Ezúttal is nemzetközi volt a rendezvény, többek között belga, lengyel, szlovák, cseh, kínai, német, tajvani, japán és természetesen körülbelül harmadrészt magyar előadókat láthattunk a színpadon. Amit le kell szögezni: különleges hangulatú, zseniális szóló és látványos, letisztult duó nyerte a 2013-as versenyt. Aki idén, ahogy én, csak a gálára jutott el, ezzel a két előadással már elégedetten távozhatott. Viszont ha valaki arra számított, hogy a gála átfogó képet nyújt az előző három versenynap szellemiségéből, és a legjobb előadásokat ismétli, annak sajnos csalódnia kellett. A két és fél órás gálát ugyanis olyan elemekkel egészítették ki, melyek az átlag nézőt nem érdeklik. Túl sok információ hangzott el a konferanszié szájából, miközben az értékelt munkákból nagyon keveset láthattunk. A két fődíjason és az egyik különdíjason kívül a többi szövegesen kiemelt koreográfiát is meg lehetett volna mutatni, ahogy az a korábbi években történt.

Az estet a lengyel zsűritag, Anna Piotrowska és Aleksandra Bożek-Muszyńska D.E.A.L.P.L.A.Y. című vendégelőadása nyitotta. Anna Piotrowska minden bizonnyal a lengyel táncélet egyik kiemelkedő egyénisége, Aleksandra Bożek-Muszyńskától pedig én magam láttam a 2010-es versenyen egy remek, vitriolos kis természetrajzot a nőkről Röviden címmel, a kettejük által hozott darab mégsem bizonyult a legjobb választásnak. Sok formajátékra alkalmat adó, látványos szoknyában léptek a színpadra, táncuk mégis minden dekorativitást nélkülözött, a túlzott egyszerűséget pedig nem sikerült ellensúlyozni egy megfogható, szemünk láttára felépülő világképpel. Gyakorlatilag értelmezhetetlenek maradtak a látottak, még a két nő viszonyát sem sikerült tisztázni. Utánuk következett a közönségdíjas szóló, Újvári Milán Egyenesen a csúcsra című koreográfiája, Andrássy Máté előadásában. Az előadó a hagyományos és a Forte Társulat révén a fizikai színház világából érkezett, de itt látszólag azt kellett alakítania, ami a valóságban: egy harmincas évei elején járó fiatalembert, aki még elég fiatal ahhoz, hogy a csúcsra akarjon jutni, de már elég tapasztalt, hogy lássa az életkoordinátáit (nőket, munkahelyeket, lakhelyeket) folyamatosan változtató, izgága férfi magányát. Szólója a pantomim eszközeit vegyítette a kortárstánccal, láthatatlan társa a jelen nem lévő másik volt, aki nélkül jól szabott öltönye, állandó törekvése értelmetlen és irány nélküli. A nyakkendő félrecsúszik, ahogy Juhász Gyula versében.

Jaewon Oh: Lyuk (fotó: Dusa Gábor)

Ezután jöttek végre az idei fesztivál főhősei, a győztes szóló és duó előadói, akik körül idén nagy egyetértés mutatkozott, mivel mind a zsűri, mind a résztvevők díját ők söpörhették be. Elsőként a koreai Jaewon Oh Lyuk című produkciója, melynek a fiatal táncos egy személyben volt koreográfusa és színpadi hőse. A térből a címadó lyukat egy kövér fénypászma metszette ki, ezen a körön belül mozgott Oh. Formalista darabot vezetett elő szokatlan érzelmi töltettel és az európai szem számára ismeretlen belső nyugalommal. Mozgásvilága egyetlen eddig látott táncoséra sem emlékeztetett, melyet csak egy paradoxonnal lehetne körbeírni: férfias puhaság. Az a ritka érzésem támadt, hogy fel kell hagyni az értelemkereséssel: Oh bármit csinálna, órákig elnézném. Ha van a jó szólónak csalhatatlan ismérve, akkor biztosan ez az egyik: karizmatikus előadószemélyiség egyedi mozgásvilággal, akinek a mozdulatai túlmutatnak a darab jó vagy rossz komponáltságán, mert önmagában megállják a helyüket.

Gao‒Wilke: Gravitációs vonzás (fotó: Dusa Gábor)

A Gravitációs vonzás fődíjas párosát (Shan Gao és Katharina Wilke) követve is rá lehetett csodálkozni a duók természetrajzára, mivel ennek a koreográfiának is volt egy nagyon erős és tanulságos vonulata, a két táncos gesztusainak egymásba érése. A pár tagjai minden mozdulatukkal impulzust adtak a másik következő lépésének, állandó felelet-válasz viszonyban építkeztek, ténylegesen elszakíthatatlanul. Produkciójuk elképesztően fegyelmezett és koherens volt, itt csupán azt a bizonyos erotikus vibrálást hiányoltam, amely az igazán felejthetetlen duók ismérve.  

Summa summarum a fellépők színvonala és a fesztivál alapeszméje megérdemelné, hogy a SzólóDuó jövőre jóval inkább közönségbarát meghirdetésben és lebonyolításban részesüljön. Mi ennek drukkolunk!

14. SzólóDuó Nemzetközi Tánc Fesztivál

MU Színház
2013. január 09‒13.