Ha végre itt a nyár, ez nemzeti toposz, mindenki tudja folytatni, mindenki szereti, vagy azt hiszi, hogy szereti, ahogy a Bambiról is hittük, a kátrányitalról. Ha végre itt a nyár, beköszönt a pöttyös-copfos infantilizmus. "Imbecillitás" – mondja lakonikusan Purábl Kúnó szerepében Andorai Péter, már megint a Csinibabában. Pontos, tömör, lényegretörő – legyen ez a beköszöntő korszak schlagwortja. Ha végre itt a nyár, megenyhül az idő, jön a konszolidáció, az ember strandra jár, mondjuk, pont a vácira, mert azért van itt ő, a váci Duna-parton, ahonnan a strand hangszórója egészen a Göncz Árpád cellaablakáig röpíti a Pancsoló kislány csacska taktusát. És Göncz Árpád hallja a börtönrácsokon át beszűrődő lánykahangot, és ahogy a Kovács Esztike naiv-játékosan felsikkant, hogy íjjjajj, úgy élvezi ő a strandot, akkor Göncz Árpád nagyon elszomorodik. És amikor Göncz Árpád végre kijöhet a váci börtönből, akkor még az addiginál is jobban elszomorodik, és egyre csak azt kérdezi magától mély döbbenettel: hát ez volna az, avagy hol van az a forradalmas Magyarország, amiért ő annyit szenvedett? 

Romsits Ignác mondja, hogy a történész számára "szubjektíve teljesen érthető ez a döbbenet", amit meg is kell jelenítenie a korszak elemezésében. Viszont "ugyanakkor  magyarázatot kell találnia arra az érzületre is, amely a társadalom jelentős részét a hatvanas években magával ragadta. Szólni kell tehát az anyagi gyarapodásról, a kispolgárosodásról, és mindarról, amiben a Kádár-rendszer jobb volt a Rákosi-rendszernél." Minderről persze nem a Stúdió 11 nagyszerű gitárosa, Berki Géza komponálta kedves kis dal tehet. Azt viszont remekül érzékelteti, mennyire megváltozik a felszíni atmoszféra a Kádár-korba lépő Magyarországon: az imbecillitás évtizedében az anyagilag gyarapodó szocialista kispolgároknak itten annyira szép és jó, annyi vicceset látnak-hallnak! És még Bambi is kapható.

 Fejest a Bambiba agyatlanul
 

PANCSOLÓ KISLÁNY 

Zene: Berki Géza

Szöveg: Brandt Iván

Előadó: Kovács Eszti

Ha végre itt a nyár, és meleg az idő,

Az ember strandra jár, mert azért van itt ő,

S míg anyu öltözik, az apu ideges,

Hogy olyan lassan készül el, hogy addigra este lesz!

Ijjaj, úgy élvezem én a strandot,

Ottan annyira szép és jó,

Annyi vicceset látok, hallok,

És még Bambi is kapható!

A strandon az is jó, hogy van még sok gyerek,

És van homokozó, és labdázni lehet,

Csak azt nem értem én sok néni miért sikít,

Ha véletlen egy labda épp egy bácsira ráesik…

Ijjaj úgy élvezem én a strandot.

Ottan annyira szép és jó,

Annyi vicceset látok, hallok,

És még Bambi is kapható!

De apukára is én azért ügyelek,

És mindig odavisz a lelkiismeret,

S ha fekszik a napon, és izzad már szegény,

Kis vödröm vízzel megtöltöm és rálocsolom mind én!

De este szomorú a hazafelé út,

Mert otthon az anyu a fürdőkádba dob,

Már volt vele ezért már nagyon sok vitám,

Mert ki hallott már ilyen dolgot, fürdeni strand után!

Otthon nem szeretem a strandot,

Abban semmi sem szép, se jó,

Gyorsan mosdani, mást se hallok,

És még Bambi se kapható!

A pattogó ritmusú, könnyed hangú dalban egy amerikai katona meséli el a britekkel vívott 1815-ös New Orleans-i csata krónikáját, olyan lüke derűvel, ami épp megfelel a '60-as évekhez közeledve világszerte fertőző infantilizmusnak. Driftwood 1936-ban írt country nótáját '59-ben Johnny Horton énekli fel az amerikai slágerlista élére. Mi azonban Lonnie Donegan verzióját mutatjuk be, a brit lista 2. helyezettjét, a Beatles-korszakig vezető skiffle-irányzat példájaként. Az amerikai folkból eredő skiffle brit változatában nagyon egyszerű, gyors tempójú, vidám dalokat adnak elő afféle kócos utcagyerek-stílusban a külvárosi vadócokból összeverődő kis bandák, általában gitár-ének, bendzsó, ütős felállásban, ahol ütőhangszer alatt akár a mama lábasait is érthetjük. 
 

 
Lonnie Donegan, a brit skiffle kid
 

THE BATTLE OF NEW ORLEANS

Zene és szöveg: Jimmy Driftwood

Előadó: Lonnie Donegan and His Skiffle Group

In 1814 we took a little trip

Along with Colonel Jackson down the mighty Mississip.

We took a little bacon and we took a little beans

And we caught the bloody British in the town of New Orleans.

[Chorus:]

We fired our guns and the British kept a'comin.

There wasn't nigh as many as there was a while ago.

We fired once more and they began to runnin' on

Down the Mississippi to the Gulf of Mexico.

We looked down the river and we see'd the British come.

And there must have been a hundred of'em beatin' on the drum.

They stepped so high and they made the bugles ring.

We stood by our cotton bales and didn't say a thing.

[Chorus]

Old Hickory said we could take 'em by surprise

If we didn't fire our muskets 'til we looked 'em in the eye

We held our fire 'til we see'd their faces well.

Then we opened up with squirrel guns and really gave 'em ... well

[Chorus]

Yeah, they ran through the briars and they ran through the brambles

And they ran through the bushes where a rabbit couldn't go.

They ran so fast that the hounds couldn't catch 'em

Down the Mississippi to the Gulf of Mexico.

We fired our cannon 'til the barrel melted down.

So we grabbed an alligator and we fought another round.

We filled his head with cannon balls, and powdered his behind

And when we touched the powder off, the gator lost his mind.

[Chorus]

Yeah, they ran through the briars and they ran through the brambles

And they ran through the bushes where a rabbit couldn't go.

They ran so fast that the hounds couldn't catch 'em

Down the Mississippi to the Gulf of Mexico.