A legfontosabb kérdés természetesen mindig az, mit érdemes megnézni. A többi kiolvasható a hírekből, melyeket hetek óta csepegtetnek a Berlinale honlapján (valamint adagolnak a sajtó munkatársainak e-mail-ekben). Ebből a szempontból tehát a sajtótájékoztató nem feltétlen informatív, inkább szimbolikus jelentőségű: a fesztivál készen áll az indulásra, alkotói pedig kiállnak, hogy bemutassák magukat és munkájukat. Érdekessége mégis van: elhangzanak a filmek címei, melyeket – igaz, a szervezők is tévedhetnek – érdemes megtekinteni. Ha pedig végignézzük a Berlinale elég hosszúra nyúlt filmlistáját, nem árt némi orientáció. Az alábbiakban, a sajtótájékoztatóhoz igazodva, végigtekintjük, mit is érdemes tudni a 63. Berlinaléról.

Versenyben

A sajtótajékoztató kissé könnyed megnyitása után (a fesztiváligazgató, hogy a későbbiekben senki ne lepődjön meg, bemutatta a sajtóosztály egyik fiatal munkatársnőjét, akit Marlene Dietrichnek hívnak), természetesen Dieter Kosslicknál maradt szó, aki megpróbálta tematizálni az idei Berlinale programját, annak társadalmi aktualitását és frissességét a filmvilágban. A 19 versenyfilm közül kiemelte Gus van Sant Promised Land (Ígéret földje, 2012) című alkotását, mely témája miatt – a palagáz fracking elnevezésű kitermelési módszerével foglalkozik – egy politikailag igencsak fontos, Európában jelenleg vitatott ügyhöz kapcsolódik. A világ gazdasági helyzete számos filmet megihletett, a felhozatal pedig különösen Kelet-Európára koncentrált: Danis Tanovic filmje például, An Episode in the Life of an Iron Picker (Epizoda u zivotu beraca zeljeza, 2012) egy roma család kirekesztés ellen folytatott küzdelmét ábrázolja. Kosslick fontosnak tartotta kiemelni, hogy a válogatás nagy részét független filmek teszik ki, nemcsak az Egyesült Államokból, hanem Európából is. Ezentúl persze elhangzottak a német résztvevők is; Thomas Arslan Gold (2013) című filmjévél képviseli magát, a főszerepben Nina Hoss-szal, aki a Barbarában (Christian Petzold rendezése) nyújtott alakításáért tavaly Ezüst Medvét kapott, Pia Marais-nek pedig Layla Fourie (2013) című moziját mutátják be. A két versenyfilm érdekessége, hogy Arslan filmje a 18. században játszódik a Kanadában (műfaji megjelölése western), Marais műve pedig Dél-Afrikában, így Németország jelenlegi helyzetének ismertetését átengedik a Perspektive Deutsches Kino elnevezésű blokknak. A 19 versenyfilm közül 17-nek lesz világpremierje az idei Berlinalén.



2006 óta a legjobb elsőfilmeseket is értékeli a fesztivál (50.000 Euróval). A díjat egy háromfős külön zsűri (Oren Moverman, Taika Waititi és Lucy Walker) ítéli oda, a versenyben pedig nemcsak a versenyfilmek, hanem a Panorama, Forum, Generation és a Perspektive Deutsches Kino elsőfilmjei is részt vesznek. Figyelmünket pedig a feltörekvő grúz filmre irányították, vagyis Zaza Rusadz A Fold in My Blanket (Chemi sabnis naketsi, 2013) című munkáját érdemes megnézni, a szervezők szerint.

Arról, hogy milyenek lesznek a rövidfilmek, azon kívül, hogy témájukban és műfajukban is sokszínűek, nem tudtunk meg sokat. Egyet azonban kiemelt Maike Mia Höhne, a program szervezője, a svéd Leontine Arvidsson 2011 12 30 című alkotását, melyben a meztelen rendezőnő körberajzolja saját magát.

A Generation szekció két kategóriában versenyezteti filmjeit, Kplus és 14plus nevek alatt. Célja pedig felfedezni a kortárs mozi fiatal tehetségeit. A 60 kis- és nagyjátékfilm tetemes része az USA-ból, Svédországból és Ausztráliából érkezett, valamint Ázsia képviselteti magát számos alkotással. Középpontjukban pedig vissza-visszatérő téma a fiatalok és a természet kapcsolata.


Kísérőprogramok

Berlinale Specialban különleges, figyelemfelkeltő alkotások kapnak helyet. A szekció Gálájának keretében, a Friedrichstadt-Palastban többek között Guiseppe Tornatore (The Best Offer / La migliore offerta, 2013), valamint Michael Winterbottom (The Look of Love, 2013) új alkotása is látható lesz, míg a Haus der Berliner Festspiele Ken Loach The Spirit of '45 (2013) című dokumentumfilmjét, valamint Jane Campion és Garth Davis mini-sorozatát, a Top of the Lake-et (2013) is vetíti. Legalább ekkora érdeklődésre tarthat számot a Panorama szekció a maga 52 játék- és dokumentumfilmjével, köztük Joseph Gordon-Levitt színész első rendezése, a Sundance Filmfesztiválon jó visszhanggal már bemutatott, de díjazatlan Don Jon's Addiction is megtekinthető. A szekció szervezője, Wieland Speck megjegyezte, hogy az amerikai független filmek nagy aranyú részvétele és minősége a 80-as, 90-es évek Panorama programjaira emlékeztet, de idén nemcsak az Egyesült Államok, hanem különösen Közép- és Dél-Amerika felhozatala erős, azon belül is Argentína (az ajánlott film: María Florencia Álvarez: Habi, the Foreigner / Habi, La Extranjera). Aki pedig a Forum szekció filmjeire kíváncsi, szintén a krízis sújtotta világgal szembesülhet: "Az idei program számos filmje azt vizsgálja, milyen hatással van az életfeltételekre és az emberi lélekre az irányait veszett politika" – tájékoztat a sajtófüzet.

Joseph Gordon-Levitt: Don Jon's Addiction

A Perspektive Deutsches Kino 2013 játék- és dokumentumfilmekkel igyekszik körképét adni a felnövekvő rendezőgenerációnak, fontosnak tartva kiemelni azt, hogy e filmek közül több saját maga találta meg a finanszírozás csatornáit. Amennyiben azonban valaki inkább régi mozikat nézne, lehetősége idén is van rá, a Retrospetiv program azt igyekszik érzékeltetni, miként hatott a Weimari Köztársaság filmgyártása 1933 után a nemzetközi filmvilágra. A vetítések összefüggésben állnak Berlin idei kulturális projektjével, mely Zerstörte Vielfalt címmel, különböző kiállítások és rendezvények keretében azt kutatja, hogy a nácik 80 évvel ezelőtti hatalomrajutása milyen hatással volt a városra. A programban egyébiránt három magyar származású alkotó filmje is helyet kapott: Michael Curtiztől természetesen a Casablancát, André de Toth-tól a Senki sem menekülhet (None Shall Escape), Emeric Pressburgertől a Michael Powell-lel készített The Small Back Room című filmet mutatják be. Ha pedig látogatók vacsorával egybekötve kívánnak mozizni, a Kulinarisches Kino "Dig Your Food – Vom Garten auf die Gabel" elnevezéssel ezt is biztosítja, vacsoránként 85 €-ért. Egy újabb programmal is bővül a kínálat, a NATIVe – A Journey into Indigenous Cinema az elmúlt ötven év 24 filmjével járul hozza a különböző őslakos népcsoportok (Óceánia, Ausztrália, Észak-Amerika és az Északi-sark) filmtermésének feltérképezéséhez. A programnak a Haus der Berliner Festspiele ad otthont.


A zsűri

Az idei zsűri elnöke a hongkongi filmrendező, Wong Kar Wai, akinek legújabb filmjével (The Grandmaster / Yi dai zong shi, 2013) nyílik meg a fesztivál. Tim Robbins Oscar-díjas amerikai színészt (Mystic River) és Susanne Bier (Egy jobb vilag / Hævnen, 2010) szintén Oscar-díjas dán rendezőnőt talán nem kell bemutatni. A német filmrendező, Andreas Dresen a 2002-es Berlinale Ezüst Medvéjének tulajdonosa Félúton (Halbe Treppe, 2002) című filmjéért. Az amerikai Ellen Kuras olyan filmeket fényképezett, mint Spike Lee Egy sorozatgyilkos nyara, Jim Jarmusch Kávé és cigaretta, vagy Michel Gondry Egy csodálatos elme örök ragyogása. 2008-ban debütált rendezőként, a Thavisouk Phrasavath-tal közösen készített, The Betrayal - Nerakhoon című dokumentumfilmmel, melyet a következő évben Oscar-díjra jelöltek. "Az új görög film Athina Rachel Tsangari producer- és rendezőnő nélkül nem létezhetne" - írja a Berlinale tájékoztatója. Attenberg című filmjét Magyarországon is bemutatták a magyarhangya közösségi filmforgalmazási akciójának keretében, producerként pedig részt vett Richard Linklater Before Midnightjában, mely a fesztivál versenyprogramjában – bár nem versenyeztetve – kapott helyet. Az iráni származású Shirin Neshat fotográfusként kezdte, jelenleg filmmel és videóművészettel foglalkozik, első nagyjátékfilmje a Nők férfiak nélkül Ezüst Oroszlánt nyert a Velencei Filmfesztiválon 2009-ben.



Berlinale Kamera

Végezetül érdemes megemlíteni, hogy mint minden évben, három díjazottja már most van a 2013-as fesztiválnak. Claude Lanzmann francia dokumentumfilmrendező kapja idén életművéért az Arany Medvét. A rendező több filmjét is bemutatják, köztük egyik leghíresebb munkájának, a 9 és fél órás, interjúkból álló Shoahnak (1985) digitálisan felújított kópiáját. A Berlinale Kamera-díjjal idén Isabella Rossellini olasz származású amerikai színésznőt, aki tavalyelőtt a nemzetközi zsűri elnöke volt, és Rosa von Praunheim német rendezőt tüntetik ki. Rossellini filmjei – főként a David Lynch rendezte Kék bársony és a Veszett a világ – Magyarországon is elérhetőek, Rosa von Praunheim azonban viszonylag ismeretlen. A rendező az új német film oldalszárnyán a hetvenes években vált ismert alkotóvá, különösen a homoszexuális mozgalom egyik fontos alakjaként. Legismertebb filmje a Nem a homoszexuális perverz, hanem a helyzet, amelyben él (Nicht der Homosexuelle ist pervers, sondern die Situation, in der er lebt, 1971) tovább szaporítja a furcsa című német filmek sorát. Mindkét művész tiszteletére egy-egy film bemutatására kerül majd sor; Isabella Rossellini rendezése, a Green Porno sorozatnak forgatott Mammas című epizódja éli meg ősbemutatóját február 9-én, a többek között Tom Tykwer közreműködésével is készült dokumentumfilm von Praunheimről, a Rosakinder (2012) pedig február 13-án kerül vászonra.