Bulgakovot Magyarországon is csak a 60-as évek végén fedezik fel. Az OIK Remekművek szamizdatban sorozatának harmadik estjén Spiró György úgy emlékszik vissza, hogy a szerzővel először 1967-ben találkozott. Ekkor jelent meg két részletben a Mester és Margarita a Moszkva című folyóiratban, természetesen oroszul. Spiró azt meséli, hogy e cenzúrázott változatnak gyorsan híre ment és szinte egymás kezéből kapkodva olvasták el a művet. A teljes kézirat csak később tűnt fel az irodalmi körökben: a legenda szerint Bulgakov özvegye, Jelena Szergejevna szoknyája alatt csempészte a kéziratot darabonként Magyarországra, ahol barátnője, a kiváló műfordító, Szöllősy Klára ültette át magyarra. Így történhetett, hogy ez a mű előbb jelent meg Magyarországon – a Nagyvilág folyóiratban –, mint saját hazájában.

Spiró a svájci kiadást is felidézi, aminek különlegessége, hogy a kicenzúrázott részeket dőlt betűvel szedték benne. Az író azt mondja, hogy e műből teljesen világossá válik, milyen is volt a cári típusú cenzúra. Lényegét tekintve egy jóindulatú rendszerről volt szó, hiszen a cenzorok minden esetben arra törekedtek, hogy a mű lényege megmaradjon és eljusson az olvasókhoz. Éppen ezért csak a “nem fontos" részeket húzták ki. Spiró szerint a kései Kádár-kort is ez a fajta cenzúra jellemezte, hiszen ekkoriban már külön hivatala sincs a cenzúrának, hanem a kihúzásokat a szerkesztők, írók végzik el.

A beszélgetés további részében a Kutyaszív kerül a középpontba. Hetényi Zsuzsa, a mű fordítója úgy emlékszik, először egyetemi professzorától hallott a regényről, akkor mindössze néhány mondatot és csak később sikerült neki a teljes szöveghez hozzájutnia. Spirónak először E. Fehér Pál beszélt a Kutyaszívről, de úgy, mintha azt az írónak ismernie kellett volna. Spiró bevallotta neki, hogy még nem olvasta, erre E. Fehér a Svetová Literatúra 1978-as számát ajánlotta neki, amiben a mű már szlovákul fellelhető volt. Így Spiró szlovák nyelven ismerkedett meg a művel. Később egy nyugati útja során egy párizsi kiadást igyekezett áthozni a határon, természetesen sikertelenül.

Nyugaton egyébként a Kutyaszív volt az első Bulgakov-regény, amelynek felfedezték az értékeit. A YMCA Press már 1967-ben kinyomtatja ezt a művet, de ennek a kiadásnak nem igazán lett nagy híre, hiszen Spiró és Hetényi is azt állítja, ilyen példány nem került be az országba. A magyar fordításra pedig közel két évtizedet kellett még várnunk.

Spiró 1981-ben került a kaposvári Csiky Gergely Színházhoz mint dramaturg és a következő évben kérte meg az igazgató Barbarczy Lászlót, hogy rendezzék meg a darabot. Az igazgató kezdetben nem igazán pártolta az ötletet, később, 1986-ban a színház megrendelte a fordítást. Hetényi Zsuzsa tollából megszületett a magyar kézirat, azonban a darab bemutatását végül nem engedélyezték. (A darab végül 1989-ben került bemutatásra a budapesti Katona József Színházban, Gothár Péter rendezésében, ahol már Hetényi fordítását vették alapul.) Szintén 1986-ban a Katalizátor Iroda Könyvkiadó gondozásában a fordító nevének feltüntetése nélkül adták ki először a könyvet, ekkor még szamizdatban. Hetényi azt meséli, hogy a kiadás meglehetősen nagy titokban történt, hiszen legtöbbször parkokban kellett átadnia a fordítás egyes részeit, majd villamosmegállókban adtak neki néhány kész példányt.

A szamizdatot igen sokan olvasták, Bulgakov a Kádár-korszak alkonyán egyre népszerűbbé vált. A rendszerváltás után azonban minden megváltozott. 1989-ben a Galaktika közölte a művet folytatásokban, de erre már nem sokan figyeltek. Ennek ellenére Bulgakovot egy szűk réteg nagyon kedveli, hiszen – Sprió szavaival élve – simogató iróniája nagyon megfelel a “keleti népek" godolkodásának. A műből mára már filmadaptáció is készült, sőt 1988-ban Kulka János és Gábor Miklós előadásában rádiójáték formájában is előadták.