A kiállítás elsősorban arra a kérdésre keresi a választ, hogy a kortárs európai építészet milyen viszonyban áll a több száz, vagy több ezeréves hitélettel, hitgyakorlattal, illetve, hogy szolgálja ki azt.

Három vallás, egy-egy imádságos épületén keresztül: egy keresztény szerzetesi rendház, egy zsinagóga és egy mecset.

A három kiválasztott példát fotókon, tervrajzokon, szöveges áttekintőkön és rövid videofilmen keresztül ismerhetjük meg. Az „élő” képek, a bemutatott épületekben zajló szertartások alatt felvett hangokkal kiegészítve rendkívül élményszerűvé, elevenné teszik ezeket a szakrális tereket.

A kiállítás megtekinthető önállóan is, anélkül, hogy a Pannonhalmi Apátság többi részét bejárnánk, de az élmény akkor a legteljesebb, ha az apátság látogatók előtt nyitott falai között eltöltött percek, órák után lépünk a kiállítótérbe.

Az apátság könyvtára felől belépve a kiállítótérbe elsőként John Pawson angol építész által tervezett ciszterci rendházat ismerhetjük meg, majd Zlatko Ugljen fehér mecsetét, és végül a Hoefer Lorch + Hirsch építésziroda tervezte, drezdai Új Zsinagógát.


A rendház

A csehországi Miasszonyunk monostor egy százhektáros, erdős telken épült, Novy Dvurban, ahol már állt egy romos barokk udvarház, és további düledező mezőgazdasági épületek. A tervezőnek alkalmazkodnia kellett a meglévő világi épületekhez, mint alaphoz, és a ciszterci rend által előírt, szigorúan kötött építészeti követelményekhez.

A rend egységes építészeti programja a távoli múltban gyökerezik: Clairvaux-i Szent Bernát által a 12. században megrajzolt monostor alaprajza a ciszterci rend mindenkor követendő etalonjává vált. Szent Bernát leírja és lerajzolja a területi beosztásokat, arányokat szabályoz, kitér a beáramló fény mennyiségére, esztétikai követelményeket támaszt, meghatározza az épületen belüli szintkülönbségek áthidalásának módjait, térbeli áttekinthetőségre, és a részletek kidolgozottságának visszafogottságára int.

A Miasszonyunk monostor a Szent Bernáti tanok adaptációjával épült a 21. század építészeti nyelvezetével. Egy 800 éves építészeti program, a mai kor igényeivel.

A meglévő udvarházat, és a hozzá tartozó épületszárnyakat felújították, részben átépítették, és egy teljesen új résszel, egy templommal bővítették az épületegyüttest. Az addig U alakú alaprajzi elrendezés nyitott oldalát bezárja a tervező a templommal, így egy zárt épülettömböt képez, körbezárt belső udvarral.

A rendház élőhely a szerzeteseknek, akik itt töltik mindennapjaikat, ugyanakkor hely az imádságra a szerzeteseknek, ide érkező híveknek egyaránt.

A templom kelet-nyugati irányú hossztengelyű, jól átlátható, szellős, könnyed tér, melyben finoman elkülönülnek a hagyományos kolostori templomokra is jellemző térrészek: a hívek és a szerzetesek ülőhelyei, a szertartás tere, a szentségtartó helye.

A különböző fényhatások igen jelentős szereppel rendelkeznek az épületegyüttesben: gyakorlatilag az épület szerkezeti elemévé válnak, akár a pillérek vagy a falak. A tér egyedülálló bevilágításának koncepciója kapcsán, Pawson a 12. században épült La Thoronet ciszterci apátság különleges megoldásait tanulmányozta.

A tiszta, egyszerű formák, a visszafogott anyagok, a fénnyel való építkezés egy magától értetődőnek tűnő, frappáns, szép épületet alkotnak.


A mecset

A következő épület Zlatko Ugljen mostari születésű építész alkotása. A Visoko-ban található háromszögletű telekre épült mecsetet úgy helyezte el tervezője, hogy az teljes egészében soha nem látható a szemlélőnek, rejtőzködő marad, ugyanakkor minden oldalról más „arcát” mutatja. A köztudatban az iszlám elsősorban az arab országok lakóinak vallása, de a valóságban a muszlim népesség között az arab származásúak aránya 18 %. Boszniában is élnek szép számmal iszlám vallásúak, sőt, az országra jellemző mecsettípus is kialakult. A Bosznia-Hercegovinára jellemző hagyományos mecsetek ismertetőjelét fellelhetjük ezen az épületen: kupolája van, és gúlaszerű a felépítése.

Az épület a töredékesség benyomását kelti: szétforgácsolódott tömb, széthulló darabjaival. A forma töredezettsége szimbólum, ami a mostani világ szétszórtságára utalhat.

Egy központi gúla körül öt töredék épületelem sorakozik fel, a napi öt imádság szimbólumaként. Az öt „fia” gúla belemetsz a központi gúlába, az áttöréseknél utat engednek a fénynek. Az épületet kívülről nézve ezek a természetes fényforrások nem láthatóak, így az épület belsejébe lépve annál meglepőbb az intenzív természetes fény jelenléte.

Az erős fényhatásra még egy elemmel rádolgozott a tervező: a belső tér padlója mélyebben fekszik az utca szintjénél, alá kell szállni a liturgikus térbe, a belépő mindenképpen sötétre, félhomályra számít a belsőben. Rejtőzködő, befelé forduló és meglepetéseket tartogató épület ez, leegyszerűsített geometriai formákkal, egyszerű anyagokkal, egyszerű megjelenéssel.


A zsinagóga

A harmadik választott épület Nyugat-Európában, Drezda városában épült. A Wandel Hoefer Lorch + Hirsch építésziroda tervezte az Új Zsinagógát, amely 2001-ben készült el.

Az épület az 1938. november 9-én, az ún. Kristályéjszakán porig „égett” egykori zsinagóga telkén áll. A környező város ugyanúgy új, újjáépített, mint maga a zsinagóga, mivel a város nagy részét 1945. februárjában lebombázták a szövetséges erők.

A lejtős, elnyújtott téglalap alakú telken két épület és egy kert kapott helyet. A terület egyik végében áll a zsinagóga, másik végében egy közösségi ház. A két épület közötti, minden oldalról falakkal lehatárolt udvar összekötő szerepet kapott: az udvar a telek közepén, az egykori zsinagóga helyén áll, összekötő kapocs a két új épület között, ugyanakkor tiszteletadás a lerombolt egykori épület előtt, kapocs a jelen és a múlt között.

A tervezők megmutatják az udvaron az egykori zsinagóga pontos helyét: a térburkolatba acéllemezek közé szórt üvegtörmelékeket építettek be, követve a régi épület kontúrjait, utalásként a Kristályéjszakára. Az ideérkezőt a közösségi épület utca felé zárt, háromszintes homlokzata fogadja. Az épület a zsinagóga, illetve a kert felé viszont teljesen nyitott: az északi homlokzat üvegből készült.

Maga a zsinagóga egy 24 méter magas tömb, amit negyvenegy sorban rakott, speciális, homokkő adalékkal készített betonelemekből építettek fel. A legalsó sor alkalmazkodik a város szerkezetéhez, követi a telek vonalait, viszont az egymásra rakott sorok fokozatosan elcsavarodnak, hogy az épület tengelye a hagyományoknak megfelelően a jeruzsálemi heródesi templom felé forduljon.

A belső tér mintegy ellenpontja a külső megjelenésnek: a külső betonkockán belül textilszerű fémfüggönyökkel ölelik körül a liturgikus teret, létrehozva egy szimbolikus „Szent Sátrat”, sejtelmes fényekkel, fa bútorzattal.

Mindhárom épület kiemelkedő, a kortárs építészet munkái közül. Az épületek a vallási tartalmuk nélkül a mai építészet időtálló darabjai, de a szellemi többletet nem nézhetjük ezen vallási tartalmak nélkül. Az épületeken a vallási közösség hagyományai és értékrendje mint elválaszthatatlan formai és térszervezési út jelenik meg.

A bemutatott példák ezen okoknál fogva a kortárs építészetnek mint a hagyományos, sőt, előírt építési módokra adott válaszai. A cseh kolostornál érezhető leginkább, ami egy 800 éves építési struktúrát, szervezési rendet adaptál.

Három vallás, három épület a 21. században. Mindhárom más, mégis sok a közös bennük: a hagyományok maximális tiszteletben tartása, a tisztaságra, egyszerűségre való törekvés, a világ zajának kizárása. És persze a legfontosabb, maga a cél: teret adni az imádkozni vágyók közösségének.