...hogy miért nem mernek, akarnak (tudnak?) a magyar alkotók könnyedek, játékosak, felszabadultak lenni. Miért a pszichodráma, a halál kutatása, hogy lételméleti tapasztalatok áttételein keresztül szólnak arról a darabok, hogy milyen nyomorú is ez az élet. Persze, de talán mégsem egészen.

Az Inspiráció program 1994-ben indult, azzal a céllal, hogy fiatal, kortárs alkotóknak adjon be- és megmutatkozási lehetőséget. Ezt a célt meg is tartotta, többé-kevésbé meg is valósítja, s az idei nézői tapasztalatra is volt már példa az elmúlt évek során.

Idén négy koreográfus négy darabja szerepelt a műsorban. A második darab nemcsak azért lógott ki a sorból, mert külföldi alkotó munkája volt. (Bár lehet, hogy éppen ezért volt más, mint a hazai alkotók darabjai.) A szlovák Jurij Konjar a MU Terminál fiatal táncosaival dolgozott, hozzájuk teljesen „illő” stílusban. Darabjuk alapja az absztrakt tánc volt. Inspirációját egy zenei irányzat, a hatvanas évekbeli ’harmolodics’ adta, amely a free jazz egy speciális elágazása. A Phraseology of Freestyle – Shaping Chaos című darabban a felszabadult, dinamikus táncnak, a játéknak, a térszervező formáknak jutott szerep, a közös táncolások és az egyéni utak jól megfértek egymás mellett. Számomra a darab belső arányai tolódtak el, de ezzel együtt felszabadító hatású volt nézni is.

Az est első koreográfiáját Kártyavár címmel Réti Anna készítette és táncolta, Gőz István támogató prózai-drámai jelenlétével. A darabnak hangsúlyos része volt a Halasi Zoltán által írt szöveg. A koreográfus-előadó, úgy tűnt, nagyon mélyen és pontosan ismeri testét és képességeit, tánca, mozgása igazán lekötötte a figyelmet. A téma szintén hozhatott volna feszültséget, ám valahogy mégis inkább zavart okozott. Talán nem feltétlen szemérmességem mondatja velem, hogy ez a pszichológiai tematika ilyen formában magánügy és nem előadás. A József Attila-i „szublimálom ösztönöm” nem kísértette meg az alkotókat, s ettől az előadás inkább nyűglődés lett a kínosan személyes és a néhol szinte közhelyes fordulatok között.

Hasonlóképp nehéz témát választott Gergely Attila, nevezetesen élet és halál értelmezését és eltáncolását. Színpadképében (hosszú, a nézőtér felé megbillentett lapú, lelógatott asztal); mozgásvilágában, a test nyersségének megmutatásában felfedezni véltem Frenák Pál hatását, akinek társulatában a koreográfus sokáig táncosként dolgozott. Ez nyilvánvalóan nem baj vagy hátrány, ám sajnos a Frenák-féle világ többnyire külsődleges megidézésén túl nem vált olyan intenzívvé, akkor már valóban sokkolóvá a darab, amilyenné lehetett volna. S ezt, véleményem szerint, a dramaturgia esetlegessége, a koncepció vagy a jelentés mélyebb átgondolásának hiánya okozta. Jövés-menés, aktív szenvedés és néhány nagyon dús és dinamikus táncrészlet építette fel a darabot. A megmozdulások megmutatták, hogy kiváló és képzett táncosok maradtak igazából mindenféle értelemben kihasználatlanul.

Az utolsó produkciót Murányi Zsófia jegyezte, Az ismeretlen kutatása címmel. Darabjában az inspirációt Oravecz Péter versei, illetve az alkotótársként is aposztrofált Dékány Edit jelentették. Táncos, zenés, szöveges etűdjeik legtöbbször egymást átfedve gyakorlatilag ugyanarról a megragadhatatlanságról és az élet reménytelenségéről szóltak, de valamilyen kedves könnyedség többnyire felülírta azt a súlyosságot, amely néhol mindenféle értelemben lehúzta a produkciót. Fontos része volt a darabnak, hogy mindkét táncosnő nemcsak a testével, hanem az arcával, mimikájával is kiválóan bánt. S amikor a szövegek már belesüppedtek volna valamilyen kamaszosabb „szar ez az élet”–hangulatba, a mozgások, gesztusok humora finoman tudott ironizálni mindezzel. Nézői önkényemből fakad(hat), hogy én nemcsak az utolsó darabra korlátoznám, hanem az egész estére kiterjeszteném ezt a viszonyt.


Kártyavár
Koreográfia: Réti Anna
Előadók: Gőz István, Réti Anna
Zene: Barna Balázs
Szöveg: Halasi Zoltán
Fény: Szirtes Attila

Phraseology of Freestyle – Shaping Chaos
Koreográfia: Jurij Konjar
Előadók: Ádám Tímea, Czédulás Eszter, Fábián Anikó, Grecsó Zoltán, Illés Zsuzsa, Juhász Péter, Kiss Róbert, Pelle Viktor
Fény: Hajas Attila


Gyöngyszemek… a tű fokán
Koreográfus: Gergely Attila
Előadók: Gergely Attila, Góbi Rita, Jantner Emese, Jónás Zsuzsa, Molnár Péter, Somorjai Judit, Spala Korinna, Újszászi Dorottya, Valkai Csaba, Zambrzycki Ádám
Énekes: Herczku Ágnes
Zene: Jiling Jácint, Gergely Attila
Hang: Hajas Attila
Fény: Marton János
Jelmeztervező: Horváth Brigi, Illési Lenke
Látvány: Till András
Videó: Vízkelety Marci
Fotó: Birta Endre


Az ismeretlen kutatása
Koreográfus: Murányi Zsófia
Költő(alkotótárs): Oravecz Péter
Előadók: Dékány Edit, Papp Dániel, Murányi Zsófia, Oravecz Péter
Zeneszerző: Oravecz Péter
Fény: Pete Orsi
Fotó: Szomor János