A koncert előtt a csocsóasztalnál álldogáló srácok a zenekar nevének eredetén merengenek: az elnevezés arra a generációra utal, akiknek a szüleinél minden korábbi nemzedékhez képest magasabbra nőtt a válások száma.

Közben gyülekeznek a zenészek is a Roham Bárban. A rutin az első percektől kezdve érződik: az énekes-billentyűs az amúgy minden hangszeren játszó Darvas Benedek, akit a zenekar honlapja nem egyszerűen zenészként, hanem muzsikusként mutat be, s számos színházi munkája mellett a Cabaret Medrano zenekarban együtt játszott Dudás Zsombor dobossal és Horváth Gábor basszusgitárossal. (Előbbi az Amorf Ördögökből, az Erik Sumo Bandből, a Specko Jednoból és a Plutoból is ismerős lehet, utóbbi szintén erősíti többek között a Plutót, illetve a Balatont, és ha az ember gyakran jár koncertre kisebb-nagyobb pesti klubokba, az lehet az érzése, hogy a város minden zenekarában Dudás Zsombi dobol, és minden zenekarban Horváth Gabi basszerozik.) A szólógitáros, Czitrom Ádám pedig a tel-avivi Operától kezdve - többek között - a Barabás Lőrinc-féle jazzformációkig szintén rengeteg helyen megfordult már.

Bevallom, hogy borzasztóan elfogult vagyok a Vasárnapi Gyerekekkel szemben, de mivel a tagok egyenként is elég sok mindent tettek már le arra a bizonyos asztalra, ezért egy-egy koncert alkalmával a felszabadultan ugráló és szélesen vigyorgó arcokat látva nem lepődöm meg, hogy nem csak az én kedvenceim.

Kérdezem a koncert előtt a frontembertől, Darvas Bencétől, hogy lesz-e új lemez, és azt a megnyugtató választ kapom, hogy lesz. Mert bizony az első lemez óta rengeteg új dal gyűlt össze és került bele fokozatosan a zenekar repertoárjába.

Például a Vadul szelídülünk, amely cím jobban jellemezheti a zenekart, mint bármiféle stílus-besorolás. Nem szelídül vadulunk: vadul szelídülünk. Egyszerre vad és szelíd, amit hallunk, s ezt nem kell tovább bonyolítani. Mint ahogy az első album nyitódala, a Majd a kocsma című szám pofonsorait sem: Mit igyak máma, ki tudja? | Majd a kocsma megmondja. Mindez akár a pesti bohém művészvilág himnusza is lehetne, teret követelve magának bármelyik kocsmában.

A Roham Bár befogadóképessége véges, és bár vagyunk néhányan, zsúfoltnak semmiképp nem nevezhető a hely, de a miliő éppen olyan, amilyenre számítottam, amit a Vasárnapi Gyerekek koncertjein megszoktam: mint az első vagy bármelyik későbbi koncertjükön, ahol megfordultam.

Bár jómagam a kis klubkoncertek nagy rajongójaként úgy érzem, a Vasárnapi Gyerekek ügyesen tömörítik dalokba mindazt, ami a pesti éjszaka hangulatához tartozik, a fanyalgók azt mondják, hogy a formáció a nyolcvanas évekbeli underground zenekarok, az Európa Kiadó, a Balaton vagy URH kései, kétezer tízes évekbeli feltámadása, vagy durvábban fogalmazva utánérzése.

Van persze hasonlóság, a Vasárnapi Gyerekek mégis sokkal többet nyújtanak a szemmel láthatóan, füllel hallhatóan nagyra becsült elődök zenéjének egyszerű lemásolásánál: sokkal több stílust ötvöznek, sokkal több ízt vegyítenek, és mindezt olyan kreatívan teszik, hogy nem lehet nem odafigyelni rájuk.

Bár sokaknak szükségük van arra, hogy az egyes zenekarokat besorolják valahova, így aztán a Vasárnapi Gyerekeket jobb híján az alternatív jelzővel illene illetni, már ha bármi hasonlóság volna közte és a mai alternatív zenekarok között. Ha nagyon akarjuk, némi távoli rokonság talán fellelhető, de ugyanígy ráfoghatjuk, hogy rock vagy blues, esetleg jazz, és egyik sem lenne túl nagy tévedés, viszont egyik sem fedné teljesen a valóságot. Dalok vannak, amelyeken érződnek bizonyos hatások. Izgalmas kalandozás ez a stílusok között, közben pedig kapunk valami újat és teljesen egyedit, ami mindenképpen underground és mindenképpen kortárs.

Ahogy a Roham bizarr festményekkel díszített falai között a koncertet hallgatjuk, egyrészt elszállós zenét kapunk, nem is értjük néha, milyen hangok jönnek elő olykor a gitárból. Másrészt tömör, már-már gyermekien egyszerű, mégis sokszor nehezen megfejthető, sőt sok helyen igazán költői dalszövegeket is.

Mert például az, hogy A három boszorkány tincsibő’ | Kosárfonásra nincs idő, az szerintem vastagon költészet. Vagy az, hogy Budapest egy test, Budapest egy testtartás.

Bár épp az ilyesmire mondják sokan, hogy elvont, mert túl azon, hogy nem értik, el is zárkóznak attól, hogy élvezni tudják. Egyszerűségében is elgondolkodtató, hogy M’ért szorítod magadhoz? | Mikor magadhoz ragaszkodsz, az meg mindenképpen ötletes, hogy Szálka ment az ujjamba, mikor simogattam a lelked.

A táncoló lányok mellett érdemes figyelni a zenekar tagjainak az arcát is játék közben, mert az arcokra van írva, hogy mitől jó ez a koncert. Persze jó a zenészek kreativitásától, hangszertudásától és összeszokottságától, de az az ember érzése, hogy az élvezet legalább ugyanannyit számít, és a Vasárnapi Gyerekek legalább annyira élvezik ezt az egészet, mint a közönség.

Zenei orgazmus ez. Pontos dobolás Dudás Zsombortól, kiváló basszus Horváth Gábortól, zseniális gitárjáték Czitrom Ádámtól, mindez megspékelve egy ízig-vérig frontember versszerű dalszövegeivel, dalszövegszerű verseivel. Darvas Bence az első számtól kezdve az utolsóig ugrál, táncol, és néha a nyakából leakasztott hosszú sállal nyúzza a billentyűket. Benne van a szenvedély, a szükségszerű szenvedély.

Hidegfejű szerelmesem | Minden vagy és semmi nekem | Bátran lehetsz hülye velem | Bátran lehetek hülye veled – üvölti a Hidegfejű szerelmesem című dalban, és ennek megfelelően a zenekar is bártan lehet hülye a közönséggel, meg persze fordítva is. Ez a lényeg.

Nem csajozok, csak ricsajozok – mondja Darvas Bence. Viszont egy ilyen koncert közben, vagy koncert után kinek ne támadna kedve csajozni? Ki lesz a párom, ki tudja? | Majd a kocsma megmondja.

A kocsmai koncertek meghitt, baráti hangulatát már az első számokkal megteremtő, és ezt a bensőséges varázst a visszatapsolás utáni ráadásdalok végéig biztos kézzel megtartó zenekar jól bejáratott régebbi szerzeményei megérdemlik a további fellépéseket, és ezeken a valamivel nagyobb figyelmet, az új dalok pedig mindenképpen megérdemelnek egy új albumot.

Bár ahogy kiderült, kosárfonásra nincs idő, de a felvételekre talán lesz az ezerféle projekten dolgozó Vasárnapi Gyerekeknek alkalma.