Ezen oldalakon írtam már korábban a Bumburi a városban és a Bumburi nyaral című kötetről is, ezért önismétlés helyett ezúttal arra vállalkozom, hogy a legújabb Bumburi-kaland lapjai közül kiválasztok kettő oldalpárt – a legrövidebb és legterjedelmesebb szöveggel ellátottakat –, s afféle végletként elemzem azokat, elsősorban verbalitás–vizaulitás kölcsönös ráhagyatkozása szempontjából.

A legterjedelmesebb szövegközlés a 15. oldalpár bal oldalán található, ahol összefoglalót olvashatunk a korábbi 14 oldalpár történéseiről.

"– Én csak répás ribizliturmixot akartam inni – kezdte nagy hangon Jojó –, de Bumburi kifröcskölte a falra, mire mondtam neki, hogy kenje le a falat rózsaszín festékkel, de a vödör a Lali [a szamár] fejére esett. Lali széthordta a kertben a festéket, akkor mondtam Bumburinak, hogy locsolja meg a kertet, de a slag szétrobbant, és a víz megindult. Mondtam neki, hogy ásson akkor árkot, erre elárasztott mindent a sár, mi pedig ide sodródtunk. Bumburi jól megcsinálta! Én még éhes is maradtam."



A visszautalást, újramesélést, rekonstrukciót a társcímszereplő, Jojó végzi, akinek szerepe egyébként teljességgel kihagyható lenne a meséből – hacsak a sorozatlogika nem kívánna mindig új szereplőket az újabb részekbe. Ráadásul egy ilyen, hagyományosan cserfes, színes karaktert, mint a papagáj. Mint olvashatjuk, a saját narrációjában sem volt sok szerepe, mondhatjuk, ő a dekoráció a történetben, melynek cselekménymintájával ("bajra baj" vagyis a csalimesékhez hasonlóan ok-következmény folyam) több más gyermekmesében is találkozhattunk már (kortárs példa: Richard Scarry Tesz-vesz városának Mosoma úr különleges napja című részében, ahol egy - a saját lábában is elbukó sertés rommá változtat egy kávéházat egy banánturmix miatt…). A hosszú szöveghez a legegyszerűbb képi oldal dukál: középen a mesélő papagáj, akinek történeti utalásait képregény-buborékokba rajzolt feedbackek (korábbi rajzok fekete-fehérben, egyszerűsítve) jelzik. Mind a szöveg, mind a kép újramondó funkcióval bír, a kisgyermeknek segít összefoglalni, akár saját szavaival újramondani, kiegészíteni a történéseket, anamnézist készíteni a korábbi eseménysorról. Foglalkoztató füzetként, akár vissza-vissza is lapozhatunk egy-egy éppen ismételt oldalpárra. A kötet így önmaga újraolvashatóságának lehetőségét, kényszerét eleve beépíti lapjai közé.

Mit látunk a 17. oldalpáron, a legrövidebb szövegrész mellett? Feltételezhetően – a fentiekből kiindulva – egy nagyon gazdag ábrázolást, hiszen itt döntően a vizualitásnak kell továbblendítenie a mesét, történetté kovácsolhatóvá tennie a láthatót. Kék ég, madárral, fehérfalú ház cserépfedéllel, az ablakban a kislány, Lili suvickol, Bumburi meszeli a falat, a zöld füves előtérben Elemér bácsi, Jojó gazdája Lalit mosdatja, a papagáj segít neki, tevékenységüket egy malacka követi figyelemmel, egy csibe egy kisbárányt tisztogat, míg mellettük egy átfutó egérre fittyet hányva egy cica mosdik. Mit olvasunk bal oldalon?

"Bumburi és Lili a házat rakták rendbe, Jojó és Elemér bácsi az állatokat sikálták le. Fricinek, a macskának nem kellett segítség."



A barit sikáló csibe képileg van csak jelen, viszont verbálisan elliptikus, kérdésfelvető a Friciről állított mondatrész, a képpel kiegészülve kapjuk meg a választ a "miért nem kellett neki segítség?"-re. Az viszont nem állítható, hogy ez a kép lenne a leggazdagabb információkban, pl. a 11. 12. 13. oldalpárok színben tobzódóbbak, rajzolt karakterben pedig mennyiségileg nyerőbbek.

Most talán kevésbé érvényesült a korábban oly bájosnak, ötletesnek ható kollázstechnika, – sajnos –  több a rajzolt, festett elem. A milliméterpapír használatán kívül (ablakkeret, slag, ház alja, tapéta) a 3. oldalpáron a fotel, az 5.-en a hajtogatott papírhajó csákóként, majd később egy idős hölgy ruhája és a végén a szalvéták szűkös léte támasztja ezt alá.

Mozgalmas, színes, gyerekek látványvilágát maximálisan kielégítő kötet a sorozat 3. tagja, nekem ugyan a megelőzőek egyénibbnek tűntek a történetvezetés szintjén, de ez óhatatlanul adódik a sorozat tovább- és kiépülésével – az újdonság varázsa már elveszett.

Bumburi és a papagáj
Írta és rajzolta: Kőszeghy Csilla
Budapest, Pozsonyi Pagony, 2012.
40 oldal, 1690 Ft
2-5 éves gyermekeknek ajánlva
A kötethez, Bumburihoz iPhone-alkalmazás is kötődik.

A szerző-illusztrátor weboldala.