában pedig rögtön ezt követően február hatodikán nyílt és egészen március végéig látható a már szűkebb, csupán az 1975 és 1978 közötti évekre koncentráló összefoglaló.
A munkaidő végeztével, a szabadidő eltöltésének ősidőktől fogva elképzelhetetlen részét képezik a különböző játékok, hiszen nemcsak a gyerekek, hanem életkorra és nemre való tekintet nélkül, mindenki hódol vagy hódolt valamilyen kedvtelésnek. A Spieler der Stadt című kiállítás pedig nemcsak a város tereit nyitja meg, hanem a titkosabb kávéházakat vagy akár magánterületeket is. A Wien Múzeum azt a komoly történeti áttekintést kínálja, amely a 18. század szalonjaitól egészen napjaink játék automatáihoz vezetett. A legtöbb esetben a csillogás már rég eltűnt, vagy legalább megkopott, de a szenvedély változatlan. Más a játék egy kaszinóban és egy kocsmában, bár a múzeumnál maradva: azért több kipróbálásra szánt játék elfért volna még a termekben.
Az Arcitekturzentrum Bécs egy a múltunkhoz és egyben még a jelenünkhöz is közel álló, érzékeny területeket érintő kiállítást mutat be. A Sowjetmoderne 1955-1991 című tárlat építészettörténetet is ír, és egyben egy olyan sajátos nézőpontból mutatja be a korszakot, amely kellő távolságot tud fenntartani a reflexióhoz. Hiszen amit felépítettünk, azt magunk le is tudjuk rombolni, de az idő minden esetben elvégzi a dolgát. Itt azonban – ahogy a cím is jelzi – tekinthetünk a szovjet építészetre a modern építészet egyik előfutáraként is, hiszen az akkori letisztult formák kétségtelen nyomot hagytak maguk után.

Az egyrészről ugyan férfias, mégis enyhe, utolsó téli hónapot követően tehát izgalommal várhatjuk, hogy mit hoz a tavasz! Hideget vagy meleget márciusra?