Az alap ötös – Kalapos Éva Veronika, Németh Dorka, Novák Zsüliet, Mucha Attila és Soltész Béla – mellé ez alkalommal egy új fiú, ám a felolvasóestek tekintetben veteránnak számító Csepregi János is csatlakozott, az est témája pedig a felvilágosítás volt. Mint ahogyan azt a moderátor szerepét is magára vállaló Novák Zsüliet elmondta, a felvilágosítás persze bármilyen témához köthető, mint majd az az estre készült szövegekből is látható lesz. Megjegyezte azt is, hogy míg az első est során elsősorban a szórakoztatásra helyezték a felolvasók hozott szövegeikben a hangsúlyt, ez alkalommal majd nehezebb témák is terítékre kerülnek. 



S valóban, szinte mindegyik szövegben megbújt a felszín könnyedsége alatt valami más, több is, így volt ez az első felolvasóval, az előző est győztesével, Soltész Bélával és mostani szövegével is. A felvilágosítás itt a hogyan nem születik a gyerek témához kapcsolódott, a párbeszédes formában megírt és felolvasott alkotásban azonban a fordított logika és az abortusz naturalista ábrázolásán túl megjelent a modern ember párkapcsolatban is társtalanságának, az elidegenedésnek, illetve az egymáshoz igazán soha közel nem kerülésnek is az alapélménye.

Mivel kezdetben időrendben haladtak (a későbbiekben ez azonban értelmét vesztette), a következő szöveg egy kamaszlány története volt, Németh Dorka tolmácsolásában. A felvilágosítást ez esetben egy házibulin zajló beszélgetés jelentette: egy magabiztos lány részletezi az elbeszélés narrátora számára, hogyan érdemes csoportosítani a férfiak nemi szervét méret- és formabeli kritériumok alapján. Németh Dorka az (ál)naiva szerepébe bújva olvasta fel szarkasztikus írását, melyből a közönség számára talán leginkább a turulmadaras nyakláncot áruló leszbikus hungarista lány háttérben fel-feltűnő alakja vált emlékezetessé. 

A kamaszkor után következett a fiatal felnőtt időszak – Novák Zsüliet egy férfi elbeszélő szemszögéből mesélte el,  hogy mi is a szerelem. "A szerelem olyan, mint egy pottyantós budi", amibe az ember, ha belenéz, nem is vár mást, mint szart. Csak a szöveg vége felé derült ki, hogy az ürüléket egyik vezérmotívumaként használó írás egy szerelmi vallomás és lánykérés monológja is egyben. Míg az olyan sziporkák, mint a "jól bevált a fallikus gyógymód" vagy a "dugáskor origamiba hajtogatható" megnevettették a közönséget, addig itt szintén érvényesült a már említett kettősség, mindennek a túlhajszolt, felturbózott, visszataszító mivolta és időnkénti durvasága ellenére az írás valahol mégiscsak az intimitás valódi természetéről szólt.



Mucha Attila férfias vagy éppen hogy nem férfias írása (ebben más nézőpontot képviselt moderátor és felolvasó) szinte pihentetőként hatott az utolsó két darab előtt. Felolvasott művében egy nyúl levágásának részletes ábrázolása került a középpontba.

Azért is érződhetett kevésbé megterhelőnek Mucha Attila szereplése, mert a két utolsó szerző, Kalapos Éva Veronika és Csepregi János is olyan szöveget olvasott fel, amit még szükséges lesz sokáig emészteni. No nem azért, mert olyan undorítók lettek volna, hanem mert olyan élethelyzeteket ragadtak meg, amelyekben a szereplők egyéni drámája, annak elhallgatásokkal történő ábrázolása mellett kifejezetten eltörpültek a viszolyogtató részletek. 

Mielőtt Kalapos Éva Veronika felolvasta volna szövegét, amelyben egy prostituált mesélt arról, hogyan erőszakolta meg kiskorában az apja, Novák Zsüliet kérdésére elmondta, számára az Amerikai psycho volt a legundorítóbb könyv, amit valaha olvasott. Hozzátette, hogy félt is tőle előzetesen, ugyanakkor olvasás közben már egyszerűen csak azzal foglalkozott, milyen jól is van megírva az a szöveg. Az általa felolvasott monológ nagyjából ugyanúgy működött, mint az első NEDV-EDZÉS alkalmából tőle megismert alkotás, ismét úgy vitte be a gyomrost az utolsó mondatával, hogy a szöveg egy korábbi pontján már fontos motívumot a végén visszahozott, és ezzel adott mélységet írásának, amivel most is, akárcsak a múltkori alkalommal, benn is maradt a játék keretein belül és túl is lépett rajta.

Legvégére maradt Csepregi János, aki a tőle megszokott kettősséget adta a felolvasott szöveggel. A gyerekkorba visszalépő, a gyermek szemszögéből elmondott, látszólag infantilis történetben egy sor egyéni tragédia húzódott meg. 

Bár a közönség egy része harsány nevetéssel jutalmazta Csepregi egy-egy mondatát, számomra éppen a mögöttes tartalom, annak elhallgatott vagy az infantilis hang által torz módon kifejtett borzalmai voltak hangsúlyosak.  
    
Az est végén természetesen ismét a közönség szavazta meg, kié legyen az Aranybögyörő-díj (avagy egy kis vicces bigyó, egy aranyozott pénisz), legharsányabb taps és hujjogás Novák Zsüliet írását illette, így aztán az amúgy is jó hangulatú esten végül a moderátor saját magát konferálhatta fel győztesként. Egyúttal azt is elmondta, hogy márciusra újabb NEDV-EDZÉS estet terveznek. 

Addig is emészthetjük az eddig elhangzottakat, és elgondolkozhatunk azon is, milyen jól összerakott egy rendezvényről van szó, ami a bohókás látszat ellenére mégiscsak átgondolt koncepción alapszik, s amiről az újabb nagyszámú érdeklődő láttán azt is elmondhatjuk, hogy vevő rá a közönség.