Nem mindennapi párossal van dolgunk. Első ránézésre norvégmintás pulcsis, furcsa lúzerek ők, annak idején biztos nem voltak menők a gimiben sem. Tina (Alice Lowe) harmincas, magányos penészvirág, aki a szabad idejét kötögetéssel tölti és még mindig boszorkány természetű anyjával él együtt. Ebből a helyzetből mozdítja ki – valószínűleg első – szerelme, Chris (Steve Oram), aki kopaszodó, vörös szakállas, csendes lovag. A romantikus kirándulásra pedig egy lakókocsival indulnak el Anglia északi részére, ahol szinte mindig esik az eső. Ahogy az útjuk során szaporodik a kipipált turistalátványosságok száma, azzal egyenes arányban nő az őket körülvevő hullák mennyisége is. Tina fokozatosan ráébred, hogy a halálesetek mögött Chris áll. Először még a véletlennek tulajdonítja, hogy szerelme a lakókocsival ráfarol egy szemetelő pasasra, de a "balesetek" valahogyan mindig olyan személyekkel történnek, akik felidegesítették a kedves Christ. Tina pedig meglepően reagál a helyzetre, ahelyett hogy elfutna, ő is beszáll a játékba.

A szimpatikusnak ábrázolt szerelmes gyilkoló pár toposza nem újdonság Arthur Penn Bonnie és Clydeja és Oliver Stone Született Gyilkosokja óta, de ami különlegessé teszi Ben Wheatley párosát, az az igazi brit humor. A Wheatley-recept a következő: a horrorhoz adj hozzá egy teljesen más hatásmechanizmust kiváltó összetevőt (a humort, abból is a sötétebb brit fajtát), keverd össze, ízesítsd még más műfajokkal (mint a thriller, a szatíra, vagy akár a családi dráma), a tálaláshoz pedig használj kevésbé ismert színészeket. Ha az összetevők nem is elegyednek tökéletesen, mindenképpen egy egyedi ízvilágot kapunk. A szörnyülködésből hirtelen átzökkenünk nevetésbe, így Wheatley egy hullámvasútra ültet minket, miközben eljátszik a különböző műfajokkal. A maguk teljes naturalitásában ábrázolt, szinte a gore-ig fokozott horror jelenetek nagyon erősek. Bár a kezünkkel eltakarjuk a szemünket, az ujjaink között muszáj átkukucskálni, hogy le ne maradjunk a poénokról, vagy a gyors vágásnál a váratlan sokk másodperceiről.
 

Wheatley jól keveri a különböző zsigeri hatásmechanizmusokat, de a film elsősorban mégis vígjáték.  A humorért a két főszereplő a felelős, Alice Lowe és Steve Oram mindketten komikus színészek, és közösen találták ki a két karaktert. Az évekig készülő forgatókönyv megírása alatt tökéletesre csiszolták ezeket a furcsa hősöket, akik a felszínen britekhez illően udvariasak, belül viszont tomboló haraggal és pszichológiai problémákkal küszködnek. Színészként teljesen azonosultak a szerepükkel, így a jelenetek sokszor épülnek improvizációra. A humor fő forrása az, hogy míg a rendező a jelenetek erőszakosságát a végletekig fokozza, addig hőseink a lelkifurdalás vagy a bűnbánat leghalványabb jelét sem mutatják. Magától értetődő, hogy a szemetelőknek és a kapcsolatukat veszélyeztető harmadik személyeknek veszniük kell, de halálraítéltek azok is, akik eggyel jobb szériás lakókocsival rendelkeznek. 

A Vérturisták (dicséret illeti a fordítókat a segítőkészen magyarázó és kreatív címért, bár lehet, hogy valaki az Ausztriába ingázó önkéntes véradókra gondol) lakókocsival bejárják Anglia északi részét. A roadmovie műfaját leginkább olyan nagy amerikai klasszikusok révén ismerjük, mint például a Szelíd motorosok (Dennis Hopper). Wheatley turista roadmovie-jának helyszíne viszont nem a napégette sivatag, hanem a borús időjárású Anglia, hősei pedig olyan nevezetességeket keresnek fel, mint a Nemzeti Villamos Múzeum vagy a keswicki Cerúza Múzeum. Minden poén ellenére a rendező ezeket a tájakat gyönyörűnek ábrázolja, az embernek kedve támad lakókocsival kiruccanni Yorkshire-be.
 

A szürke, esős Angliát és a rendező jellegzetes stilizált képi világát már előző, a kritikusok által nagyra értékelt filmjében is megcsodálhattuk. Míg a Kill List hősei tényleg térdig jártak a vérben és a bélben, és a film valóban egy durva bűnügyi történet volt, addig a Vérturistákban Wheatley az erőszakot humorral oldja fel. Szintén a szélesebb közönség elérése felé tett gesztus a Poppy névre hallgató terrier szerepeltetése. A némi identitászavar áldozatává váló eb nagyszerű alakításáért a Palme Dog díjat is elnyerte Cannes-ban.

Wheatley a Vérturisták sötét humorával, furcsa szereplőivel és jellegzetes képi világával mindenképpen beírta magát a brit indie rendezők közé. Kíváncsian várjuk, mit talál ki legközelebb.

Kis Wheatley-háttér:

http://festivalvanguard.blogspot.hu/2012/08/director-ben-wheatley-viral-commercial.html

http://www.newgrounds.com/portal/view/267801

http://www.youtube.com/watch?v=WqbZgC1OVz4


Vérturisták (Sightseers)
Színes, feliratos, brit abszurd vígjáték, 88 perc, 2012.

Rendező: Ben Wheatley
Forgatókönyvíró: Amy Jump, Alice Lowe, Steve Oram
Zeneszerző: Jim Williams
Operatőr: Laurie Rose
Producer: Claire Jones, Andrew Starke
Vágó: Robin Hill, Amy Jump, Ben Wheatley

Szereplők: Alice Lowe (Tina), Steve Oram (Chris), Eileen Davies (Carol), Richard Glover (Martin), Monica Dolan (Janice), Jonathan Aris (Ian), Richard Lumsden (Rambler)

Forgalmazó: Cirko Film
Bemutató dátuma: 2013. január 31.
Korhatár: 18 éven aluliak számára nem ajánlott!